A 2013-as évben megrendezett Pontyshow-n szerencsémnek köszönhetően nyertem egy bojlis túrát, a Budapest mellett található Háziréti horgásztóra. Az idei nehézkes szezonkezdés után, reménykedve utaztam horgászni. A hangulatomon sokat javított, hogy megérkezésemkor barátságos légkör és csodálatos környezet fogadott. Az internet és néhány, a tóról szóló cikk segítségével tudtam készülni a horgászatra, de helyismeretem nem volt. A tavon egyre csak fogytak a helyek, ezért leültem a tó mélyebb részére.

A két parttól 70-80 méter távolságra bója sor található, azért lett kialakítva, hogy a csónakkal való közlekedést és a csónakos horgászatot a két sor között oldják meg a horgászok, így nem kell tartani attól, hogy egy csónakos felszedi a zsinórunkat, vagy megzavarja az etetésünkön táplálkozó halakat. Az egyik ilyen bóját kezdtem el etetni. A tóban bójákat elhelyezni csak az akadókban lehet, a nyílt vízen nem, nincs is értelme. A jobb oldalát főtt kukoricával, főtt tigrismogyoróval és M1-es bojlival kezdtem el szórni, összesen 4 kg-ot. A bója másik oldalára kizárólag bojlit szórtam, 20-25 szemet.
Az otthoni felkészülés alatt sikerült kiderítenem, hogy a tó hal állománya kimagasló, ezért úgy készültem, hogy darab számra minél többet tudjak – mérettől függetlenül – egy fotóra, matracra fektetni.

1. nap

A megérkezésemet követő éjjel csendesen telt. Az első reggelt rögtön azzal kezdtem, hogy változtattam a csalimon és szerelékemen. Már 7-8 próbálkozásnál jártam, amikor megtaláltam az eredményes szereléket, és a megszokotthoz híven, ismét 24 óra elteltével megszólalt a jelzőm. A délután folyamán több pontyot is sikerült horogra csalnom. Megérkezett az első nagyobb halam is, egy 7,20 kg-os hibátlan tőponty személyében. Az estét és az éjjelt kis pontyok társaságában töltöttem, miközben szép lassan kiürült a tó, és az egész szakaszon egyedül maradtam.

2. nap

Nem törődtem sokat a helykereséssel. Sajnos, amikor a helyválasztásról volt szó, nem volt sok lehetőségem a horgászok folyamatos érkezése miatt, a helyiek tanácsaira, az eddig szerzett tapasztalataimra és a szememre hagyatkoztam. Hétfő reggelén bepótoltam, de két óra tapogatás és evezés után, nem találtam semmi különös törést vagy platót. A víz a gát felé mélyült. Én a tó közepén ültem, de nálam már 3 – 3,5 méter mély víz volt. Az aljzaton 5 centiméter iszapot és két akadót találtam, de közel a parthoz. A nagyobb testű pontyokhoz célszerű legalább a tóban lévő, már említett bója sor vonalába vagy azon túl dobni, mert bevonulnak a védettebb területre.

Gyakran előfordul velem, hogy két etetésből, két csalizási technikából az egyik jobban teljesít, mint a másik, de általában mind a két bottal sikerül halat fogni. Ezúttal viszont, csak is egy bottal, egy csalizási módszerrel voltam eredményes. Az egy hetes horgászat alatt 4 fajta, korábban általam is eredményesen használt végszereléket próbáltam ki. Egyetlen szerelékkel tudtam halat fogni. Miután minden szereléket sikertelenül próbáltam, ami nálam volt – elhagyós, inline - helikopter- egy régen megvásárolt, és véletlenül elpakolt szereléket kötöttem fel. A szerelék lelke egy 45 g-os nagyméretű etetőkosár volt. Előkének egy 10-12 cm-es Bodyguard bevonatos fonott zsinórt, horognak 6-os méretű Grip-Tippet használtam, esélyt sem adva a szerelékemnek, hogy feltekeredjen az etetőkosárra. A horgászat előtt, hibát vétve, elfelejtettem új csomagot rendelni a kedvenc horgaim közül, és a helyszínen vettem észre, hogy 2 darab Grip-Tip horog van nálam. Általában 3-4 halanként cserélem a horgokat, de most csak a horgászat közepén kötöttem új előkét. Ennek ellenére, az egy hét alatt csupán 1 halat vesztettem 26 kapásból – azt is csak egy előttem heverő akadó miatt –. Nem egy bojlis szerelék, de kétség kívül eredményes, és hangsúlyozom, mindent próbáltam, ami máshol működött, és amire lehetőségem volt. Minden dobás előtt az etetőkosarat megtöltöttem M1-es ízesítésű method mix-szel. A szerelékem eredményessége minden bizonnyal az etetőkosár nagy method mix befogadó képességében rejlik.

3. nap

A kis pontyok éjjeli, pár csippanásos kapásait végre egy izmos, húzós kapás törte meg. Hajnali 5 körül járhatott az idő, gyakorlatilag a kedvenc időszakomban fáraszthattam. 15 perces fárasztás után egy gyönyörű sötétebb, tökéletes pikkelyest fektethettem a matracra. A mérlegelésnél 10 kg-ot meghaladva állt meg a mutató. Boldogan vettem tudomásul, hogy Háziréten is sikerült átlépnem a 10kg-os határt! A nap első felében sikerült több kispontyot is kifognom. Az eddigi napokban 30-32 °C volt a levegő hőmérséklete, de a hidegfront megérkezése előtti fülledt idő miatt, a kapások is elmaradtak.

