Kovács Zoltán

SBS SziKo Team, az SBS tulajdonosa

0

Az előző cikkemben („Aminek az I. helyezést köszönhetjük – apró praktikák és egy újítás…”) ígéretet tettem, hogy részletesen bemutatom azt az újítást, melynek kitűnő helyezésünket nagyrészt köszönhetjük. Ez nem más, mint a parittyás technika alkalmazása. Lényege, hogy nagyobb távolságra is pontosan bejuttathassuk etetőgombócainkat, ezzel téve folyamatossá etetésünket. Bemutatónkat és a mellékelt kisfilmet a Nyíregyházi Verba Tanya Horgásztavon készítettük. A tógazdának, Verba Sándornak külön szeretnénk megköszönni, hogy engedélyezte az etetőgombócok bejuttatását, annak ellenére, hogy ilyenkor nem lehet etetőanyagot használni a tavon. De mielőtt hozzákezdenénk a parittyázáshoz, készítsük el a megfelelő etetőgombócot…

A recepttel már megismerkedhettetek az előző részben, amely következő volt:

M1 jellegű csalogatóanyag keverék

• 2,5 kg M1 method mix (fűszeres-frankfurti kolbászos),
• 2,5 kg Nitro method mix Savoury Fish (ínyenc halas),
• 0,5 kg CSL pellet 5 mm, leöntve CSL likőrrel,
• 0,5 kg M1-es Red Pellet,
• 0,5 kg Edge pellet,
• 0,5 kg Power pellet Halibut 8 mm,
• 0,5 kg darabolt M1 bojli,
• 1 doboz csemegekukorica.

Mindezt az SBS CSL Groundbait Mixer Tutti-frutti folyadékával ízesítetünk, amit vízzel 50-50%-os arányban kevertünk

Összeállítása lépésről lépésre a következőképpen történik:

Először tegyük bele egy üres és tiszta vödörbe a receptben feltüntetett CSL pellet mennyiséget…

… majd öntsük le az 5 kg-os vödörben található Corn Steep (kukoricacsíra) likőrrel. Arányosan használjuk. Az 500 ml CSL likőr az 5 kg pellethez való optimális mennyiség. Keverjük el, hogy mindenütt egyenletesen szívódjon a pelletbe a folyadék

Adjuk hozzá az M1 és a Nitro Savoury Method mixet

Adjuk hozzá az Edge pelletet

Adjuk hozzá az M1 Betain Low Oil Carp pelletet. (Alacsony olajtartalmú betainos ponty pellet)

Majd végül adjuk hozzá a High Oil Halibut 8 mm pelletet (magas olajtartalmú pellet) és egy doboznyi kukoricát

Öntsünk hozzá a Groundbait CSL Mixer Tutti-frutti folyadékból kezdésnek 4-5 decit. (Még tökéletesebben elkeveredik, ha – egy külön edényben – ahhoz a vízhez öntjük, amellyel bekeverjük a csalogatóanyag keveréket!)

Majd öntsünk hozzá, ugyanilyen arányban vizet. Ha a tökéletességre törekszünk, akkor a meghorgászandó vízből tegyünk hozzá. Így az etetőanyagunk nedvesítésére használt folyadék pH-értéke is azonos lesz a tó vizével. A későbbiek folyamán még több kisebb részletben pótolni kell a vizet, ahogy a szárad az anyag. Fontos, hogy ne egyszerre öntsük rá a teljes vízmennyiséget, mert ragacsos, csirizes lesz a keverék!

Jól keverjük össze, majd hagyjuk kicsit összeérni az ízeket

Vegyünk egy kis adag etetőanyagot a kezünkbe, és tegyünk a közepébe néhány szem egész vagy morzsolt bojlit, néhány szem halas pellet kíséretében

Ezután formázzunk a parittya tányérjának méreténél egy kicsit kisebb gombócokat

Kész a tökéletes gombóc. Lássuk a parittyát!

Az általam bemutatott parittya a kiváló bojlis kiegészítőket gyártó Technipeche cég terméke, ez készen kapható a horgászboltokban

Jó tanácsként elmondom: a tesztelés alatt jöttem rá arra, hogy a képen látható hurkot rövidebbre kell vágni. Ezáltal sokkal kezelhetőbbé válik a parittya, és pontosabb dobásokra leszünk vele képesek. Fontos, hogy a parittya tányérjának aljához rögzített zsinórt is, vágjuk rövidebbre, a hurkon végzett rövidítéssel azonos mértékben. Az így kapott parittya sokkal kezelhetőbbé válik.

Erre a méretre van szükségünk a tökéletes kezelhetőségh

A parittyázáshoz választott botnak nem sok kritériumnak kell megfelelni:

Minimum 3,6 m hosszú és legalább 300 gramm dobósúlyú legyen. Nem kell ezért külön botot venni, egy régebbi, erősebb pontyozó bot is megteszi. Mi is egy ilyet használunk a bemutatáshoz. Az orsón a monofil főzsinór átérője 0,25 mm. Ehhez használjunk fonott dobóelőke zsinórt, amely a bot hosszának 1,5-2-szerese. Ideális átmérője 0,20-0,25 mm (attól függően, hogy milyen a szakítószilárdsága).

Ezután már csak egy feladat maradt: kössük a dobóelőkénk végét a parittya szivacsos részénél található fém fülbe! Bármilyen, például a forgókapocs felkötésénél használatos kötési technika megfelelő ehhez. Segítségként térjetek vissza a Hogyan készülnek az SBS SziKo Team végszerelékei? című írásomhoz, melyből elleshettek néhány kötési technikát.

