Juszku Gábor

0

Az idei második rövid túrám után végre egy kicsit hosszabb, 72 órás horgászat következett. Április második felében volt foglalásunk Székelybe, ami kicsit hazai pálya nekem. A régi tavon - amire még sokan emlékezhetnek -, értem el kezdeti sikereimet, és mindig különleges érzéssel tölt el ide visszatérni. Egy ideig még a recepción is dolgozhattam másodállásban, amiért hálás vagyok Bukovinszki Istvánnak és fiának, ifj. Bukovinszki István tógazdáknak.

A csapatból én érkeztem meg először. A 10-es állásra volt foglalásunk, ahol sok érdekes rész található. Az egész hely egy nagy öböl, vagy inkább egy sarok. A stég két oldalát nádas szegélyezi. Kissé jobbra, 60-70 m távolságban a sziget található, balra pedig egy hosszú partszakasz, itt-ott kisebb bedőlt fákkal, bokrokkal tarkítva. A stéggel szemben a távolban a szigetre vezető fahíd látható, jóval dobótávon túl. A társak érkezése után megegyeztünk az etetett helyeket illetően. Én a stég bal oldalára kerültem, ahonnan a part menti akadós részek és viszonylag sekély víz horgászható meg. A stégtől 100 m távolságban helyeztem el a bójámat, a parttól 10-12 méterre. Az első etetésre 5 kg bojlit és némi magot vittem magammal. Pontosabban:

• 2 kg EuroBase Ready-Made Boilies Frankfurti Sausage
• 2 kg EuroBase Ready-Made Boilies Krill
• 1 kg Eurostars Cranberry & Black Caviar
• 4 kg vegyes magmix (tigrismogyoró, kukorica, kender)

Etetni csak főzött bojlival készültem. Az etetést követően nyugodtan foglalatoskodtam a csalizással. Nézzük, milyen csalik kerültek a horog alá:

• Premium Boilie Wafters M1 20mm, főzött.
• Premium M1 White Pop Ups vegyes méretben.
• Premium Boilie Wafters Krill&Halibut 20mm, főzött.
• Premium Pop Ups Krill&Halibut 16-18-20 mm
• Soluble Premium Bomb Paste M1
• Soluble Premium Bomb Paste Krill&Halibut

Ahogy a felsorolásból kitűnik, a hóember csalizási módot választottam főzött bojlikkal, paszta használatával, mert ez a technika eddig nagyon jól működött.
A szerelékek megtalálták helyüket, és a tábor is elkészült, így már csak tettünk-vettünk, beszélgettünk, amikor a Krill & Halibut bojli hivatalosan is megnyitotta a pecát. A jelzőm folyamatos sípolása jelezte ellenfelem intenzív menekülését.

A ponty nem volt nagy, 7-8 kg lehetett, de nagyon jól küzdött.

Miután a halat visszaengedtük, egy kicsit ráetettem, hátha lesz folytatás, esetleg beáll elénk a hal. A ráetetés a már jól bevált etetőanyagból állt:

Flumino Groundbait F-code
Flumino Groundbait
CSL Groundbait Mixer (frankfurti sausage)
kender ,kukorica, tigrismogyoró

6-7 gombóc, valamint 2-3 mini spomb magokkal megtöltve, M1 Spod Juice-zal enyhén kezelve! Ezt terveztem etetésre minden kapás után, illetve amennyit a szabályok engednek, ugyanis a tavon a magok és method mixek használatára mennyiségi korlátozás került bevezetésre.

Ezután csend következett. Sem a nap további része, sem az éjszaka nem adott több halat. A következő nap szelet hozott, viszont ahogy számítottam rá, a halak is egyre aktívabbak lettek. Több pontyot is sikerült horogra csalni, de sajnos nem a darabosabbakból. Közben kísérletezgettem kicsit a csalikkal, felkerült egy 20mm-es fúrt halibut pellet egy fél pop up-pal, illetve a csalik méretét is váltogattam. Volt, hogy egy szem wafters került fel. Lényegileg nem változott a helyzet. A zsinórra rárakódó bosszantó szösz a nyárfavirágzásról tanúskodott, ami bizony nem jó ómen.

A második éjszaka két nemvárt vendég látogatott meg minket, egy 10 és egy 13 kg-os amur személyében. Míg társam, Laci a nagyobbat fárasztotta, az én botom jelzője is megszólalt. Jeleztem is neki, hogy összeszedte a zsinóromat a hala, de mondta, hogy valószínűtlen, így felvettem a kontaktust és nemsokára már együtt fotózkodtunk a két torpedóval. A halak kiszámíthatatlanságát jellemzi, hogy az amuromnak a krill&halibut hóember tetszett meg.

A horgászat utolsó harmadába érve sikerült kitalálni valamit. A kísérletezgetés közben felkerült egy 20 mm-es, M1 oldódó wafters egy félbevágott 18 mm-es, Fluro Pop Ups ananász ízesítésű bojlival tovább könnyítve, M1 pasztával bevonva. Gyorsan adott két halat, így barátom ugyanezt a csalizási módot alkalmazta, majd miután a helyére került minden, elszaladt gyorsan zuhanyozni. Egyedül maradtam. Sajnos a délután folyamán egyre inkább kezdtem rosszul érezni magam, azt hiszem megcsömörlöttem valamitől. A sátramban pihentem, amikor jelzőm csippant egyet. Feltápászkodtam és kimentem megnézni mi is a helyzet. Miközben a botjaim mellett álltam, társam parttól 3-4 méterre elhelyezett csalijára jelentkező érkezett. Komótos kapásra reagáltam, és komoly súlyt éreztem. A hal nem akart elszakadni a parti zónától, ott viszont sok az akadó, ezért kicsit erősebben ráemeltem. A sekély vízben hatalmas burvánnyal jelezte, nem lesz ez könnyű menet. A huzavona közben olyan dolog történt velem, ami még sosem!

Éreztem, hogy gyomrom önálló életre kel, és bármi is van benne az ott nem fog maradni. A részletekbe nem mennék bele, de így utólag halálra nevettük magunkat ezen a helyzeten. Kevesen kiviteleznek ilyesmit horgászbottal a kézben, egy termetes ponttyal a zsinór végén. Miután kissé megkönnyebbültem a szákot magam mellé tettem és leültem a stégre, úgy fárasztottam ki a termetes tükröst. Utolsó erőmet összeszedve felálltam, és kiemeltem a halat. Araszolva odaértünk a bölcsőhöz, és beletettem. Már nem lehet baj - suttogtam magamnak és a pontynak – megoldottuk ketten! Örömömre megérkeztek társaim. 17 kg volt a „közös” ponty tömege. Fotózás után szabadjára engedtük és én visszabotorkáltam a hálózsákomba. Az esti etetésre már nem tudtam összeszedni magam, így az elmaradt számomra. Reggel még egy összegző videót készítettem, amin azt gondolom, látszik, hogy nem vagyok épp erőm teljében.

Összességében elmondhatom, hogy pozitív érzésekkel zártam a túrát, a hangulat jó volt, sikerült több mint 10 db halat fogtunk. Az őzetanyai viszonyokhoz képest ez nem sok, de több dolog is közrejátszott. Az időjárás változékony volt, hol nagy szél nehezítette, hol sima víztükrünk volt. A nyárfavirágzás időszaka pedig nekem sosem működött igazán. Mindezeket összegezve örülök a kifogott halaknak, és ami nekem mindig a legfontosabb, hogy most is megtaláltam az éppen működő csalit. Azt vallom, hogy az a jó horgász, aki minden körülményhez tud alkalmazkodni és feltalálja magát…