Napi egyszeri etetésemet csónakból hajtottam végre, legkésőbb délután 5 órakor, hogy a naplemente ígéretes kapás-időszakába ne zavarjak bele. Napról-napra a működő etetésemet szélesítettem. Ezt két okból tettem. A fő szempont, hogy a kapások, közel az etetés időpontjához jelentkeztek, később a halak eltűntek az etetésről, ahogy az etetőanyag is. Dobócső segítségével tudtam pótolni egy-egy kapás után, de közel sem annyit, mint kellett volna. Az etetés kiszélesítésével tovább voltak ott a halak, és többet tudtam megfogni közülük. A másik pozitív velejárója, hogy az idő múlásával, egyre fáradtabb voltam, és így az éjszaka közepén, álmosan is, de be tudtam dobni az etetésemre, és ezzel egy további kapás reményében feküdhettem vissza a sátorba.

4. nap

A hideg front az éjjel megérkezett, érezhetően sokkal hidegebb lett a levegő. Reggel mégis meglepő látvány fogadott. A vízpart ahol eddig egyedül ültem, megtelt. Ezután még váratlanabb helyzet következett. Az egyik napijegyes horgász egy 23kg-os harcsával küzdött már több mint fél órája. Miután az összes horgász a fárasztást nézte, és elkérték a merítőmet, azzal az indokkal, hogy az én merítőm a legnagyobb a közelben, én is oda mentem. A szákolni készülő és a harcsát fárasztó horgász felajánlotta, ha a hal eltöri a merítőm, akkor kifizetik. Ez természetes is volt, csakhogy nekem szükségem volt a merítőmre a horgászat maradék idejére. A pólóm segítségével a part mellett lubickoló harcsa szájába nyúlva egy határozott mozdulattal kihúztam a partra. Mindenkitől komoly gratulációkat kaptam. A nap folyamán egy újabb vihart kaptam a fejem fölé, ezért nem kockáztattam, a botokat kivettem és a halőrházhoz siettem. A vihar estig eltartott, úgyhogy csak sötétedés után láttam hozzá megint a horgászathoz.

5. nap

Mivel már rengeteg kispontyot és amurt fogtam, csak egy éjjel maradt a túrámból, a hőmérséklet 20-22°C-os volt, reggel úgy döntöttem, hogy változtatok kicsit, és megpróbálok pár nagyobb halat a fényképezőgépem elé csalni. A horgászatom alatt végig velem együtt horgászott két másik horgász, a tó két különböző pontján. A beszélgetések során megtudtam, hogy az én etetésem működött a legjobban. A nagy testű halak is ott voltak az etetésemen, csak a kisebb pontyok hamarabb értek oda és elhúzták a csalit. Ezért a csalit 20 mm-ről 24 mm-re növeltem egy SBS Premium 20+ M1 keményre szárított csalival. A method mixet nem hagytam el, mert úgy éreztem ez kevés mennyiség ahhoz, hogy a kis halakat vonzzam csak be, de jobban felkelti a halak figyelmét. A csalogatóanyagokból kivettem a magot és csak bojlit szórtam, azt se sokat.

Az estével elkezdtek jönni a kapások is, volt, hogy öt percenként húzta el. Az egyedsúly kicsit növekedett, de nem voltam megelégedve, nem ez volt a cél. Az éjszakára szándékosan, az etetésem mellé 5-6 méterre dobtam a csalimat. Tervem bevált. A horgásztúrát két nagyobb testű ponttyal zártam. Fél egykor érkezett egy 8,30 kg-os gömbölyű tőponty. Három órával később, harminc perces igen érdekes fárasztás részese lehettem, arra emlékszem, hogy bottal a kezemben tértem észhez szemüveg, cipő, kabát és fejlámpa nélkül. Elsőre sem tűnik egy egyszerű helyzetnek, és még nehezítette a dolgom, hogy a horog végén egy 10 kg-ot meghaladó ponty küzdött. Szerencsésen sikerült kifárasztanom, és ezzel a túra utolsó halát megfognom.

Végszóként, azt javasolnám a Háziréti tóra érkező horgászoknak, hogy a halak védelme érdekében a nagyobb testű halakkal menjenek be pár métert a vízbe, és ott engedjék el őket, mert a partnál közvetlenül köves és sekély a víz. A kisebb halakat még könnyedén el lehet engedni, de a nagy testű halak megsérülhetnek. A tavat elsősorban azoknak ajánlom, akik sok halat akarnak fogni és mozgalmas pecát szeretnének. A túrám alatt közel 100 kg-ot, 25 darab halat tereltem szákba, és kétszer sikerült 10 kg fölé menni. Az eredményességem kulcsa az SBS Premium M1 bojli és az SBS Premium M1 Method Mix volt. Én azt tanultam a horgászat alatt - ami jó példa lehet másoknak is -, hogy olykor hiába határozzuk el otthon hogyan és miként szeretnénk horgászni, nem szabad a parton ragaszkodni hozzá. Szükséges lehet, hogy elképzelésünkön kívül eső technikákat is használjunk az eredmény elérése érdekében.