A jobb kezemnél látható kis fém fülhöz kell kötni a fonott dobóelőkénk végét

Felkötöttük a parittyánkat, helyezzük bele az előre elkészített gombócot! Fontos ismét megemlíteni, hogy a parittya tányérjánál kicsit kisebb legyen a gombóc, mert különben beleszorul, és a tányérral együtt fog repülni. Így mindenhol lesz etetésünk, csak a kívánt helyen nem! A másik – inkább csak figyelmeztetés –, hogy a dobásnál a fék mindig legyen teljesen behúzva, mert különben a fonott zsinór elvághatja az ujjunkat, illetve ajánlatos a dobókesztyű használata. Nagyon fájdalmas érzés, amikor elvágja a zsinór az ujjunkat, én már csak tudom…::( Akiknek van dobókesztyűjük, használják, akiknek nincs, azok elővigyázatosságból tekerjenek szigetelő szalagot az ujjuk köré.

Fontos, hogy a gombóc a parittya tányérjánál kisebb méretű legyen! Ügyeljünk, nehogy beleragadjon!

A dobótechnika nem igényel különösebb szaktudást. Aki horgászbottal tud dobni, annak már eleve nyert ügye van…:) Természetesen néhányat még a profiknak is dobni kell gyakorlásként, hogy ráérezzenek a pontos dobásra. Ez azért fontos, mert ha összevissza dobáljuk a gombócot, széthúzzuk a halat az etetésünkről, és nem tapasztalhatjuk meg ennek a technikának a különleges előnyeit.

Nézzünk ki egy számunkra eddig nagyobb mennyiségű etetéssel elérhetetlennek tűnő helyet, és célozzuk meg. Ez lehet a nádfal vagy egy akadó széle, melyek kiváló haltartó helyek. Fontos, hogy az etetésünk a nádfaltól vagy akadótól mindig néhány méterrel hozzánk legyen közelebb, valamint hogy a gombócok és az akadó közötti részt horgásszuk meg.

A bemutatónkat természetesen egybekötöttük egy horgászattal is. Az általam kiválasztott etetési pont a sziget sarka, melyet könnyedén és pontosan elértem a parittyának köszönhetően. Miközben parittyáztam, többször is előfordult, hogy a becsapódás után néhány pillanattal már sípolt is az elektromos kapásjelző!

Az ismerősök sem hittek a szemüknek, ebből a mókából ők is ki akarták venni a részüket!

Életre szóló élményt tud nyújtani egy kezdő horgásznak egy ilyen amur is! Szinte sugárzik az arcáról a boldogság!

Természetesen a különleges élményhez hozzátartozik a sportszerű horgászat elengedhetetlen eleme, a kíméletes visszaengedés!

Az ilyen méretű pontyokból van a legtöbb a Verba-tavon!

De az ilyen gyönyörű amurokból sincs hiány!

Csak egy napot horgásztunk, de így is sikerült több „méretes” pontyot horogra csalni. A kifogott pontyok mérete változatos volt: 2 kg-tól 11 kg-ig többet is kifogtunk. Az estig kettőnk által kifogott halak összsúlya több mint 100 kg volt! Sikerült megdöntenünk eddigi csúcsunkat, ugyanis 6 botból egyszerre 3 boton volt kapás… majd néhány perc múlva, de még a fárasztások alatt elfüstölt a 4. bot is. Ez szinte már vicces volt. Nem annyira a szomszédoknak, akiket a gutaütés kerülgette.

A három ponty! Szinte másodpercre pontosan egyszerre kaptak! A negyedik még fárasztás közben!

Most pedig néhány képsoron keresztül lássuk a parittyázás mozdulatait:

Akasszuk a képen látható módon a fém horogba a parittyazsinórból készült hurkot

Helyezzük a parittyába a gombócot

Tekerjük fel a parittyát a bot spiccéig úgy, hogy a szivacsos rész néhány centire legyen a bot végétől

Fordítsuk a hátunk mögé a botot és összpontosítsunk az etetni kívánt pontra…

… majd könnyed, de határozott – a dobási technikával azonos – botmozdulattal lendítsük a gombócot tartalmazó parittyát az etetésre kijelölt hely felé

Optimális esetben a dobás elejénél kirepül a gombóc a parittyából, és a parittya néhány méterre előttünk a vízbe csapódik. Tekerjük ki a parittyát: a vízből történő kihúzása során nem szabad ellenállásba ütköznie

Normál esetben a szivacsos résznek köszönhetően a hurok lecsúszik a fém horogról, ezért a parittya megfordulva, minimális ellenállást kifejtve siklott a vízen, és így ért partot

Akasszuk vissza a hurkot a fém kampóra! Helyezzük bele a következő gombócot, és a folyamat ugyanígy, többször ismétlődhet a kívánt etetőanyag-mennyiség bejuttatásának eléréséig

Az illusztráció kedvéért első dobásra megpróbáltam a fényképet készítő barátom elé, hozzá minél közelebb a vízbe juttatni a gombócot. A kép magáért beszél… Egyébként nagyobb feladatnak tűnt a fényképezőgép exponáló gombjának megfelelő pillanatban történő lenyomása, mint a pontos dobás! De elsőre sikerült mindkét feladatot végrehajtani!

Az írást egy letölthető kisfilm teszi teljessé, amely – a mozgóképeknek hála – egyértelműen mutatja be mindazt, amit fentebb képek segítségével próbáltam nektek elmagyarázni.

Remélem, ismét egy hatásos újdonsággal gazdagíthattam az olvasókat. Problémamentes tesztelést és legalább ilyen eredményes parittyahasználatot kívánok az olvasóknak, mint amilyet mi produkáltunk a Verba Tanya Horgásztaván, a bemutató elkészítése során.

Íme a kisfilm: