04:50-et mutatott még csak az óra, amikor ikertestvéremmel, július 8-án elindultunk a tőlünk 100 km-re található Ölbői horgásztóra. Már akkor is 23 Celsius fokon állt a hőmérő higanyszála. Éreztük, hogy ebbe a kánikulába most nagyon belenyúltunk. Nem is tudtuk mire számítsunk a 35-38 fokos hőségben.
6:00-kor találkoztunk apuval a parkolóban, aki az első napra csatlakozott hozzánk. Érkezést követően a büfében kiváltottuk a jegyeket, megkaptuk a faház kulcsát, majd egy presszó kávé kíséretében megkezdtük a kipakolást. A 13-as helyet foglaltuk el, ahol még nem pecáztunk, de nagyon szimpatikusnak bizonyult.
Velünk szemben elérhető volt a félsziget, bal oldalt egy kisebb sziget, tőlünk jobbra pedig egy nádfal helyezkedett el.

4 bottal a bőség zavarával küzdöttünk, hiszen rengeteg haltartó hely lehet a szigetek körül. Végül úgy döntöttünk, hogy jobbra teszünk egyet a nádfalhoz, egyet szembe, a félszigethez, egy másikat a bal oldali sziget sarkához, és végül a negyediket, a szigetet túl húzva, egy kisebb öbölbe. Az időjárás ezen a hétfői napon még kegyes volt hozzánk, hiszen egész napos szél és gomolyfelhők vettek körbe minket. Ennek ellenére sajnos nem sok kapásig jutottunk el, így délután grilleztünk, valamint élveztük a jó időt és a pihenést.

Délután fél 6 környékén egy húzós kapás után egy termetesebbnek tűnő ponty akadt horogra, de pár perc fárasztás után sajnos kipattant a szájából a horog. Újra húztuk mindegyik botot, tartva az első elgondolást, így szétszórva helyezkedtek el a végszerelékek előttünk. Lassacskán ránk sötétedett, és kapás nélkül telt a fényváltás. Az idő ellenünk dolgozott, hiszen a 4 bot a szélrózsa minden irányában volt, de addig nem is szerettünk volna ezen változtatni, amíg meg nem jönnek a kapások, és meg nem tapasztaljuk, hogy merre mozognak a halak, hol érdemes próbálkozni.

Hajnali 4:30-kor érkezett meg az első kapás az öbölben elhelyezett C1 bojlira, de nagyjából 3 perc fárasztás után ismét leakadt. Mondhatni, feldúlt állapotban feküdtem vissza, de nem sok időm volt bosszankodni, hiszen 10 perc múlva ismét jelzett a vevőkészülék, és gazdára talált a félszigetnél elhelyezett végszerelék is. Akasztást követően 15 mp-ig tudtam felvenni a kontaktust a hallal, majd újfent elvesztettem. Régen, talán nem is emlékszem, hogy mikor indult ennyire rosszul egy horgászat. Testvérem botjai némák maradtak éjszaka, így 20 óra vízparton töltött idő után négy kapásból egyet sikerült halra váltani. Nem adtam fel, és mire kezdett volna világosodni, mindkét botom ismét a helyén volt. Változtatásra nem volt szükség, mert minden tökéletes volt, egyszerűen a szerencse valami oknál fogva nem állt mellém. Hogy mennyire jól döntöttem, azt körülbelül 30 perc múlva egy gyönyörű, 12 kg körüli tükrös igazolta vissza, hiszen végre megtört a jég, és bölcsőbe került az első halam.

Miután visszakapta szabadságát még további két kapásunk volt, majd 8 órát követően már nem szóltak a jelzők, némák maradtak. Számunkra a hőség már reggel 9-kor elviselhetetlen volt a napon, árnyék pedig nem sok volt a stég körül. Délben felfüggesztettük a horgászatot, és előre mentünk a büféhez, ugyanis az Ölbői tó számos alternatívát kínál a horgászaton kívül, amelyet mi is kihasználtunk. Klímás, tiszta, rendezett környezetben van lehetőségünk biliárdozni, dartsozni, pingpongozni, csocsózni. További opcióként választhatjuk a tekepályát, vagy akár az edzőtermet is.

16 órát ütött az óra, így ideje volt visszatérni a tópartra, és megdolgozni azért, amiért ide jöttünk. Mivel a kapások java a szemközti félszigetről érkezett, időnk pedig nem sok volt, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy mindent egy lapra teszünk fel, és megpróbáljuk odaállítani a halakat. Az újra húzást követően épphogy csak felraktam a kávét főni, mikor testvéremnél húzós kapással jelentkezett a délután első hala. Ezt követően beindultak az események, és sorra jöttek a kapások, túlnyomó részt 10-14 kg közötti példányok.

A halak rendkívül jól reagáltak az etetésre, és kimagaslóan nagy erővel küzdöttek, így este fél 7 környékén már több mint 100 kg-nál jártunk, mikor megmerítettük azt a halat, amely megkoronázta a napunkat. Igazi csapatmunka után egy több mint 19 kg-os, brutális, pocakos tükrös tisztelt meg minket néhány fotó erejéig.

Nagyhasú barátunk egyedi azonosítója az oldalán található egyetlen óriás pikkely, így, ha ismét találkoznánk már megismerjük egymást. Az egyik legjobb érzés, mikor visszaigazolást kapunk arra, hogy valamit jól csinálunk, és ezt minden esetben a halak kíméletes bánásmódjával háláljuk meg. Az uszonyosok kapókedve este fél 10-ig nem hagyott alább, így 10 óra tájt volt időnk kicsit leülni, és készíteni egy bőséges vacsorát, de ekkor már 220 kg-nál jártunk.

Etetésnek a Red One Particle Mixet, valamint a Strawberry Jam bojli soluble (oldódó) változatát használtuk, csalizni pedig, a C1 Premium Boilie Wafterst és a Red One Mixből leválogatott tigrismogyorót választottuk.

Az éjszaka ismét csendesebben telt, de nem bántuk, hiszen egyikünket sem kellett altatni. Másnap korán reggel ébredtünk, gyönyörű napfelkelte mellett. Csak ilyenkor tudtunk kicsit kiülni, és élvezni a jó levegőt, hiszen napközben ez elképzelhetetlen volt a forróság miatt.

Szerdai napunkat pepitában ugyanolyanra terveztük ahogyan az előzőt, így 11-től 16-ig megrendeztük a keddi nap visszavágóját pingpongban és biliárdban. Ahogyan mi elgondoltuk, úgy is alakult, ugyanis negyed 5-kor már szákba, végül bölcsőbe tereltük az első halat.

A tegnaphoz hasonlóan most sem volt megállás, és 20-25 percenként szóltak a jelzők, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy már 350 kg összfogásnál járunk.

Végül egy gyönyörű, 15 kg feletti harcossal búcsúztattuk a Napot, amely később teljesen eltűnt a látómezőn. Éjfélig elértük a közel 450 kg-ot, így csodálatos 3 napot tudhatunk a hátunk mögött, amelyhez az SBS termékei segítettek hozzá, kiváltképpen a C1-es wafters, amely káprázatosan működött ebben a tikkasztó hőségben. Ezen a horgászaton ismét bebizonyosodott, hogy hinnünk kell magunkban, és mind abban, amit csinálunk. Ha elég kitartóak vagyunk, akkor a siker bármikor megjöhet, hiszen a szerencse minden esetben forgandó.