Idén április 14-én sikerült először együtt horgásznunk, amelyet egy számunkra is teljesen új módszer tesztelésére szántunk. Az Ohati-horgásztavat választottuk, mivel beneveztünk a június végi versenyre, és úgy gondoltuk, nem árt kipróbálni néhány trükköt a megmérettetés előtt. Tibi egész télen próbálgatta, finomította az új szereléket, amikor csak ideje engedte. 

Tibi, az angol csapat maconkai duplázása után begyűjtött minden információt, amely az interneten elérhető, és beszélt minden ismerőssel, aki bármit is tudhat az angolokról, valamint az általuk alkalmazott új technikáról, a „bag-ezésről” (ejtsd: begezés). Ez a horgásztechnika tulajdonképpen a nemzetközi pontyfogó versenyek szabályzatához igazított method feederezés, bojlis felszereléssel. Lényege, hogy egy kis PVA zacskóba helyezzük el a felcsalizott horgot, ólmot és az etető anyagot. Így a csali közvetlenül az etetőanyagból fog „kikandikálni”, és a hal első szívására a csali a horoggal együtt a szájába kerül. Így leírva talán egyszerűen hangzik, de sok kísérletezés kellett ahhoz, hogy a szerelék megbízhatóan, 100 méternél messzebbre is dobható legyen.

Nyitásra, reggel 6 órára a parton voltunk. Bepakoltunk a horgászhelyre, a lehető legkevesebb cuccal, mivel csak 12 órás pecára volt időnk. Számunkra is furcsa volt a helyzet, nem volt nálunk egy szem bojli, vagy dobócső, még rodpod sem, a method mixről és a katapultról nem is beszélve. Korábbi horgászatainkkor ezek voltak az alapfelszerelések.

Volt nálunk néhány megkötött horog, 14 kész „bag” és a feldamilozott orsók, botok. Kezdésnek a bagekben horogcsaliként, az eddig már jól bevált, Flumino Pop Upok voltak, ananász és squid ízekben, 10-14 mm-es méretekben. A PVA zacskókba a fél kilós kiszerelésben kapható 3 mm-es PVA Bag Pellet Mixeket használtuk M1, Fishmeal, valamint a Natúr ízesítésben. Utóbbit próbáltuk aromázni, többféle ízesítéssel is, de ezek a próbálkozásaink kevesebb kapást eredményeztek. Gyorsabban volt kapásunk, amikor az M1-es, vagy a Fismeal pelletet külön-külön, vagy akár vegyesen használtuk extra aromásítás nélkül, ezekhez kiegészítésként csak Flumino Liquid Concentrate-et adtunk.

Ahogyan az csapatunkban lenni szokott, Zoli állította össze az etetőanyagot, ő álmodta meg a használni kívánt ízvilágot és csalikat. Az alapozó etetésbe 10 mm-es High Oil Halibut pelleteket, 5 mm-es CSL pelletet és kukoricát tettünk. Ezt meglocsoltuk egy jelenleg még fejlesztés alatt álló Gold Treasure alapú likviddel, amelyet majdnem minden etetőanyagunkba beleteszünk. Ehhez adtunk még Flumino Liquid koncentrátumot, vegyesen a vertikálisból és a horizontálisból is. 4-5 kiló keverék ment be alapozásnak, 2 bottal, midi Spombokkal dolgoztunk, ez kb. 30 percig tartott.

Tibi dobta be az első szereléket 7:30-kor, a másodikat Zoli 7:40-kor. 2 perc múlva vicceltem is társaimmal, „hogy ez így nem normális, már rég kapásnak kéne lennie”. Mire ezt kimondtam, az első bot már el is füstölt! 2 perccel később Zoli bedobta a harmadik szereléket, amely azonnal elsült, még a swinger beállítása közben. Az első hal visszaengedésekor már fütyült is a következő bot, pedig a negyedik szerelék még be sem volt dobva! Ez így ment szinte egész nap, 10-20 perces szünetekkel. Ekkor újra elkezdtünk etetni, majd néhány Spomb csattanás után jött a következő roham.

