Zámbori Zsolt

0

Idén májusban ismét egyik kedvenc tavunkon, a tokaji Kovács-tavon bonyolítottuk le az év első hosszabb, három naposra tervezett horgásztúráját. Szerencsére a tó közel van a lakóhelyünkhöz, így egy rövid, 30-35 perces autókázást követően már a kapu előtt várakoztunk arra, hogy végre bebocsátást nyerjünk. A szokásos formaságok elintézését követően már gurultunk is az 1-es faházhoz, amit még februárban lefoglaltam.

A tóról néhány fontos információ: a meghorgászható vízterület nagysága 7,5 hektár, az átlagmélysége 1,5 méter. Vannak benne iszaposabb részek, de az is elenyésző, nagy általánosságban inkább keménynek mondható a mederfenék és ami nem elhanyagolandó szempont az az, hogy akadómentes. A napijegyes horgászhelyek mellett három faház is található a tavon, amelyekhez stég is tartozik. A házikók nagyon kényelmesek és jól fel vannak szerelve. A tó halállományát tekintve elmondható, hogy szép számmal találhatóak benne nagy testű pontyok és amurok. A repertoárt tovább színesíti jó néhány nagyon szép koi ponty és ettől az évtől már azon sem kell meglepődni, ha esetleg tokhal akad a horgunkra.

1. nap

Az első napon a gyors kipakolást követően a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események: amíg édesapám összeállította a rod-podokat és előszedte a merítőhálókat illetve a többi szükséges kelléket, addig én összeraktam és felszereltem a horgászbotokat.

Az alapozó etetésre szánt csalogatóanyagokat még előző nap összeállítottuk, így ezzel sem kellett tölteni a drága időnket. Az etetés kialakítását nagy mértékben megkönnyíti a stégtől kb. 80 m-re található világító dőlőbója, amely a faház „szériatartozéka”.

Kezdésként kb. 1,5 kg főzött aprómagból – kukoricából, tigrismogyoróból és kenderből – valamint némi halas pelletből álló keveréket juttattam be Spomb segítségével a bója mindkét oldalára. Ezt követőn kb. 1 kg vegyes - Premium Ready-Made C1-es, C2-es, Phaze1-es és Eurobase Ready-Made frankfurti kolbászos – ízesítésű bojlit spomboztam be, amelynek egy része – az apróbb 16 és 18 mm-es golyók – egészben, egy része pedig – a 20-as és 24-es bojlik – felezve és negyedelve kerültek a kis etetőanyagos vödrünkbe. Ezután csúzlival még néhány marék 20 és 24 mm-es bojlit lövöldöztem a bója köré, viszonylag nagy területen szétszórva.

A felcsalizott végszerelékek közül kettőt – a C2-es és a Phaze1-es oldódó golyókat - a bója jobb és bal oldalához közelebb, a C1-est és a frankfurti kolbászosat pedig távolabb, egészen az etetés szélére dobtam be. Mire mindennel elkészültünk, már 08:00 óra is elmúlt. Hozzáláttunk a reggelink és ezzel együtt az első kávénk elfogyasztásához, közben tűkön ülve vártuk, hogy megcsippanjon valamelyik kapásjelző.

Az első kapás 1,5 óra múlva meg is érkezett, és a fárasztás végén egy 8,40 kg-os tőpontyot szákolhattunk meg. A túra első hala a C2-es oldódó bojlit találta ellenállhatatlannak. Ezután mindössze néhány perces eltéréssel a Phaze1-es és a frankfurti kolbászos golyóval csalizott horog is gazdára talált egy 5 és egy 6 kg-os töves személyében. A halak visszaengedését követően 10-15 szem 20 és 24 mm-es bojlit csúzliztam a bója köré, amit a későbbiek folyamán már minden egyes kapás után megismételtem.

Már dél elmúlt, amikor egy folyamatos, húzós kapásra vágtam be a kolbászos szerkóra. Éreztem, hogy jó hallal van dolgom, derekasan küzdött, de a harcból végül én kerültem ki győztesen. Amikor először megláttam a víz felszínén a szép tőpontyot, mondtam is apunak, hogy „Na úgy néz ki, hogy megvan az első 10 feletti!” Sajnos tévedtem, igaz nagyon közel jártam a valósághoz. A mérlegelésnél a digitális kijelző 9,80 kg-nál megállt.

Visszadobtam a szereléket, de még egy óra sem telt el, valami ismét felvette az oldódó kolbászos bojlival felcsalizott horgunkat és szépen megindult vele. Apu sietett oda a bothoz és jó 10 perc kellett hozzá, amíg a stég közelébe tudta húzni, ekkor láttuk meg először a szép tükröst. Ezután még további 5 perc kellett, hogy szákba tereljük, mert mindenáron be akart menni a stég alá. Amikor megemeltem a merítőhálóval a halat, akkor mondtam apunak, hogy „Na ez már tuti 10+-os!” A mérlegelésnél 12,50 kg-nál állt meg a számláló. Mindketten nagyon örültünk, de ami ezután jött, arra nem számítottunk!

