Tanács János

0

„Az éjszakai horgászat sokkal több kapási lehetőséggel kecsegtet…”
Ez olvasható egy horgászati alapismereteket oktató könyvben, és ezt gyakran skandáljuk együtt grillezés közben cimboráimmal, egy-egy - ki tud nagyobbat mondani a pecáról - nagyzolásokkal átitatott estén… Amikor a legutóbb rendelt SBS csomagom megérkezett, már alig vártam egy-két éjszakai bevetést. Izgatottan tervezgettem magamban, miközben mustráltam a számomra új etetőanyagok, csalik, és kiegészítők tárházát. Ezúttal a fűszeres vonalat erősítve 3 in 1 Fluro Powder Dip M1 ízvilággal, egy Carp Attract Groundbait etetőanyag, Franky becenévvel, és a jól bevált frankfurti kolbászos Fluro Pop up csomaggal készültem.

Ezt követően kijelöltem a horgászatra szánt napokat. Mivel lomha léptekkel közeleg a tél, muszáj kihasználni minden nyár végi, és őszi pecát, hogy legyen mire emlékezni a következő szezon kezdetéig. Mindig nagy reményekkel vágok neki az éjszakai túráknak, amelyek, valljuk be, kicsit más felkészülést igényelnek, mint egy sima nappali etap. Számomra a legfontosabb: mindenből legyen tartalék!!! Különben indul az ízes káromkodások repertoárja, és ott állunk a sötétben, a stég szélétől feldagadt térddel, csónakból kilépve (esve), elhagyott mérleggel, fűzőtűvel, vagy tönkrement fejlámpával. Mert ami éjszaka elveszhet, az el is fog! Ami nappal egyszerű, vagy éppen rutinszerű, az ilyenkor bonyolult, és tuti, hogy történik valami kiszámíthatatlan.

Sokan nem szeretik az éjszakai horgászatokat. Nem látnak rendesen, nem érzik a távolságot, bizonytalannak találják a halak fárasztásának kimenetelét, vagy egyszerűen csak hiányzik nekik a nappali táj látványa, a fény adta kényelem, illetve érzékenyebbek a hőingadozásra. Ez mind igaz. Ám vannak olyan eseményei az éjszakának, amik maradandó élmények lehetnek, és ezeket úgy tárolja az agyunk, hogy a nehézségek ellenére szinte kívánjuk a következő alkalom eljöttét. Nálam legalábbis így működik. Az alkonyat színei, az éjszakai állatok hangjai, a hirtelen jött időjárás változások, a hajnal párás illata megannyi csodát, szépséget rejt.

Nyilván fontos a megfelelő előkészület, a tervszerű precíz pakolás, és a felszerelés rutinszerű összerakása, akár a sötétben is, vagy minimális fényviszonyok között. Ajánlatos követni egy időbeosztást, hogy még sötétedés előtt rendben legyen minden. Ha ezek megvannak, jöhet a számomra igen fontos alapozó etetés. Ha a hely engedi, imádok besuhanni egy csónakkal, hogy lerakhassak egy frankó kis alkonykapcsolós bóját, amely nagyszerű támpontot nyújt a sötétben, hogy a megdobni kívánt célt tartósan, és pontosan elérjem. Igen, estem már ki csónakból, igen, hagytam már el súlyt az iszapban, sőt evezőt is, vagy éppen alsó bójatagot. Mert megtörténhet. És velem meg is történik!

Egy legutóbbi ilyen alkalomkor szerencsére simán passzolt minden, hála talán az eddigi szerencsétlen tapasztalatoknak… Bár az esőtől harmadig vízzel telt csónak kicibálása a stégre és megborítása már felért egy kora esti újonc kiképzéssel, de mindent a cél érdekében! Csónakba be, bója le (már ismertem a tavat), és rá is etettem terv szerint. A Shellfish-ízesítésű Eurostar Ready-Made Boilies, illetve a tigrismogyorós Eurobase Ready-Made Boilies kombóval szórtam körbe a területet, illetve a Franky fantázia nevű Carp Attract Groundbait etetőanyag fűszeres gombócaival ízesítettem meg a nyugodt vizet. Ugyanezt megismételtem a part közeli nádfal egy részén. Csalinak szintén az említett bojlik, illetve a társított pasztakosárban a C2-es Soluble Premium Bomb Paste "púposkodott".

Sikeres éjszaka volt. Imádták a pontyok, előfordult, hogy duplán süvített a fék, ami egy kisebb gondot okoz, ha a horog végén lévő első dömper keresztbe vág a második dömpi vezette főzsinóron… Akadhat ilyenkor némi gubanc, ha az ember nincs észnél! Aztán végül együtt pihegnek a puha matracon, és mindenki boldog. Ők azért, mert visszamehetnek újabb 20 mm-es SBS golyókat falatozni, én meg azért, mert nem kell újra szerelnem két botot, és két gyönyörű halat foghattam ki, szinte egyszerre.

Egy másik tavon, ahol csónak nem volt, még sötétedés előtt kiklipszelt orsóval spomboltam be Multimix Proactive Pelletet, amely vegyes összeállításának köszönhetően akár azonnal oldódva, akár több órán át is ott tarthatja a halakat az etetésen.

Igen. Hagytam már el Spombot. Az elpattant gyenge minőségű főzsinór úgy engedte útjára a közepes rakétát, hogy szívem szakadt a csobbanáskor… És már merült is egy laza, "Széchenyi értékű" hasznos kiegészítő! El voltam keseredve. Nagyon. De nem engedtem kizökkenteni magam, és elcseszni az egész peca hangulatát. Folytattam kisebb távra begombócozva, csúzlival. És láss csodát! Az első kapás utáni jövevény dupla zsinórral érkezett partra. Épp szidni kezdtem valamelyik virtuális, Anonymus sporttársamat, hogy ilyenekkel okoz nekem kora esti plusz programokat, mikor feltűnt, hogy ez bizony az én zsinórom… Kézzel kihúzva meg lett a Spomb! Köszönöm, Tavak Istene! Tudatlanságom és bénázásom miatt elvevéd, majd higgadt nyugalmam miatt visszaküldéd Fortuna monofil szekerén!

Ahogy lemegy a nap, és felhúzza éj köntösét a táj, már pattog is a tűz, és indul a gerilla grill. Sülnek a kolbászok, pirulnak a húsok, nem kell sokat várni és csipogni kezdenek a kapásjelzők. A koncentrált etetés meghozta gyümölcsét. Az előzőleg tesztelt M1-es ízvilágú 3 in 1 Fluro Powder Dip feltűnő színe, és kifejezetten erős fűszeres aromája felkeltette a pontyok és amurok figyelmét egyaránt. Minden fogás után egy kis nedű, illetve némi sziszegős jeges tea (ahogy egy kedves ismerősöm hívja a sört…) gurul le a torkomon, és a sötét már nem is számít… Abszolút képben vagyok.

Ha aktívak a halak, és nem rapszodikusan jönnek a kapások, már a hirtelen lehűlt éjjeli levegő sem érdekel. Lepattan rólam a fázás gondolata, folyamatosan teszek - veszek. Ha üresjárat van, vagy azzal szórakozom, hogy az éppen társul szegődött cimbit inzultálom ál-csipogós kapásokkal, aki úgy ugrik fel, hogy kispárnája majdnem a közeli tűzben landol, vagy én is el-elszundítok, és a fekete csend már izzítja is az álmos tó szapora lakóit egy bespájzolós-beszerző túra reményében. Gyakran előfordul, hogy a felelőtlenül nyitva hagyott etetőanyagot, pelleteket, vízparti patkányfamíliák dézsmálják meg, és csörgő zacskók jelzik menekülő útjukat. Illetve, hogy a rod-pod alatt rallyzó sündisznó, bojligolyót próbál kimenekíteni a territóriumomból, és meglepetten pislog, mikor a fejlámpámmal rávilágítva rajta kapom az SBS mentőakción… Miközben mini Batmanek Air Race-t játszanak a kifeszített zsinórok között, rókák poroszkálnak páros esti sétán a közeli erdős szakaszon. De csodálattal tölt el a távoli éjből folyamatosan hallható szarvasbőgés, vagy a közeli kukoricásban röfögő vaddisznó csörtetése is.

Ha hirtelen megtöri a csendet a zakatoló csipogás, már tudom, hogy elindult a bojli vonat, és nincs megállás. Ilyenkor általában folyamatosak a kapások. Az újonnan beszerzett One Shot Corn Booster Dip is hatásosnak bizonyult, szépen hozta az éjjeli látogatókat mobil fényképszalonom puritán matracára. Sokszor bizony nehezebb a fárasztás éjszaka, főleg ha terepszínű a zsinór, és nem látni az irányát a sötétben. Ilyenkor a feltűnőbb színű monofil zsinórok jobban követhetőek. Mikor egyedül túrázom, az önálló horgászat megfelel egy tengerészgyalogos edzéssorozatnak. Az etetéstől egészen a merítésig. Strapás, de imádom.

Sokkal figyelmesebbnek kell lenni a halakkal is. Érdekes, és lehet, hogy véletlen egybeesés, de éjjel több sérült szájú hallal találkozom, mint nappali fogások esetén. Talán ezek a példányok óvatosabbak, aztán mégis elcsábulnak. Természetesen elengedhetetlen a körültekintő bánásmód, és a fertőtlenítő spray használata, bár némelyikük sebe már komolyan fertőződött, és szükség lenne egy haldoktorra is.

Nagyon alaposan fel kell készülnünk ruházat terén is. Előfordult, hogy a nappali kánikulát vacogós éjjel és igen hideg hajnal váltotta fel. Egy ilyen alkalommal hálózsákba burkolózva aludtam a székben, és vártam a semminél több kapást, amikor hangos lefetyelésre ébredtem… A székem és a botok közt elfekvő, és önmagát öles nyelvcsapásokkal tisztogató, fél-medve méretű fekete loncsos kutya az infarktust hozta rám!

Úgy feküdtem 20 percig, hogy csak kúsztak a percek… Ekkor megcsippant a jelző. Ettől tartottam. De nem folytatta a jelzőkoncertet… Esélyem nem lett volna, nem hogy bevágni, de felkelni sem, nehogy rálépjek a számomra vad kutyának tartott malamuton. Jeleztem társamnak az apró problémánkat. Sorolhatnám a próbálkozásainkat, az alkaromra tekert hálózsák és más óvintézkedések mellett - csattant a vaku, arra sem ébredt fel. Csak feküdt, és aludt. A rod-podot nem lehetett megközelíteni veszélyérzet nélkül. Az előkerült császárszalonna meghozta a kellő hatást. Sikerült arrébb csalni, majd összebarátkozni vele. Bár kicsit morcos lettem „Szali”-ra (így neveztük el a dögit), mivel megcsapolta a fél SBS Shellfish bojli készletet is, amíg mi negédesen szundikáltunk… Csodás…
A hűvös hajnalok után felmelegedő kora reggel is aktív kapási időszaknak számít. Ilyenkor folyamatos fárasztások oszlathatják el a kora reggeli fáradtságot. Az elmúlt alkalmak újból megerősítették bennem az SBS csalikban való hitet. Sikeresen vizsgáztak nálam az újdonságok, egyre mohóbban bújom a webshop hasábjait, hogy az újabb éjjeli, vagy éppen nappali járat alkalmával ismét tesztelhessek egy minőségi terméket. Mert az alkony színei, a darabos portyázó halak, a vehemens éjszakai csobbanások, tejszínhabszerű ködpamacsokban fürdőző reggeli táj, mind- mind visszavárnak. Újra, és újra...