Wenhardt Dániel

SBS Carp Saving Team

0

A tanév végét követően az első utam egy a Pogányi tavon megrendezett 96 órás baráti horgászversenyre vezetett. Öt éve indultunk először a családommal és annyira megtetszett mind a társaság mind a bojlis pontyhorgászat, hogy mostanra már hagyománnyá vált, hogy az iskola utáni első hetet ezen a versenyen töltjük. A előző években megszokott családias 10-12 fős mezőnyhöz csatlakoztak még páran és hétfőn délelőtt 10 órakor 21-en vágtunk neki a versenynek. 

A verseny szabályzata engedi a behordást is, ezért a pontosabb és biztosabb horgászat miatt ennél a módszernél tettük le a voksunkat.

Alig végeztünk a behordással már kaptuk a hírt, hogy két hellyel mellettünk fogtak egy 9kg-os amurt. Mindenkinek nagy meglepetést okozott a hír, mert nem jellemző a tóra, hogy ilyen gyorsan ekkora halat lehet fogni. Nem sokkal később az én botomra is érkezett egy 7kg-os amur. Úgy tűnt bejönnek a számításaink és idén is gyakori vendég lesz az amur az etetéseinken. A verseny kimenetelére ez bíztató jel volt, mert sok amur él a tóban és ha sikerül becserkészni egyet-egyet a nagyobbak közül, akkor nagy esélyünk van megnyerni a fődíjat ami a legnagyobb halért jár. A nappali órákban nem jött már több amur, de nem csüggedtünk, mert a kisebb pontyok étvágyuknál voltak és estig velük gyarapítottuk az összsúlyunkat.

Sötétedés előtt az összes botot befrissítettük és az etetésre kicsivel több magmixet szórtunk hátha megérkeznek a várva várt ezüstös színű torpedók. Ez így is történt és egy igen mozgalmas és emlékezetes éjszaka vette kezdetét. Mindjárt rá is térek a történtekre, de előbb szeretnék megosztani pár gondolatot az említett magmixről és elkészítéséről. Kukoricával és tigrismogyoróval készültünk a versenyre. Mindkét mag két napos előáztatásban részesült, majd a kukoricát forrástól számítva 2 óráig (míg a szemek teljesen felpuhultak), a tigrismogyorót pedig forrástól számítva 30-40 percig főztük. Ha a kukoricát nem főzzük elég puhára, akkor a pontyokban tovább dagadhat ezzel teltség érzetet okozva nekik. Ez mind a halnak, mind a horgásznak nagyon rossz, főleg egy versenyen! Főzés után különböző áztatólevekbe áztattuk a magokat, majd letakartuk az edényt, hogy tovább puhuljanak. Az ízek tekintetében a két fő csapásvonal a fűszeres és a squid & octopus-eper volt, ehhez igazítottuk a kukorica áztatólevét is. A fűszeres etetésre szánt kukoricára M1-es Spod Juice-t és melaszt öntöttünk, a squid & octopus-epres etetésre pedig epres CSL Grundbait Mixert, amibe előzőleg pár csepp N-Butyric Acidet csepegtettünk.

