Tanács János

0

Sokat töprengtem azon, vajon mi tartja életben, mi táplálja folyamatos tűzzel kedvenc időtöltésemet, a horgászatot? Minek köszönhető a szűnni nem akaró vágy, a bennünk szunnyadó, újból és újból kitörni vágyó "pecavulkán" izzása? 

Gyarapodó tudásunkat mozgásban tartja a folyamatos és aktív gyakorlat - egy idő után ránk talál egyfajta rutin, és természetessé válik a magabiztosság. Olvasunk, kérdezünk, tervezünk. Mikor, hová, mivel, kivel? Egyszerűen, gyorsan vagy komótosan, ráérősen, esetleg flegmán? Gyakori kérdések magunkhoz, éber kóma a munkahelyen, várakozással teli órák és percek. Megint horgászni megyünk! Motivációs gyakorlat, amelyet szinten tart egyetlen szó, amely akkor is bennünk motoszkál, ha maximális a felkészülés, ha az idő is jó, a légnyomás is kedvez, és a foglalt állás is jó eredményekkel kecsegtet. Ez a REMÉNY... Titkon mindenki reménykedik. Egy kellemes napban, egy intenzív pecában, nagyobb vagy különlegesebb halakban mint eddig, esetleg egy megdöntött egyéni rekordban. Foglyai vagyunk az érzésnek, társai vagyunk a nap végéig, és még azon is túl. Hány és hány elvesztett hal, rossz időzítés, hibás döntés vezetett eddig önmarcangoló énünk fejlesztéséhez? Miért szerettünk bele ebbe a sportba, miért érezzük úgy, hogy minden hajnali indulás egy újabb Valentin nap? Mert a szenvedélyünk és mohó vágyunk csillapíthatatlan. A horgászat okozta kellemes érzés, a lüktető adrenalin, és a hullámvasútként robogó eufória a részünké vált. Ezek vagyunk mi. A remény rabjai! 

A sziget

"Három királyokként" követjük a pirkadat nógrádi tóhoz vezető fényeit. A ködbe burkolt lefoglalt kis sziget felkorbácsolja az ösztöneinket. Pakolj, szerelj, keverj, aromázz, csalizz, dobj! 

Mindhármunk előtt egy feeder feszül. Elsősorban az egyenlő esélyek, a kényelem és a kereső peca ürügyén döntöttünk így. 

Keverő edényemben már illatozik a vajkaramellás átrostált finom method anyag. Az édeskés aromájú C1 matériát már régen ki szerettem volna próbálni, sokáig mustráltam az SBS katalógust, míg kiválasztottam. A mostani változékony tavaszi idő pont jó tesztelést ígér ehhez! A másik alappillérem mára a scopex-ízesítésű világos színű mikropellet, amelyet megbolondítottam némi Flumino liquid koncentrátum cseppel, így azt az áztatás során magába tudja szívni, és folyamatosan engedi ki magából horizontálisan az aljzaton. Soha jobb figyelemfelkeltő optikai vonzást! Fontos a megfelelő folyadék hozzáadás és az időzített közbeavatkozás. Mire is gondolok? A számomra bevált megfelelő arány az SBS method- mixeknél a valamivel több, mint fél liter lehetőleg a tóból merített víz, amelyet folyamatosan adagolok, és keverem el a száraz anyagban. Kicsit várok, amíg jól megszívja magát, majd jöhet a rostálás egy kis lyukú szitán át, és kész. Szeles időszakokban vagy erős napsugárzás esetén folyamatosan figyelemmel kísérem a kész etető anyag állagát. Ha esetleg száraz, egy jóképű vízspriccelő segítségével újra tapadósabbá tudom varázsolni. A spriccelő tartályba olykor aromát is társítok a vízhez, így még hatékonyabb lehet a horgászat!

A mikropellet esetében egyszerűbb a helyzet. Bármennyit is használok fel, addig töltöm hozzá a vizet, hogy ellepje, és ahány milliméteres a pellet, pontosan annyi percig áztatom. A felesleges folyadék leöntése után átkeverem, kicsit szikkasztom, és máris tölthető a kosárba!

Tökéletes, és egyben hasznos etető anyag, gyakran tartja ott a halakat egy centrális etetésen.

A gyakran bevált taktika pedig nem más, mint a kettő keveréke. Úgynevezett mixelés, illetve panírozás. Ilyenkor a figyelemfelkeltő felhősödő method anyag alatt lapul még egy kis odaszoktató mikropellet is, így nagyobb az esély, hogy a halucik előttünk maradjanak!

Tavaszi halkeresés

Az előkészületek után már kerestük is mindhárman a távolságot, a szimpatikusnak vélt helyet. Felváltva dobáltunk a nyílt víz, a parti bokrok, a vélt és valós törések irányába, én még a közeli akadós, tuskós területet is célba vettem, amelynek feltérképezése elmaradt, így később majdnem rá is fáztam a hanyagságomra. 

Szeszélyes április eleje. Hol fúj, hol esik, hol süt a nap. Vetkőzöl, majd 5 perc múlva fázol. Később ernyőt kell bontani, hogy ne ázz el, fél óra múlva pedig keresed a napszemüveget, amit a kocsiban hagytál, mert megvakulsz a szemedbe tűző naptól. A másik partról nézve igen vicces lehet ez a tóparti divatbemutató. Egy idő után már feladtuk, és inkább a horgászatra helyeztük a hangsúlyt. 

