Az iskolai kötelességeim és az érettségi után alig vártam, hogy elmehessek horgászni, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Erre a túrára Pogányban, június 27-től július 3-ig került sor. Az időpontválasztás oka, a június 29-től kezdődő egyesületi Nagyhal-fogó verseny, amelyen már 6 éve hagyományszerűen részt veszünk a családommal. Öcsém, és én ezt a 96 órát - több hasonlóan fanatikus résztvevővel együtt - kiegészítettük egy másfél napos "bemelegítéssel".

Azért volt szükség erre a "bemelegítésre", hogy fel tudjam mérni a helyzetet és kiderítsem, milyen előke, végszerelék és csali működik a legjobban. Szombaton délután a táborállítást követően két bóját helyeztem el. Mivel hosszas tapogatás közben nem találtam a mély iszapon kívül semmit, úgy döntöttem, hogy a bójákat egy vonalban helyezem el. Itt a tapogatórúd segítségével az iszap állagát és szagát is ellenőriztem, nem volt se túl ragacsos és nem is volt büdös, inkább semleges volt az illata. A helyválasztást követően egyenlőre csak minimális főtt kukoricát etettem.
A hosszú csendet vasárnap délelőtt törte meg az első ponty, akinek egy C2-es hóember csali tetszett meg, egy kombi előkén felkínálva (ennek a kombi előkének az elkészítését a Pontyok az esőben című írásomban részletesen bemutattam).

Nagyon meglepődtem, hogy elsőre egy 10 kg feletti pontyot fogtam, mert ezen a tavon ez nem igazán jellemző. Elég sok nagytestű ponty van benne, de itt már az is jó eredménynek számít, ha egy hétvégi horgászaton 2-3 db 10 kg feletti pontyot fog valaki. Ennek az oka az, hogy az itt élő pontyok 80%-a itt nevelkedett, ezért nagyon rutinos, sokat látott halak, akiket nem könnyű kapásra bírni.
Itt még nem volt vége a napnak, hiszen további 4 db 10 kg feletti pontyot sikerült szákba terelni. Igazából fel sem fogtam mi történik, csak élveztem a halak fárasztását.

Nem csak nekem jutott ki a jóból, öcsém, Levente is fogott egy pontyot. Ráadásul nem is akármilyen pontyot!

A tűzijáték este folytatódott, és két-három kisebb ponty mellet egy 8,20-as és egy kereken 10 kg-os pontyot is sikerült kapásra bírni.

Egy ilyen nap után kettős érzésem volt a versennyel kapcsolatban. Egyrészt nagyon örültem és bíztam abban, hogy ez a tendencia folytatódik a versenyen is, másrészt pedig arra gondoltam, lehet, hogy most megállnak a halak. Az aggodalmam oka az időjárás változás volt. A szeszélyes, hűvös, esős napok után kisütött a nap és felmelegedett a levegő, így szinte teljesen ellentétes időjárás volt a verseny első napján, ami utána egész héten kitartott. Igaz, hogy a mezőny fele már hozzánk hasonlóan horgászott vasárnap is, de a másik fele csak hétfőn, a verseny kezdetére érkezett meg. A később érkezők változó mennyiségű etetéssel kezdték meg a horgászatot, ezzel nagy nyomás alá helyezve a vizet.
Én is kicsit változtattam, a sima főtt kukoricát kiegészítettem tigrismogyoróval és bojlival is. Meg is lett az eredménye, Levi egy óra horgászat után megfogta a verseny első halát, egy 12,20 kg-os amur személyében.

Figyelmeztető jel volt, hogy most nem a merev, kombi előkén felkínált csalira volt kapás, hanem egy lágy, Discovery előke zsinórból kötött, jóval hosszabb, kb. 20-25 cm-es blow back előkén felkínált Ace Lobworm bojlira.
Dolgos teendőit követően, végre apa is csatlakozott hozzánk. A botjait, szerelékeit és etetéseit már összekészítettem, ezért gyorsan a helyére kerültek a botok és az első kapásra sem kellet sokat várnia. Hosszú fárasztás után egy 13,10 kg-os amur pihegett a bölcsőben.