Kb. 1,5 óra elteltével újabb folyamatos húzós kapással jelentkezett egy hal, mondanom sem kell, ismét az oldódó kolbászos bojlira csábult el. Én éppen valamivel foglalatoskodtam a faházban, ezért apu szaladt oda és kapta fel a botot. A bevágást követően amikor azt mondta, hogy „Ez sem lesz kicsi!”, magamban mosolyogtam egyet, és azt gondoltam, hogy ekkora szerencsénk úgysincs, de titkon azért bíztam benne, hogy mégis neki lesz igaza. A 10 percig tartó fárasztás végén hál’ Istennek beigazolódott apu gyanúja, egy újabb 10 kg feletti tükrös megmerítésében segédkezhettem. A duci tükörponty mérlegelése során a kijelző 11,65 kg-ot mutatott. Egymást követően, viszonylag rövid időn belül 2 db 10+-os pontyot sikerült fognunk, ráadásul a 12,50 kg-os hal egyben új egyéni tükörponty rekordot is jelentett apunak. Egyszerűen hihetetlen érzés volt!

A nap végéig még további 8 db pontyot fogtunk, felváltva jöttek a C2-es, a Phaze1-es és a frankfurti kolbászos bojlira, a C1-es azonban valamiért nem akart működni. Még sötétedés előtt ismét bőségesen megetettem a horgászhelyünket aprómag keverékkel és bojlival, éjszakára pedig lecseréltem az oldódó bojlikat főzöttekre. Bedobás előtt jól bedippeltem őket, utána pedig kiraktam a napra, hogy a dip egy kicsit rászáradjon a csali felületére. A nap utolsó hala valamivel 22:00 óra után látogatta meg a 24 mm-es C2-es bojlival felcsalizott horgunkat. A tőponty súlya 7,85 kg volt. Az éjszaka nyugodtan telt, a kapásjelzőink „némasági fogadalmat tettek” vagy valami hasonló dolog történhetett velük, de az biztos, hogy másnap reggelig sajnos kapás nélkül megúsztuk.

2. nap

A reggelt ismét a jól bevált alapozó etetéssel kezdtük, majd a végszerelékeket kitekerve levettem a főzött golyókat és ismét oldódó bojlik kerültek a helyükre. Mivel a túrára magammal vitt 4 féle bojli közül igazából csak 3 működött, úgy döntöttem, hogy a C1-es bojlit lecserélem. Az első kapásra elég sokat kellett várni, nem sokkal 09:00 óra után, egy 7,25 kg-os tőponty éhezett meg a frankfurti kolbászos bojlira, amit sikerült szákba terelnem. A következő hal 10 óra 45 perc körül "csengetett be" egy 10,30 kg-os tőponty személyében, ami egy szem 20 mm-es oldódó C2-es bojlit vett fel. Már nem is mondom, hogy ki fogta az újabb 10+-os halat, a fényképekből úgyis kiderül, de segítségképpen azért egy dolgot mégiscsak elárulok: nem én voltam! A lényeg azonban az, hogy meglett a hal, de azért emlékeztetőül egy rövidke statisztikai adattal szeretnék szolgálni! Apu 10+-os – én 10+-os: 3:0.

Ezt a halat két kisebb, egy 7 kg-os és egy valamivel több, mint 5 kg-os töves követte, majd délután 16:00 óra előtt pár perccel húzós kapásra vágtam be, és a fárasztás végén apunak egy újabb tőpontyot sikerült megmerítenie, aminek a súlya 9,45 kg volt. Ismét közel jártam a 10 kg-os határhoz, de valahogy csak nem akart összejönni a dolog. Na, majd a következő! A nap hátralévő részében még 3 db pontyot - egy 7,10 kg-os tükröst, valamint egy 6 kg-os és egy 7,35 kg-os pikkelyest – fogtunk, több kapásunk ezután már nem volt.

Az esti etetést és a csalik frissítését követően annyit azonban észrevettünk, hogy sötétedés után kezdett a szél felerősödni, egyre jobban hullámzott a víz, és a távolban villámok cikáztak az égen. Vihar volt készülőben, így behúzódtunk a faházba és vártunk.

3. nap

Az éjszaka folyamán arra ébredtem, hogy esik az eső. Na, ez remek! – gondoltam magamban. Semmi más nem hiányzott, csak ez! Hajnali 03:00 óra körül azonban váratlan vendég jelentkezett az egyik boton. Kint esett az eső, fújt a szél, de nem volt mit tenni, felkaptam az esőkabátomat és irány a stég. Mire felvettem a botot, addigra már apu is ott állt mögöttem teljes menetfelszerelésben és világított a reflektorral, hogy jobban lássam, merre tart a hal. A villámlások távoliak voltak, ettől függetlenül igyekeztem úgy fárasztani, hogy a bot spiccét szinte végig a víz felszíne felé tartottam. Apu sikeresen megmerítette a halamat, ami a mérlegelésnél 7,60 kg-osnak bizonyult. Gyorsan visszadobtam a kolbászos bojlis cuccot és nyomás vissza a faházba.