A tigrismogyoróra porcukrot öntöttünk. Az etetéshez ezt a két magot összekevertük, és egy-két marék, az áztatólevekhez passzoló bojli kíséretében juttattuk a vízbe.
Kanyarodjunk vissza az első éjszakához! Sötétedés után elkezdett esni az eső, ezért behúzódtunk sátrainkba és ott vártuk a kapásokat. Kis idő elteltével meg is jött az első éjszakai vendég apa botjára, rövid fárasztás után egy 8.93 kg-os amur pihegett a bölcsőben. Gyorsan visszahúztam apa szerelékét és visszafeküdtünk aludni. Kevesebb, mint fél óra múlva ismét visított a jelző, ezúttal öcsémnek, Levinek volt kapása. Mérlegelés után nagy volt az öröm, mert kereken 10 kg-os amurral sikerült megdöntenie egyéni rekordját. De az éjszakának itt még nem volt vége, kicsivel később ismét kapása volt apának. Megint egy hatalmas amur! A mérleg 13.98 kg-ot mutatott. Hihetetlen, egy órán belül három hatalmas amurt fogtunk. Azt hittük ezt már nem lehet fokozni! Tévedtünk… A negyedik kapás is apa botjára érkezett. Hosszú és kemény csata vette kezdetét, de végül mi nyertünk és a negyedik termetes amurt is sikerült pontybölcsőbe fektetni. A mérleg 13.10 kg-nál állt meg. Olyan volt, mint egy álom, négy amur másfél-két órán belül, és ebből három 10 kg feletti. Bizonyára sokan hiányolják a képeket az éjjel fogott halakról, de sajnos nem készültek, elsősorban a halak védelme érdekében. Annyira ugráltak a bölcsőben, hogy igyekeztünk minél előbb visszaengedni őket, nehogy valami bajuk essen. Így sajnos nem maradt tárgyi emlékünk róluk, de biztonságban visszanyerték a szabadságukat és ez talán sokkal fontosabb. A mozgalmas és esős éjszaka után kicsit fáradtan, de bizakodóan vágtunk neki a második napnak. Az éjjel az összes kapás a C3-mas bojlira érkezett, ezért a keddi napot már mind a hárman ezzel az új „csodagolyóval” kezdtük meg. Tényleg úgy tűnt, hogy csodagolyó, mert ilyen jó éjszakánk ezen a tavon még soha nem volt.

A C3-mas bojli továbbra is folyamatosan adta a halat, de ezúttal a kisebb pontyok váltották az amurokat az etetésen. Így a pontyoknak köszönhetően nappal sem unatkoztunk.

A délutáni órákban kicsit visszahűlt a levegő és a pontyok kapókedve is érezhetően visszaesett. A bóják környéke tele volt túrással, tehát a halak még ott voltak, de nem vették fel a csalit. Ezért az eddig folyamatosan halat adó 20 mm-es C3-mas bojli helyett egy 16-mm-es C3-mas bojlival csaliztam, amit kikönnyítettem egy 10 mm-es epres Fluro Pop Uppal. Jó volt az elképzelésem, ott voltak még a halak csak a hirtelen jött időjárás változás miatt óvatosabban táplálkoztak. Egy-két ponty kifogása után egy ejtős kapásra lettem figyelmes. Bevágás után éreztem, hogy komolyabb hallal van dolgom. A kemény csatát végül én nyertem és a mérlegelés után egy 10.70 kg-os gyönyörű amurt tarthattam a kezeimben pár fotó erejéig.

A fotók elkészítése és a fertőtlenítés után gyorsan visszanyerte a szabadságát. Még vissza sem vittem a szerelékemet újra kapásunk volt. Ezúttal apának sikerült egy 8.86 kg-os amurt a bölcsőbe fektetni. A kikönnyített csali jó választásnak bizonyult, ráadásul az amurok is visszatértek. Kevés magot etettünk nap közben, mert csak a pontyok ettek és behordásonként egy-egy marék bojli elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az etetésen tartsuk őket. Ahogy megjött az első két amur, azonnal pótoltuk a magmixet. Így mindenre felkészülve vártuk, hogy vajon mit ad az éjszaka? Este tíz óra körül érkezett az első kapás az én botomra, egy kisebb pontynak tetszett meg a csalim. Éjfélig fogtam még pár pontyot, de az amurok egyenlőre nem jelentkeztek. Éjjel egy órakor húzós kapásra ébredtem, egy 7kg-os amur jelezte, hogy megérkeztek. Azt hittük (reménykedtünk benne), hogy megint beindulnak, és sorra fogjuk a szebbnél szebb torpedókat, de több kapásunk nem volt, így nyugodtan tudtunk aludni egészen hajnali 4:30-ig. Az előző két napban nagyon elfáradtam és olyan mélyen aludtam, hogy a kapásból csak arra emlékszem, hogy a távjelzőm rendíthetetlenül üvöltött mellettem, én rohanok ki a sátorból, a hal pedig hihetetlen gyorsasággal húzza a féket. Ráemeltem a botra és egy 20-25 perces gigászi küzdelem vette kezdetét. A partnál kb. 10-szer fordult meg és lopott le 15-20 méter zsinórt az orsó dobjáról. Ott álltam a vízparton a hátam mögött felkelő nappal, tartottam a botot és csak csodáltam a hal erejét, csodáltam, ahogy küzd és mindent elkövet, hogy megszabaduljon a horogtól. Talán negyed órája fárasztottam már, amikor megláttam a Dive Master zsinór végét kibukkanni az enyhén párolgó vízből. Óvatosan ráemeltem, és végre megpillantottam a halat! Egy hatalmas amur volt a horgomon, olyan volt akár egy tengeralattjáró. Sokáig nem tudtam gyönyörködni a hal méreteiben, mert megfordult és egy határozott csapással jelezte, hogy még messze van a csata vége. Közben apa is kijött a sátorból és a segítségével még néhány erőteljes kirohanás után elsőre sikerült megmeríteni nemes ellenfelemet. Szó szerint remegtem az örömtől. A bölcsőben kiakasztottam a szájából a tökéletesen akadó SBS Enforcer horgot, majd a mérlegelő zsákba helyezve remegő kézzel akasztottam fel a zsákot a mérlegre, ami 15.26 kg-ot mutatott…

