Haskó Tamás

a Haldorádó horgászportál szakírója

1

Az első rész, gondolom, sok ember fantáziáját megmozgatta: hogyan lehet egy rendkívül nehéz, akadókban gazdag pályáról kifogni a vad dunai pontyokat?! Ebben a rövidke cikkben szeretném bemutatni azokat a technikai részleteket, apró tippeket és ötleteket, melyek közelebb vihetnek mindenkit a sikerhez. A rendkívül kemény pálya ellenére nincs lehetetlen. Mindig van megoldás, csak meg kell azt keresni!

A partról kintről befelé haladva, a bottól a horogig megmutatom, hogy barátaimmal hogyan horgásszuk az akadós vizeket eredményesen – természetesen nem állítom, hogy csak ez a jó, és hogy csak így lehet csinálni, csupán segítséget szeretnék nyújtani azon horgászok számára, akik még nem horgásztak ilyen jellegű vízterületen, de szeretnék kipróbálni.

A Szigetköz csodálatos vadvízi rengeteg, lebilincselő a látványa

Ami a botokat illeti, mi sosem használunk erős botokat. Az oly sokak által kedvelt 3,5 librás botokat messziről kerüljük, inkább a 2,5 vagy 2,75 librás típusokat részesítjük előnyben, mivel ezek lényegesen rugalmasabbak, ezért kevesebb halat is veszítünk el fárasztás közben. Nem kell tartani, attól, hogy eltörnek, hogy kárt tesztek bennük, mert rugalmasak, de kellő terhelés alatt nagyon fel tudnak keményedni. A bothosszt illetve a 3,6 m-es változatok szerintem tökéletesen megfelelnek, igazából semmi nem indokolja az ennél hosszabb típusokat. Ha most kellene választanom, akkor a FOX Stalker bot mellett döntenék, melynél a 3,6 m hosszhoz 2,25 LBS karakterisztika párosul – ez így, együtt egy nagyon kecses, fárasztáshoz kiváló botot eredményez. Ha nem kell dobni vele, szerintem páratlan a maga kategóriájában.

Egy rugalmas pálca sokat segíthet fárasztás közben

Orsó terén én nem ragaszkodom a nyeletőfékes típusokhoz, egy jó minőségű elsőfékes orsót szívesebben használok. Ebből nekem a Banax Triton a kedvencem, mely valamelyest könnyebb, mint a többi nagyméretű orsó, ezért egy könnyű, puhább karakterisztikájú botra is jobban illik. Fékrendszere hibátlanul működik, ami a legfontosabb számomra. Nem horgászom túl laza fékkel, hiszen itt tényleg minden centiméter számíthat, ezért úgy teszem le a botot, hogy kapás esetén az orsó csak annyi zsinórt adjon a menekülő halnak, hogy az ne tudja leszerelni a botomat a tartóról – persze ehhez egy masszív, erős bottartóra van szükség.

Az én kedvenc „kis” elsőfékes orsóm. Még soha nem hagyott cserben

Ezen a helyszínen legtöbb esetben nem használok bottartó rod-podot, csak ha nem tudom leszúrni a bottartókat, mivel utóbbiak stabilitása lényegesen jobb, mint az állványé. Régebben többször borult fel állványunk ilyen helyeken, azóta használok menetes szárat, melyet gumis nyéltartóval egészítek ki, melyből nem tudja kihúzni a hal a bot nyelét.

Rod-pod helyett jobban kedvelem az erős menetes szárakat, ha van lehetőség leszúrni azt

A téma legsarkalatosabb pontja talán a zsinór. A fonottak ugyan jobban bírják a felületi súrlódást, viszont nem nyúlnak, ezért lényegesen több halunk fog elmenni róluk, mint a monofil damilokról. Korábban én is a fonottat választottam, míg nem találtam a FOX honlapján egy speciális előtétzsinórt, amit gyakorlatilag ilyen célra találtak ki. Gondoltam, ezt ki kell próbálnom! A terméket kézbe véve egy nagyon merev zsinórral szembesültem – még abban sem voltam biztos, hogy ezzel lehet-e egyáltalán horgászni… de arra gondoltam, a puding próbája az evés! Két dobra is ezt a zsinórt csévéltem, de nem előtétzsinórként, hanem csomó nélkül, egyben, főzsinórnak (mivel 100 m van egy gyári tekercsen, én pedig fele ekkora távolságra horgásztam, gondoltam, elegendő lesz). A biztonság kedvéért azért a pótdobokon ott lapult a fonott a táska mélyén. Aztán horgászat közben kiderült, hogy tökéletes volt a választás, a zsinór mindent kibírt, és halat sem vesztettem miatta, mivel minimális nyúlása azért volt – pont annyi, amennyi kellett.