Nekem még mindig hallgattak a jelzőim, ezért az előző napon tökéletesen működő kombi előkét én is lecseréltem egy Discovery előkezsinórból kötött, lágy blow back előkére. A C2-es hóember csalit nem változtattam meg, mert apa amurjának az tetszett meg, ezért úgy gondoltam, hogy az előke lehet a megoldás kulcsa. Az előkeváltás elsőre nem hozta meg a sikert és az első napot megúsztam kapás nélkül, úgyhogy apáék ugyan azzal a szerelékkel, etetéssel és csalival néhány méterre mellettem fogták a halakat. Nem tudtam mi lehet ennek az oka, hiszen tényleg minden ugyan az volt, az ő szerelékeiket is én kötöttem, ugyanúgy, ahogy az enyémet. A Squid-es etetésen hagytam éjszakára a C2-es hóembert, de a fűszeres etetésemen változtattam a csalin. Egy 18 mm-es C3-as bojlit fűztem a hajszálelőkére, amit kikönnyítettem egy 10 mm-es epres fluro pop up-pal, amelyet bepasztáztam frankfurti kolbászos Eurostar Bomb pasztával. Éjfélig csak apának voltak kapásai, köztük egy 11 kg-os amurral és az első 10 kg feletti pontyával.

Éjfél után megtört a csend és hajnali négy óráig 3 darab halat fogtam, mindhárom a C2-es hóemberre érkezett, tehát jó döntés volt, hogy nem változtattam a csalin és csak az előkét változtattam meg. Hajnali négy órakor a kikönnyített és bepasztázott C3-as bojlival nekem is sikerült egy 10,30 kg-os tőpontyot fognom.

A következő napokban hasonló volt a helyzet, Levi és apa nappal, én pedig éjszaka fogtam a halakat. Az előkék terén eldőlt a helyzet, a legjobban a Discovery zsinórból és a 6-os méretű Grip-Tip horogból kötött blow back előke volt a nyerő. A jobb akadás érdekében horogbefordítót is használtunk.

Az etetéssel kapcsolatban már említettem, hogy két ízvilággal készültünk, az egyik vonal egy fűszeres jellegű, Frankfurti kolbászos és C3-as bojlikból állt, amelyhez főtt kukoricát és tigrismogyorót kevertem. A bojlikat és a magmixet lelocsoltam C3-as Spod Juice-al és melasszal. A másik egy büdös-édes ízű etetés volt, amely Squid & Octopus – eper ízű bojliból, az előző etetéshez szintén használt magmixből állt, amelyet Ace Lobworm-os CSL Grundbait Mixerrel locsoltam le, illetve csepegtettem hozzá néhány csepp N-butyric Acid-et (vajsav) is. Ezt a kétféle etetést gyakran használom, nekem eddig soha nem okozott csalódást.

A két kedvenc végszerelékem (in-line ólmos és oldalólmos végszerelék) is hibátlanul végezte a dolgát. Az SBS Tackle Pro egyik idei újdonsága a biztonsági ólom klipsz, hamar a kedvencemmé vált, mert a 8-as méretű gyorskapocs pont annyira szorul bele a klipszbe, hogy az ólom be tudja húzni a horgot a hal szájába és csak utána vált csúszóra a szerelék, tehát tökéletesen működik.

Eseménydúsan teltek az órák, sok szép halat fogtunk pontyot és amurt felváltva. A csalikon nem kellet változtatni, szinte az összes halat a versenyszéria 2-es és 3-as számú bojlijával fogtuk, egyedül a felkínálási mód volt néha más.