A csali a már említett 16 mm-es C3-as és 10 mm-es epres Fluro Pop Up bojliból álló hóember volt. A hal visszaengedése után nem sokkal Levi vette fel a küzdelmet egy szép amurral. A meglepően rövid fárasztást követően egy kereken 12 kg-os torpedót tarthattunk a fényképezőgép elé néhány közös fotó erejéig. Levi ezzel a hallal már másodszor döntötte meg egyéni rekordját és a két fogás között nem telt el két nap sem! A csali itt is ugyanaz a hóember kombináció volt!

Ahogy teltek a délelőtti órák a kapások száma egyre jobban visszaesett és az előző két nap frontos időjárását nagyon fülledt, meleg idő váltotta. A korábban kiválóan működő fűszeres, édes kombináció már nem adott halat, ezért tekintettel az időjárásra egy halas jellegű csalit fűztem a hajszálelőkére és a hozzá illő Fluro Pop Uppal a végletekig kibalanszíroztam. Az új taktika hamar meghozta a sikert és a nappali órákban óvatosan táplálkozó pontyok mellet 2db 7kg feletti amurt is sikerült partra kényszerítenem.

Érdekes volt, hogy szinte azonos arányban lehetett fogni az amurokat és a pontyokat is. Olyan tavakon, ahol a pontyok száma jóval meghaladja az amurokét és kb. ugyan olyan méretűek nem meglepő, hogy egyszerre lehet fogni őket, viszont ez nem egy ilyen tó.
Egy éve volt egy hasonló amuros horgásztúránk, amiről az amurok birodalmában című írásomban írtam. Akkor még rengeteg kérdés volt bennem azzal kapcsolatban, hogy az amurok mellet miért nem sikerült nagyobb pontyokat fogni? Az elmúlt egy évben, amikor erre a tóra mentem horgászni mindig az amurokat figyeltem, több horgásszal beszéltem, hogy megtudjam mi az ő véleményük, elolvastam minden amurokról szóló cikket, amit csak találtam és folyamatosan azon gondolkoztam, hogy míg más vizeken azonos arányban lehet fogni a két halfajt itt miért nem? Mi lehet az oka? Lassan kezdett összeállni a kép és ez a verseny volt az utolsó darab puzzle a kirakósban. Ebben a tóban sok nagytestű amur él, és megfigyeltem, hogy ha betéved egy-egy csapat az etetésre, akkor a nagytestű, óvatos, öreg pontyok eltűnnek onnan. Nem csodálom, mert ha egy 8-15kg-os amurokból álló csapat megérkezik az etetésre, szinte azonnal felporszívózzák az összes csalogatóanyagot és ezzel a nagy nyüzsgéssel elzavarják onnan az óvatos pontyokat.