Válogattuk a csalikat, diskurzus indult el az egészséges versenyszellem árnyékában. Én nagyon bíztam a nemrég piacra került SBS újdonságban, az M1-es fűszeres Pop Up-ban. Ez az ízvilágú bojli már sokszor bizonyított számomra, úgyhogy nem volt kérdés a könnyített kis golyókat bevetésre küldeni ezen az „angolos” feeder vízen. Felváltva használtam két másik, mára tervezett, és favorizált süllyedő csalival, a sokrétű próbálkozás érdekében. Akadt jelentkező mindhárom esetben! Az Ace Lobworm Premium Sinker Dumbel-re és a White Pepper Corn Sinker Boilies-ra eleinte a kárászok röppentek rá, de csökkentve a távot, szinte a vízből kimeredő tuskók tövébe dobva, már akciódúsabb lett a helyzet. Néhány beleúszás után egy közel 4 kilós amurral vívtam szerelék- és kosármentő harcot. A rafinált torpedó tudta a járást az akadók között, szépen be is vitt az erdőbe. Ártatlanul jött a partig, majd megindult a legelhagyottabb szakasz felé. A sziget sarkán állva, feszített, derékba hajló bottal vártam, hogy jobb belátásra bírva újból a nyílt víz felé vegye az irányt. Súlyos percek teltek el, lassan kattogott a fék, majd megadta magát, és cirka tíz perc múlva már a bölcsőben biggyesztette le a száját. Megvan az első ezüstnyíl!

Közben testvérem, Ádám, aki mellettem ült és a tó közepe felé próbálkozott, egyre több keszeget húzott ki, egymás után! Türelemre intettem, hogy keresse máshol a nagyobb példányokat. Csabi barátunk egy gyönyörű 8 kg-os ponttyal kezdett, majd folytatta egy szinte fekete színben sötétlő harcos 'cigány' ponttyal a sort. Egy óvatlan pillanatban lencsevégre kaptam fárasztás közben. A flegma „Mourinho-kifejezés” (José Mário dos Santos Félix Mourinho portugál labdarúgóedző. A világ legismertebb és legsikeresebb edzőinek egyike. a szerk.) mindent elárult! Jó lesz sietni! Még a végén lekőrözik az öreget...

Gyorsan váltok az M1-es Pop Up-ra, kosárban a mixelt panír, és hajrá! Be is erősítek, vállalva a part menti bokor aljára nehezen kivitelezhető komplikált dobást! A mellettem lévő fa belógó ágai őrzik még a tavalyi év elő karácsonyi kosár díszeit, így egy Csollány Szilvesztertől ellesett bemelegítő mozdulattal, oldalról juttatom a kívánt helyre a szereléket. Röhögéstől hangos a kis sziget. 

- „Mire készülsz Jani? Ott a Toi-Toi jobbra, ne csináld már!” 
Jópofaság, az megy. Titkon vágytam rá, hogy néhány perc múlva arcukra fagyjon a mosoly. És bevált! Az intenzív húzás már nagyobb halat ígér, és szerencsére engedi magát a jó irányba terelni. Gyönyörű pontyot szákolva hozom a kötelezőt, és élvezettel locsolom a bölcsőben, felkészítve a gyors fotózásra.

Ötletes fejlesztés, és frappáns húzás a tógazdáktól, hogy minden állás mellé egy stabil bölcsőt és hozzá tartozó mérlegelő - visszaengedő hálót biztosítanak. 

Újra feltámadt a sokat emlegetett remény, hogy a változatos idő ellenére akad még keresnivaló ”bajszos”, a nehezített pályarészen. Folytatom a stratégiát, és túldobok... Ballag már a vén diák a gátra. Sikerül megmenteni a nem olcsó method kosarat, visszafelé pedig kitisztítani a fejem, ami akkora lett a dühtől, mint egy kosárlabda. 

Persze időközben a srácok aratnak. Ádi még mindig a keszegek hadával küzd úgy öt percenként, Csabinak viszont beindult a dolog, szép pontyokat pihentet a parton röpke időre.

Nemsokára ismét rám száll a nyugalom, mivel a kiklipszelt módszert követve már nincs több séta a gátra.

A remény hal meg utoljára

Lassan vége a napnak, és a bokor előtt nagy a csend. Ketten is próbálunk Ádámon segíteni, hogy ő is tudjon akasztani egy szebb pikkelyest. A messzire repülő kosár, a scopex-es mikropellet, és a benne rejlő M1 Pop Up újabb lehetőséget rejt, ilyen formán, és abban a távolságban még nem próbálta. Mire végeztem ezüstnyíl kistestvérének visszaengedésével, már kapásra figyelmes a szurkoló brigád. Ádi küzd, jó hal van a horgon. Én izzadok, hogy el ne hibázza, illetve ne feszítse türelmetlenül, de ne is engedje lazára a zsinórt. Ennek meg kell lennie! Szerencsére szépen akadt meg a szakáll nélküli horog a vaskos ponty ajakban. Erős húsz perces csiki-csuki játék után büszkén feszít a nagy ho-ho! Élete eddigi legnagyobb hala, valamivel több, mint 6 kiló. Nagy az öröm, és a megkönnyebbülés, vidáman és gyorsan megy a pakolás.

Tanulságok

Szeszélyes idők járnak. Ez valószínűleg megzavarja a halak viselkedését és táplálkozási vágyát is. Kitartó és fáradhatatlan próbálkozásunk azonban még az utolsó percekre is tartogathat meglepetéseket és életre szóló élményeket, amint a fenti példa is mutatja. Kifejezetten örülök, hogy az ingadozó teljesítményünk ellenére a kipróbált újdonságok az SBS palettájáról ismét jó statisztikai mérleget mutattak. Próbáljátok ki ti is, és ne adjátok fel a reményt! Váljatok a rabjaivá, ahogy mi is tettük, és tesszük ezután is szüntelen.