Steve Howard

SBS szaktanácsadó, a WCC magazin szerkesztője

0

Az életben hálásnak kell lennünk a hosszan tartó kapcsolatokért, de ha horgász barátságokról van szó, akkor a barát kifejezés új értelmet nyer. A barátok hol felbukkannak hol eltűnnek az életünk során, de az igazi horgász barátok megmaradnak közeli jó barátoknak még akkor is, ha csak ritkán látják egymást. Ennek nem csak a horgászatért érzett közös szenvedély az egyetlen oka, hanem a természet tisztelete és határtalan szeretete, amely a horgászatra késztet bennünket. Számomra - legyen szó akár folyó - vagy állóvízi horgászatról - a pecás barátokkal töltött idő mindig valami különleges élmény, mert ilyenkor rokonlelkekkel tölthetem az időt a természetben, miközben megoszthatjuk a horgászat iránt érzett szenvedélyünket.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor egy közeli jóbarátom, Tom Wright meghívott horgászni Franciaországba. Természetesen nem utasíthattam vissza a kedves meghívást és a tény, hogy a rendelkezésemre akart bocsájtani egy Xboat etetőhajót és egy Tolson GPS rendszert, még váratlanabb és igazán lovagias gesztus volt a részéről. Csak azt kívánom, ha esetleg én nem tudom, akkor a sors viszonozza majd Tom-nak a kedvességét!

Megkérkeztem az észak-franciaországi tóra, remekül éreztem magamat. Már első látásra nagyon jó helynek tűnt a víz, pontosan ahogy azt Tom előzetesen beharangozta. Miután tábort vertünk, barátom megmutatta az etetőhajó és a GPS alapbeállításait, majd el is kezdtem keresni azokat a helyeket, amelyek kapással kecsegtethettek. A célom az volt, hogy nagyobb testű pontyokra horgásszak és esetleg néhány 20 kg felettit is horogra kerítsek közülük.

Úgy gondoltam, hogy a sikeres küldetés kulcsa az lehet, ha jól felhasználom az itt hallott információkat és ha más megközelítést alkalmazok, mint a többi horgász. A hallottakból egyértelműnek tűnt, hogy a halak kerülik a bojlikat, de akkor mi tévő legyek?

A legtöbben úgy döntöttek, hogy szemes etetésen horgásznak, és elsőre számomra is ez let volna a legkézenfekvőbb. Azonban én úgy gondoltam, hogy elegendő mennyíségű SBS csali van nálam ahhoz, hogy egy olyan mixet rakjak össze, amellyel valószínűleg még soha nem találkoztak az itteni halak. Összeszedtem a termékeket, és nagy izgalommal láttam a tervem megvalósításához.

Volt nálam bőven SBS Premium Pellet, Groundbait, Flumino Groundbait és PVA Bag Mix is. Ezen kívül volt még nálam különböző ízekben 8-10 mm-es nagyságú dumbell (hordó) alakú bojli és természetesen egy vödör 10 mm-es M1 bojli, ami nélkül soha nem mennék sehova sem horgászni! Volt még nálam némi előfőzött tigrismogyoró, valamint C1, C2, M1 és más SBS bojlik 10-24 mm-es nagyságban, wafterek és pop up csalik, összefoglalva minden, ami csak kellhet, hogy összerakjak egy vélhetően ellenállhatatlan mixet!

Miután elsajátítottam az etetőhajő irányításának a fortélyait és elmentettem néhány ígéretesnek tűnő helyet a GPS-en, készen álltam a mix elkészítésére. Úgy gondoltam, hogy egy valóságos pontylakomát fogok az ötletem alapján összeállítani. A halakat végül M1, Phaze és Ace Lombworm wafter-rel sikerült fognom műanyag kukoricával kikönnyítve, illetve dupla 10 mm-es M1 bojlival, úgyszintén műanyag kukoricával a tetején. Lényegében azonos csalikat helyeztem a horog alá, mint amiket a mixbe tettem az etetéshez. Furcsa módon a tigrismogyoróra csak egyetlen hal kapott, egy amur... Éppen ezért azonnal fel is hagytam a tigrissel történő csalizással, hiszen el akartam kerülni az amurokat, és a szelektív pontyhorgászatra akartam fókuszálni. Ez működött, bár fogtam néhány kisebb pontyot és egy 30 kg-os tokhalat a dupla 10-es M1 bojlival, de több amur ezútán már nem jött... Soha sem készítek fotót a tokhalakról, azonnal visszaengedem őket, hiszen nagyon sérülékenyek tudnak lenni ezek a halak.

Miután megszákoltam egy szép, 22 kilós tükörpontyot, beigazolódott, hogy a taktikám működik, és még további jó eredményekkel kecsegtethet a hely, amelyre ezzel a bottal horgászok. Aznap éjjel a kapásjelzőm féktelen visítására riadtam fel!

A hirtelen ébredéstől még mindig kissé imbolyogva felkaptam a botot, de hamar átvettem az irányítást hal felett. Tartottam tőle, hogy a ponty - ami elég nagynak tűnt - keresztül ment egy kagylópadon, amikor megugrott a csalival a szájában. Sajnos ez a félelmem bebizonyosodott, amikor a part közelébe kényszerített hal súlya alatt elszakadt a zsinórom! Jól látható volt a damilon, hogy a kagyló végigszántotta azt. Szinte teljesen esélytelen volt, hogy megszákoljam ezt a halat, tehettem volna akármit is. Némi búslakodást követően túlléptem a dolgon, és az utolsó nap hajnalán még fogtam egy 16 kilós tőpontyot.

Egy kihívásokkal teli hetet tudhattam magam mögött, melynek során a jó barátok társasága talán még fontosabb volt magánál a halfogásnál. Azért félreértés ne essék, természetesen mindent megtettünk a sikeres horgászat érdekében.

Sok szerencsét, és minden jót a következő alkalomig:

Steve