Lassan ismét elérkezett az éjszaka és bíztunk benne, hogy sikerül néhány szép halat horogra csalni. Az éjszaka közepén egy füstölős kapásra ébredtem, bevágás után nagy ellenállásba ütköztem. Azonnal elindult a halam balra és akárhogy próbálkoztam nem sikerült visszafordítani és megtalálta az egyetlen akadót a környéken, kicsit lazítottam a zsinóron hátha kiakad, de semmi. Nagyon sajnáltam, mert úgy éreztem, hogy egy komoly hal van a horgomon, ráadásul a mozgásából ítélve szerintem ponty volt. Sajnos az éjszaka eseményei itt be is fejeződtek. A csütörtöki napon még nagyobb volt a kánikula és a halak étvágya is nagyon lecsökkent, ezért ezt a napot videózással töltöttem. Néha-néha beugrott pár szép ponty, viszont az amurok teljesen eltűntek és ennek köszönhetően éjszaka folyamatosan tudtam fogni a pontyokat és most már egy-két 5 kg feletti is szákba került.

Lassan elérkezett a péntek reggel és a verseny utolsó pár órája. Nem számítottunk már sok halra, szinte az összes csali is elfogyott és az etetésünk is már csak 5-6 szem bojliból állt. Nyugodtan pakolásztunk, amikor megszólalt a jelzőm, épphogy megmerítettem egy kis pontyot Levinek is kapása volt és ez így ment egészen addig, amíg a szerelékek a vízben voltak. Érdekes volt, hogy csak a két legszélső boton volt kapás, de azokon folyamatosan. Nem voltak nagy halak, de nagyon jó volt így zárni ezt az emlékezetes és sikeres 96 órát. Két kis ponty között Levinek sikerült szákba terelni még egy 10.30 kg-os amurt is így búcsúzóul. Ezzel a kapássorozattal hamar elérkezett a 10 óra és a verseny vége.

Összefoglalva a következő csalik voltak a legeredményesebbek: hétfőn és kedden a hűvösebb, frontos időjárás miatt a fűszeres és az édesebb csalik működtek (C3, Phaze1, epres Fluro Pop Up). Szerda délutántól pedig megérkezett a kánikula, ezért a büdös, halas bojlik vették át a szerepet (Black Squid, Squid & Octopus).

A szerelékeket tekintve kétfélét használtunk, az egyik egy oldalólmos a másik pedig egy in-line ólmos szerelék volt. Mindkettőt az SBS Tackle Pro Dive Master zsinórjából kötöttük, az előkét pedig a Discovery előkezsinórból és 6-os méretű Enforcer horogból. Nagyon jól működtek a szerelékek, egyetlen egy halvesztésünk volt, az is csak azért, mert elakadt egy akadóban!

A verseny lefújását követően megkezdődött az eredményhirdetés. A díjazás érdekessége, hogy két kategória van, külön értékelik a legtöbb halat és a legnagyobb halat kifogó horgászt. A legtöbb halat édesapám fogta 124,59 kg-os összsúllyal. A verseny harmadik legnagyobb halát (12kg-os amur) öcsém fogta, aki még csak 11 éves, de felnőtteket meghazudtoló kitartással horgászta végig ezt a 96 órát. A fődíjat én kaptam, amit egy 15,26 kg-os csodálatos amurnak köszönhetek.

Öt évvel ezelőtt, amikor először indultam ezen a versenyen és elkezdtem ismerkedni a bojlis pontyhorgászattal elhatároztam, hogy egyszer meg fogom nyerni ezt a versenyt. Szinte semmit nem tudtam még erről a módszerről és semmi elképzelésem nem volt arról, hogy mit, hogyan kell csinálni, de az utolsó napon fogtam egy 6 kg feletti tőpontyot. Az előtt csak másfél-két kilogrammos pontyokat fogtam és emlékszem, hogy mit éreztem, amikor megláttam a halat. Lenyűgözött a hal ereje és küzdeni akarása. Olyan pillanat volt ez, ami azonnal megfogott és magával ragadott és a lelkesedésem, azóta is folyamatosan nő. Az évek alatt rengeteg akadályba ütköztem és a kitűzött cél úgy tűnt, hogy csak egy álom marad. Nem adtam fel és öt év után sikerült elérni a célomat éppen ezért lett ennek az írásnak a címe: A sikerhez vezető út.

Végezetül minden pontyhorgásznak azt kívánom, hogy érjék el a céljukat és váljanak valóra az álmaik! A kitartó munka mindig meghozza a várva várt sikert!

A verseny fontosabb pillanatairól készült egy videó is, remélem valamennyire átadja az élményeinket:

Fénykép, videó: Wenhardt Gábor és Wenhardt Dániel