Íme, néhány szép fogás csütörtökig:

Csütörtök volt az utolsó teljes nap és úgy látszott már minden eldőlt, apa torony magasan vezetett összsúlyban. Nem messze tőlünk fogtak egy 16,30 kg-os pontyot, ami nagy eséllyel pályázott a legnagyobb halért járó fődíjra. Levi is versenyben volt a második, harmadik helyért a felnőttek között ebben a kategóriában, de én sem voltam csalódott, hiszen ennyi nagytestű pontyot egy horgászaton még soha nem fogtam. Nagyon élveztem ezt a pecát és rengeteget dolgoztam, egész nap csak azt lehetett látni a tavon, hogy folyamatosan evezek, viszem vissza a szerelékeket a helyre, etetek, előkéket kötök, kísérletezgetek...
Ennek a sok munkának csütörtökön jött meg az eredménye. 11:15-kor elkezdett visítani a jelzőm, nagyon kellet már ez a hang, mert az előző három napban a nappali órákban csak 1-2 halat fogtam. Többször előforudut, hogy egyet-egyet csippant a jelzőm, amely biztos, hogy kapás volt. Hogy honnan tudom ezt? Hamarosan visszatérek rá, de előbb elmesélem azt a pár órát, ami végül eldöntötte a versenyt. Ezt a visítós kapást egy harcos, 10 kg-os amur okozta.

Miután visszaengedtem a halat leellenőriztem a horgomat és már nem tapadt annyira, mert ez már a sokadik hal volt ezzel a horoggal. Kötöttem egy új előkét, de ezúttal nem 6-os, hanem 4-es Grip-Tip horogból. Azért döntöttem így, mert már az amurnál sem akadt tökéletesen a 6-os horog, elég nagy és vastag egy ilyen nagy testű hal szája és a kisebb horog nem tudott akkora húst átfogni. Egy 20 mm-es C3-as bojlihoz kötöttem egy ugyanolyan blow back előkét horogbefordítóval, amit eddig is használtunk.

Miután visszavittem a szereléket a helyére mindannyian kicsit elaludtunk, mert a hosszú és halakban gazdag napok kifárasztottak minket. Körül belül 1 óra múlva, egyre erősödő húzós kapásra riadtam fel és egészen addig pörgött a dobról a zsinór, amíg oda nem értem. Tekertem egyet az orsón, hogy visszaváltson a nyeletőfék majd ráemeltem a botra. A halat ez nem zavarta, mert a viszonylag kemény féket is olyan erővel húzta kb. egy percig, hogy majdnem kicsavarta a botot a kezemből. Nagy nehezen sikerült megfordítani és elkezdtem visszanyerni a lelopott métereket, éreztem, hogy valami irdatlan nehéz, lassú és komótos testet vontatok a víz alatt. Útközben rátekeredett a dőlő bójára, majdnem beleúszott egy bedőlt bokorba, de szerencsére sikerült a part közelébe húzni, a nyílt terepre. Amikor először megláttuk én nem néztem olyan hatalmasnak, de apa megdöbbent tekintettel jellemezte: ,,Te, ez nagyon nagy!". Olyan erőbe volt a hal, hogy a bojlis botom karikába hajlott és hiába volt viszonylag kemény a fék, folyamatosan adagolta a zsinórt az orsó. A felszerelésem, de főleg az idegeim pattanásig feszültek, rázott a hideg, teljesen magával ragadott az érzés, hogy a vízben állva egy hatalmas hallal küzdök. Pontosan ez az a pillanat, amiért télen, nyáron mindenféle időjárási körülmények között pontyra horgászunk. Végül a hatalmas test felfeküdt a vízre és Levi egy határozott mozdulattal alátolta a merítőt. Még a vízben rácsúsztattuk egy matracra és azzal együtt tettük be az odakészített bölcsőbe. Kiakasztottam a tökéletesen akadó 4-es Grip-Tip horgot a szájából, aztán következett a mérlegelés. Folyamatosan rázott a hideg, megszólalni sem tudtam és csak néztem, ahogy elhagyja a mérleg a 10 kg-ot majd a 15-öt és megáll 18,80 kg-nál. Új egyéni rekordom, két és fél kilóval nagyobb, mint a verseny eddigi legnagyobb hala és úgy tudom, hogy a tó több mint 40 éves történelmében itt nem fogtak ennél nagyobb pontyot.