Nem telt el fél óra, újabb kapás érkezett, most azonban a dupla 18 mm-es Phaze1-re. Most apu vette fel a kontaktust a hallal és a fárasztás végén ismét egy tőpontyot fektethettünk a pontybölcsőbe, aminek a súlya 7,25 kg volt. Ez és az előzőleg kifogott hal is hibátlan volt, de a fotózást a viszontagságos időjárás miatt mellőztük. Gyors szerelék ellenőrzés, határozott dobás és már mentünk is vissza a „lakosztályunkba”.

Kezdett világosodni, amikor is 4 óra 30 perc körüli időben egy húzós kapás kíséretében újabb vendég hozta a tudomásunkra azt a tényt, hogy őt is érdekli a dupla 18 mm-es Phaze1-es golyó. Még mindig fújt a szél és esett az eső, de ha kapás van, akkor nincs mese, menni kell és kész! Kb. 10 perces fárasztást követően ezt a halat is sikerült megszákolni. A gyönyörű, magas hátú tőponty súlya 11,20 kg volt. Most egy friss részeredmény következik a fogási statisztikánkból: apu 10+-os – én 10+-os: 4:0. Ettől függetlenül természetesen mindkettőnk részéről nagy volt az öröm!

A hal visszaengedését és a szerelék bevetését követően visszamentünk ugyan a faházba és ledőltünk az ágyra, de már egyikőnk sem aludt. Megvártuk, hogy elálljon az eső, ami reggel 06:00 óra után néhány perccel be is következett. Szerencsére a szél ereje is gyengült, így azonnal nekiláttunk a reggeli alapozó etetésnek, amit a korábban leírt módon végeztem el.

Az újabb kapásra 7 óra 45 percig kellett várnunk, amikor is izomból elfüstölt a bal szélső botunk. Felvettem a kontaktust a hallal és szépen, lassan a stég felé „kormányoztam”. Volt ugyan néhány kisebb kirohanása, de nagyon könnyen megadta magát. A fárasztás során emiatt kisebbnek is gondoltam, és csak a mérlegelés során szembesültem azzal, hogy ennek a tőpontynak a súlya bizony meghaladja – igaz csak 5 dkg-mal – a 9 kg-ot.

Ezt követően bő 1,5 órán belül ismét két szép halat könyvelhettünk el, a kolbászos bojlit egy 7,90 kg-os tőponty, a Phaze1-est pedig egy 6,70-es tükrös vette fel. Ezután egy hosszabb szünet következett és egészen a horgászat végéig már csak két pontyot sikerült fognunk, igaz ezek sem voltak éppen kicsik. Az egyik egy kereken 8 kg-os, a másik pedig egy 9,40 kg-os tőponty volt, akik szintén a kolbászos illetve az édes-fűszeres golyókat favorizálták.

Délután 17:00 órakor elérkezett az, amit egyik horgász sem szeret igazán, a szerelékek kitekerése, majd a pakolás és végül a búcsú ideje.

Összegzés:

Édesapám nevében is nyugodtan kijelenthetem, hogy egy nagyszerű horgászatot tudhatunk magunk mögött. A 3 nap és 2 éjszaka alatt kereken 30 db kapásunk volt, amiből mindössze kettőnek lett halvesztés a vége. Az egyik egy rossz ütemben történő bevágást követően maradt le, a másik pedig fárasztás közben valahol fél távon ment el és intett érzékeny búcsút. A kifogott halak átlagsúlya 7,75 kg volt, a 4 db 10+-os ponty pedig maga volt a hab a tortán. Ezt az eredményt ráadásul úgy sikerült elérnünk, hogy a megérkezésünk napján már javában zajlott az ívás, amely végigkísérte a három napos horgászatunkat.

A csaliválasztás nagyszerűen sikerült, egy bojli kivételével mindegyik szuperül működött. Az SBS golyók ismét bizonyították fogósságukat és nagyon szépen adták a halat. Meg szeretném említeni, hogy tettem kísérletet a halfogásra a magmixben található kukoricával és tigrismogyoróval is, amit egy kicsit meg is lebegtettem, illetve halas pellettel is próbálkoztam, de ezekkel a csalikkal kapásig sem jutottam el.

Mindketten maximálisan elégedettek vagyunk a végeredménnyel és már nagyon várjuk a következő horgásztúránkat ezen a festői környezetben elterülő és nagyszerű adottságokkal rendelkező tavon. Köszönjük SBS, köszönjük Kovács-tó! Minden horgásztársunknak hasonló élményeket kívánunk! Görbüljön!

Üdvözlettel: Zámbori Zsolt