Bedobás előtt, a PVA zsákokba fecskendővel nyomtunk a Flumino Liquid koncentrátumokból. Szerencsénk volt az időjárással, verőfényes napsütés volt, amely kedvez a fluminozásnak. Kíváncsiak vagyunk, hogy éjjel, vagy borult időben is ilyen jól működik-e a bag?

A szerelékek elkészítése során 100 grammos ólmokat használtunk, 6-os Grip-Tip horgokkal, illetve 6-9 cm-es horogelőkéken kínáltuk fel a csalikat. Az ólmokba, amelyeket kicsit át kellett alakítani, leadcore-t fűztünk. Ezt csatlakoztattuk a vastag fonott dobóelőkékhez, a főzsinór pedig a szokásos 0,24 mm-es SBS Masterpiece zsinór volt.

A csalikkal és bag-ekkel kapcsolatban elsőként kiemelném, hogy a Flumino Liquid koncentrátummal feltöltött csomagok kb. 140-150 grammosak voltak. Ezt a terhelést bírnia kell a botoknak is. Próbálkoztunk sokféle csalival, pop upokkal és waftersszekkel is különböző ízekben (ananász, squid, M1, C1). A bag-ekbe felváltva tettük a PVA Bag Pellet Mixeket, valamennyi csalival variálva. A Flumino Liquid koncentrátumot, amelyet a zacskókba nyomtunk, szintén próbáltuk ízesíteni különböző aromákkal, ananásszal, squiddel, scopexszel.

Az egyetlen biztosnak tűnő tanulság talán az volt, hogy ezen a napon nem igazán volt jelentősége az aromáknak, ízeknek, mert szinte válogatás nélkül, mindent elhúztak a halak. Talán csak annyi következtetést sikerült levonni, hogy az egy adott csalira érkezett gyors kapások utáni csendet úgy tudtuk megtörni, ha valami újat próbáltunk ki.

Véleményem szerint, a siker kulcsa a hajszálpontos etetésben és horgászatban, valamint a jól összeállított szerelékben volt. Minden dobást pontosan kimértünk 104 méterre, a parton egymástól 4 méteres távolságban elhelyezett leszúrók segítségével, majd kiklipszeltük a zsinórt. A dobás után kiakasztottuk a zsinórt a klipszből, hogy a kapást követően nehogy megtépjenek minket a nagytestű ohati halak.

Összesítve a nap történéseit, harminc kapás után már elvesztettük a fonalat, a finoman kapó, általában szájszélbe akadt horog miatt néhány hal viszont leakadt. Ami biztos, hogy több mint 40 kapásunk volt, és több mint 30 halat meg is fogtunk ezek közül. Így 10 órányi horgászattal, 300 kg körüli halat sikerült a merítőbe terelnünk. Ezelőtt ilyen eredményt csak nyáron, a legvadabbul táplálkozó időszakban, összesen talán kétszer sikerült elérnünk. A történethez még hozzátartozik, hogy a parton ülő sporttársak többsége megúszta a napot kapás nélkül vagy egy-két hallal, tehát nem lehet azt mondani, hogy zabáltak volna a pontyok.

A bag-ezés sokkal munkaigényesebb, mint a már számunkra jól ismert gombócos és dobócsöves verseny stratégia. Fizikálisan talán nem annyira megterhelő, a spombozást leszámítva, de a szerelékek töltése, csalizása és cseréje,mindenképpen sokkal több folyamatos feladatot ad, mint egyéb módszerek. Ezen túl, a szerelék tökéletesítése az egyik legnagyobb kihívás, hogy a zacskók 40-50 méter repülés után ne úgy csapódjanak be a vízbe, mint egy lelőtt madár.

A bag-ezés, a közeljövő egyik legfogósabb versenytechnikája lehet, és néhány szépen csillogó kupát remélünk tőle. Kísérletezni szerető sporinak mindenképpen ajánlom ezt a viszonylag új módszert, mert számunkra már az első alkalommal, hihetetlenül eredményesnek bizonyult. Nem gondoljuk, hogy a bag-ezés lesz a versenyeken kizárólagosan alkalmazott technika, amit a jövőben használni fogunk, de mindenképpen, a jó helyen és időben nyerő lehet, amelyre akár egy egész versenystratégiát föl lehet építeni. Csak az eső ne essen!

Görbüljön! C&R