Nem tudom leírni, hogy ennek a halnak mekkora értéke van a számomra. Egész kisgyermek korom óta ezen a tavon horgászom, figyelemmel kísérem a fejlődését, részt veszek a tó életével kapcsolatos eseményeken, éppen ezért tudom, hogy ez a hal minden bizonnyal két-három nyaras korában került ide és itt nőtt meg ekkorára. Ez egyszerűen elképesztő, hiszen ha jól tudom, minimum 10-15 év szükséges ahhoz, hogy elérjenek ekkora méreteket.
Még a hal hatása alatt voltam, amikor néhány óra múlva a másik jelzőm is megszólalt. Hasonlóan izgalmas fárasztás után egy 15,20 kg-os tőpontyot is a kezeimben tarthattam. A csali a már sokszor említett C2-es hóember volt.

Mesébe illő órák voltak ezek, de most következzen, amit félbehagytam az egy csippanásos kapásokkal kapcsolatban. A blow back előkét sokan ismerik és használják, van aki csali gyűrűvel és van aki szilikon csővel készíti. Én szilikon csővel használom, mert a két felhasználási mód között nincs sok különbség, viszont a szilikon cső pozíciója árulkodó lehet. Bevetés előtt a kis csőnek a horog öblében kell elhelyezkednie, ami kapáskor visszacsúszik, ezáltal a hal nehezebben tudja kifújni a csalival együtt a horgot is. Amikor kapás nélkül, vagy beleúszásnak hitt csippanás után kihúzom a szereléket, mindig ellenőrzöm a kis csövet és ha felcsúszott, az azt jelzi, hogy kapás volt, de én nem észleltem, mert nem akadt meg a horog rendesen és a hal kitudta rázni a szájából anélkül, hogy jelzett volna a jelzőm. Ez nagyon sokat segíthet egy horgászat alatt és teljesen megváltoztathatja a horgászatunk végkimenetelét. Lehet, hogy csak az előke hosszán kell változatni, vagy az ólom súlyán és már meg is oldódott a probléma. Ezt csináltam a nagy hal előtt is, mert észrevettem, hogy nem akadt megfelelően a horog az amurnál, ezért új előkét kötöttem nagyobb horoggal és nehezebb ólommal. Ennek köszönhetően egy óra múlva nem csalódottan tekertem ki a szereléket, mert leakadt egy hal már a bevágásnál, hanem megfogtam életem eddigi legnagyobb halát, amelynek tökéletesen akadt a horog a szájába.

Összességében ez volt életem eddigi legjobb horgászata. A vasárnapot is beleszámolva 19 db 10 kg feletti pontyot fogtunk, ezen kívül több 8 és 10 kg közötti hal is szerepel a mérlegelési lapunkon. A versenyen 3-an együtt 370,04 kg-ot fogtunk, ami a 23 fős mezőny által kifogott mennyiség felét jelentette. Ennek az eredménynek köszönhetően zsinórban ez volt a 3. év, hogy megnyertük a legnagyobb halért járó fődíjat és a 2. év, hogy a legtöbb halért járó díjat is sikerült megnyernünk.

Mindenkinek javaslom az előzőekben leírt etetési taktikát, szerelékeket és csalikat, mert már több éve tesztelgetem őket több vízen, és még soha nem hagytak cserben. A versenyszériás bojlikat is megjelenésük óta folyamatosan használom, és mára a C2 és a C3 annyira a szívemhez nőtt, hogy soha nem hagyom otthon őket! Most, a versenyen is az összes halat ezzel a két csalival fogtuk, egyedül a felkínálási módon változtattunk néha.

Erről a pecáról is készítettem egy részletes videót, amiben mindent elmondok és bemutatok, ami esetleg hiányozna a cikkből az a videóban megtalálható: