Tanács János

0

Már megint itt van… Aranyló ecsettel festi be a fákat, erőtlenné teszi a ritka napsugarakat, és ködöt szitál a dértől csillogó, sárban fürdő, érintetlen utakra. Még fel sem ocsúdtál, már délután behúzza a táj vörös napfüggönyét, és sötét barlangba zárja az eddig örömteli, kora esti horgász órákat.

Igen, ez az ősz!!!

Dermedt vizek, mélabús, lustán kapó pontyok a barátai, nehéz időszak ez minden pecás számára. Bizonytalan és rapszódikus az időjárás, kiszámíthatatlan egy-egy túra végkimenetele. A tömegesen bandázó pontyok megkeresése és horogra csábítása ilyenkor kiváltképpen nehéz feladat. Elő a tartalék energiával, és irány a part! Mit nekem hideg, szél, dér, jég és eső! Képtelen vagyok várni tavaszig! Bizakodva és motivációval telve vágtam neki néhány kalandnak, hogy újabb sikereket, esetleg pofonokat jegyezhessek fel fanatizmusom naplójába.

Mátraszele - 2016. október közepe

Másodszor akadok el a sárban!

Az erdei kaptatón szánkázik a kocsi, szinte fától fáig! Melyik hülye mondta, hogy ide jöjjünk?! Mindegy, bárhova elmennék amúgy is. Még szerencse, hogy ha vége a rallynak, csak pár száz métert gyalogolva kell becipelni mindent erre a pár napra. Hatalmas a tóterület. Helyi legendák szerint a víz váratlanul öntötte el az acélmű tározóját az ötvenes években. Gépek, autók, minden van odalent, és kapitális jószágok! Laci és Gabi cimboráim már fogtak itt 20 kg feletti matuzsálemet. Nehéz pálya. Pont nekem való.

Pakolás közben kiesik a kezemből az SBS-es vödör, némi gurulás után egy fa állítja meg. Szétszórt csalis dobozkák jelzik útját, de egy benne maradt. A frankfurti kolbászos sárga kis pop up... Talán ez egy jel – gondolom magamban – és összepakolom az erdei lottósorsolás résztvevőit.

Sátrunkat az erdőben sikerült felállítani, kicsit nyugtalanított, hogy lejtős szakasz vezet a partig. Ebből még gondok adódhatnak egy éjszakai rohanás alkalmával, de a veszély máshol lesett rám! Az előttünk lévő korhadt stég tákolmány az első bedobás után már beszakadt alattam! Combig a hideg vízben, beszorulva a lábam két deszka közé, "ezek" meg, csak röhögnek. Csattan a fényképezőgép, isznak is gyorsan a vicces jelenetre, de segíteni egyik sem akar, én meg a vízben. Köszi srácok, nem felejtek!

Napközben szinte semmi számottevő történés, az idő repül a bográcsozás melletti sztorizgatások közben. Miénk az egész tó, sehol senki. Több helyről is próbálkozom, latba vetve feederes és bojlis „tudományomat” egyszerre. A finom szerelékre kerülnek a SBS kis katonái: fokhagymás mini fluro pop up, a frankfurti kolbászos Hi Vis Fluro pop up, illetve az ananászos Corn Shaped Sinkers Boilie variációk. A bojlis botomon tigrismogyorót emelek ki Black Squid-es és ananászos 16 mm-es pop upokkal.

Az eredmény egyelőre várat magára. Ősz lévén, némi ragadozó halazásra adom a fejem unalmas perceimben, mely módszer némi sikerrel ajándékoz meg. Élő halas csalival sikerül néhány kisebb csukát, és süllőt becsapni.
Az éjszakai -3 C° igencsak megfekszi a gyomrunkat. A sátor és az ágy ellenére a réteges öltözködés, és a hálózsák is kevésnek bizonyul. A közelben vészjóslóan röfögő vaddisznó sem derít jókedvre, azt hiszem, csak reggel keresem meg az erdő közepén álló ajtó nélküli erdei trónt.

Éjjel 3 óra lehet, mikor Vili cimborám jelzője vadul visít. Szinte cipő nélkül, félig leszakítva a sátor cipzárját ront ki, és hasal el a sáros lejtőn. Sírok a röhögéstől! A stég állítja meg, gyorsan bevág, de látszik rajta, hogy fájdalmakkal küzd, én meg a kárörömmel! Szép, középsúlyú pontyot szákol, frissítjük a csalit, és irány vissza aludni. Nem sokáig. Hajnalban mindkettőnk botja elsül, és végre én is elégedett lehetek kicsit, hogy megúszom betli nélkül a túrát. Elégedetten szürcsölgetem a reggeli kávét. A másnap hasonlóan telt, aktivitás igazából csak éjszaka volt, eltekintve a nappali, nagyobbacska dévérkeszegektől.

Kiszámíthatatlan egy tó ez a maga páratlan szépségével, és a körülötte terpeszkedő erdő varázsával! Hatalmas mélysége megannyi meglepetést rejt, viszont taszító lehet ilyenkor, amikor keresni kell a pontyok csapatait.

Úgy sem fogsz semmit, minek ennyi cucc?! – hangzik fel bennem Laci, a magyar Torrente bíztató, élces hangja…

Nem sokon múlt…

Dunaharaszti - 2016. október vége

- Na, tudod mi lesz öreg ha még egyszer keresztbe dobsz?! – hangzik a szomszédból a meglett horgászok társalgása.
- Na, mi lesz …..?
- Bedoblak a tóba, a cuccaiddal együtt!

Röpke nappali peca a Joker tavon.

Indul a reggel, Csabi barátommal már nem bírjuk röhögés nélkül. Változnak az idők, de a helyi erők párbeszéde mindig mosolyra fakaszt mindenhol. Nyáron már próbálkoztam itt többször nagyobb halra menni, esetleg tokot akasztani, de a köztudottan vízközti horgászatot megkövetelő vizet még nem sikerült bevennem, így most újra megpróbálom. Hosszabb előke, és a narancssárgán virító SBS Squid&Octopus pop up a terv, amely nem is várakoztat sokáig, és szépen adja a sziget előtti távból a pontyokat.

Az ősz végi, meleg napsugarak százával engedik a fákra az őrjöngő poloskákat. Mindenhová bemásznak!

Kifogott halainkat a szomszédok egyre csak bámulták, majd erőt merítve rászánták magukat, hogy kérjenek egyet – egyet a mai halászlébe. Nem adtunk! Sőt, kisebb "feszkó" alakult ki, de az érveinket nem lehet megdönteni: Catch and Release! Forever! Keserű a méz, pakolnak is, és mennek. Talán jobb is így! Szép kapásokkal, ám ritkább fogásokkal zárjuk a napot, de ennek is örülünk. Igen, ilyen az ősz…

Délegyháza – 2016. november közepe

Kemény fagyok, hideg nappalok jellemzőek erre a hétre. Mégis vonz egy újabb kaland, egy számomra ismeretlen vízen. Még a Mátrában invitált Gabi: Gyertek le még idén hozzám, a Csendes partra! Lesz ott hal! Felhívtam, ledumáltuk. A múltkori banda nem ért rá, így egy gyerekkori barátom kísért el 2 napos utamra. Na, itt kaptunk mindenből rendesen! Reggeli hideg, kósza napsütés, viharos szél, eső, csontig ható fagyos éjszaka, deres-havas hajnal. Próbára tett minket rendesen, bár a fűtött lakókocsi jó bázist nyújtott a felmelegedni vágyó horgásznak.

Felállítom az SBS nehéztüzérségét: Eurostars Ready Made Boilies – Sweet Plum, M1 20+ Ready Made Boilies, C2 Double Tricks Boilie Wafters, M1 3 in One Fluro Powder Dip, és a Sweet Plum, illetve Strawberry ízvilágú minőségi dipek, plusz az ólomra egy kis C2 paszta. Teljes mértékű a beléjük vetett bizalmam, főleg egy ilyen kiterjedésű, mély bányató vallatásánál!

Minden segítséget, és baráti gesztust megkapva a behúzós peca mellett döntünk, mivel a korábbi napok dobálós kísérletei kudarcot vallottak, más horgászok próbálkozásai során. Úgy látszott, az lehet most a sikeres halfogás kulcsa, hogy a tó közepén bandázó pontyrajokat elérjük, és némi szemes anyag, illetve a fent említett bojlik minimális mennyiségű időközönkénti beszórásával ott is tartsuk őket az etetésen.

Nem sokkal később megindultak a szunnyadó mélység pikkelyes katonái, és az etetés már feleslegesnek is bizonyult. Én is, és Krisztián barátom is szépen fogtuk a közepes, és nagyobbacska pontyokat, szinte felváltva. Az M1 20+ és a C2 Boilie Wafters hóember kombinációja minden várakozást felülmúlva teljesített a szélsőséges tél eleji időszakban is. A sipító kapásjelző még ösztökélt, hogy erősek itt is a halak, a fárasztás ideje a távolság ellenére azonban lerövidül. Hideg a víz, tele lusta pontyokkal… Hamar feladják!

Éjszaka beindul a bronxi üzemmód! Félbevágott vashordó, tűzifa, és a lakóban készülő forralt bor feledtetik a tél közeledtét. Jön a fagy. Kapás meg sehol. Nem baj, majd reggel! Másnap, kilépve már zúzmarás, jeges táj fogad, minden kint hagyott felszerelésre rátelepedve, barátságtalanul. - 2 fok C° Hajrá! Folytatódik a stratégia, képbe kerül némi szilvás bojli is, hátha arra vágynak az ősz végi bajszosok.

Dermedt kézzel fűzöm fel a csalikat. Jófajta ez az SBS fűzőtű. Nem hagy cserben! A csónakmotor lemerülőben, a szél feltámadóban, remélem nem lesz ma „csendes” a part… A változékony idő ellenére mára is jut mindkettőnknek kapás, és fogás is.

Közben csörög a telefon, egy kedves ismerős az, november végi, és december eleji időpontokat egyeztetünk. Újabb célpont az északi régióban! Talán addig nem fagynak még be a tavak, de ha mégis, akkor marad a lékhorgászat! Azt még úgy sem próbáltam, lehet, hogy itt az ideje…