Zsinórból sincs kompromisszum, csak a legjobbak jöhetnek számításba

Brutális terephez brutális zsinór párosul

Jól látszik a kis faágon, hogy mennyi kagyló nehezíti a dolgunkat]

A horog szintén a szerelék fontos eleme. Elsősorban ez tartja meg a megakasztott halunkat, ezért fontos, hogy erős legyen, bírja a kemény fárasztásokat, ám ennek ellenére mégsem használhatunk nagy húskampókat, mivel a halak óvatosságát is valahogy „el kell altatnunk” ahhoz, hogy kapásra bírhassuk őket. Tehát itt is kompromisszumra kell törekednünk a siker érdekében, éppen ezért én a 2-6-os méretű horgokat alkalmazom (típustól függően). Két márkát használok, melyek nekem beváltak: az egyik – aminek már nagyon sok halat köszönhetek – a Gamakatsu Super Rig Hook. Ennél a befelé hajtott fülnek és a rövid szárú, öblös alaknak köszönhetően nagyon jó akadást érhetünk el, és biztosan tart. A másik horog pedig a PB Products Jungle Hook típusú horga. Egészen kicsi, akár 6-os méretben is remekül tartja a már megakasztott halat, és nekem még soha nem egyenesedett ki, emellett nagyon könnyű horog, ami az óvatos halakat is könnyedén becsapja. A szerelék kialakításánál bele kell kalkulálni a szakítás lehetőségét is, ezért úgy állítsátok azt össze, hogy a hal minél hamarabb megszabadulhasson a kolonctól. Nagy segítségetekre lehet a gumis előke, melyet már egy korábbi írásban bemutattam.

A Gamakatsu Super Rig Hook már sokszor bizonyított nekem

Az új „ kis kedvenc”, mellyel tudom, hogy még sokat fogok horgászni

A PB Products horogbefordító ma már egy szerelékemről sem hiányozhat, létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen

Amiről nem esett szó

Ha az eddig felsoroltakat figyelembe veszitek, összeáll a felszerelés, kijuttok a vízpartra… ám nem szabad elfelejteni, hogy a neheze még hátravan, hiszen az egész nem ér semmit, ha nem ismeritek az adott helyet – minden víz alatti akadó a halakat segíti! Ezért mindenképpen tapogassátok körbe az etetés környékét, mert a meder sok meglepetéssel szolgálhat, ám vigyázat, ne bolygassátok meg a területet, mert az óvatos halak ilyenkor gyorsan kereket oldanak, és hosszú ideig várhattok a kapásra!

Érdemes próbálkozni hóember kombinációval is, nekem több fogást is eredményezett ez a csalizási technika

A bevetésre kész köves szerelék

Mi történik kapás után?

Sokan már a kapás utáni első pillanatokban elveszítik halukat, vagy bepánikolnak a hatalmas hal erejét megérezve, és fogalmuk sincs, mit kell csinálni. Lényeges, hogy mindig nyugodtan, higgadtan küzdjetek a hallal. Én a kapást követően nem vágok be, inkább csak határozottan felemelem a botot és megpróbálok a lehető leggyorsabban a hal fölé kerülni. Vigyázzatok, a zsinór végig feszes legyen, tartsátok a hallal a kontaktust, folyamatosan terheljétek, így könnyebb elfordítani az akadótól. Fontos, hogy soha ne egyedül induljatok fárasztani, főleg ne folyóvízen, mert egyedül egyszerűen lehetetlen lesz a csónakot is megfelelő pozícióban tartani, a halat is fárasztani, majd megszákolni.

A töklevél találkozása a hínármezővel, néhány faággal megspékelve: ígéretes, egyben nagyon nehéz pálya!

A megfogott halakkal itt is tisztelettel bánjatok

A végére még annyit, hogy ha nem is végződik az első ilyen túrátok sikerrel, ne adjátok fel! Nekem volt olyan éjszakám, ahol nyolc kapásból egyet sem tudtam megszákolni, pedig volt közte új egyéni rekordot jelentő hal is, de muszáj továbblépni, mert az ilyen esetek motiválják a céltudatos horgászt!

Nemcsak megfogni jó...

… hanem visszaengedni is felemelő érzés!

Írta: Haskó Tamás