Kómár Tamás

0

2015 nyarán elég nagy változás jött el az életemben, munkalehetőséget kaptam Svájcban. Előtte Németországban dolgoztam, onnan elég sok lehetőségem volt hazajárni, így pecára is jutott elég idő. Azonban innen csak 3-4 havonta jutok haza pár napra, így nem voltak megoldhatóak az otthoni túrák, ezért itteni lehetőségek után kellett néznem. Kezdetben a svájci szabályozás teljesen megdöbbentett. Például nem lehet semmiféle etetést kialakítani, még etető kosárral sem, csak partról szabad horgászni, szakállmentes horgot használva. A ponty, itt Svájcban nem nagyon kedvelt sporthal, főleg a pergető horgászatot részesítik előnyben. Hosszas kutatás után Franciaország felé vettem az irányt, ahol először úgynevezett napijegyes tavakat tudtam látogatni, azt is csak a német és a svájci határ mellett, mert nyelvi nehézségekbe ütköztem. Közben folyamatosan ment a kutatás, mert az itt található 3-5 kg-os halak már nem elégítették ki horgászvágyaimat. Mára már igen nagy adatbázissal rendelkezem látogatható nagyhalas vizekről, nem csak Franciaországban, hanem Olaszországban is.
Időről-időre szeretnék nektek bemutatni francia és olasz vizeket, az általam használt etetési, csalizási praktikákat.

Mai írásomban a franciaországi Étang de Bourg (ejtsd: étan dő búr) nevű picike, de annál szebb tavacskát mutatom be. A tó Bourg sous Châtelet (ejtsd: búr szú satlé) falucska mellett található, Bázeltől 70 km-re. 8 állás lett kialakítva a tavon, amelyekhez tartozik egy esőbeálló és egy grillező hely is. A horgászrend elég szigorú, amely a halvédelmet preferálja. 4 bottal lehetséges a horgászat, fonott zsinór csak horogelőkének alkalmazható. A tavon engedélyezett a behúzás, de csak etetőhajóval.

Sajnos, munka miatt csak péntek délutántól, vasárnap délig tudtam magam szabaddá tenni, de ennek is nagyon örültem. Pénteken a bepakolás és az indulás kicsit hosszúra nyúlt, így csak este 8 óra után értem az előre lefoglalt helyemre. Tudtam, hogy nem sok időm van a táborállításra és a behúzásra. Mire a sátor állt, már teljesen besötétedett, így a helykeresésre nem nagyon fordítottam időt, megvallom, vaktában bevezettem az etetőhajót a túlpart elé. Azt gondoltam ott vonul el a hal, mivel csak az egyik oldalról engedélyezett a horgászat. Ezután nyugovóra tértem. 2 óra körül csipogásra ébredtem, de mire kiértem a sátorból, abbamaradt. A fáradtság miatt nem frissítettem a szereléket, hanem visszafeküdtem az ágyamba. A következő ébresztő kicsivel 6 óra után volt. Enyhe maszatolós kapással indult, amelyre nem is nagyon akartam reagálni, de hamar meggyőzött az ellenfelem, hogy itt bizony nem lehet lustálkodni. Az első csippanástól 2 perc telt el, mire felvettem a kontaktust a hallal, akkorra már jókora damil mennyiségtől szabadította meg az orsóm. Fél távig nem tanúsított nagy ellenállást, de utána úgy megállt egy helyben, hogy azt hittem, leakadt. Ott tudatosult bennem, ez a nagyobbak közül való! Körülbelül 25-30 perces fárasztás után tudhattam ideiglenesen a bölcsőben. A mérleg nyelve kereken 20 kg-nál állt meg! Alig hittem a szememnek! Visszaengedés után néztem meg az analóg mérleget, hogy nem táráztam le, így a mérlegelő zsák tömegét levonva 18,6 kg! Soha rosszabb kezdést. :) A csali amire megéhezett, 1 szem C2 Wafters, egy ananászos popuppal még jobban kikönnyítve.

A szerelék visszahúzása előtt a marker úszóé lett a főszerep. Az előttem lévő túlparttól kezdve végig markereztem a 130 méteres táv második felét. Meglepő módon a szemközti part előtt 80-100 cm-re már 2 méteres vizet találtam, amelynek az alja meglehetősen kemény volt, majd felém egyre inkább iszapos lett. 15-20 méterre már tetemes iszapot találtam, így a megérzésem beigazolódott, a túlpart előtt csapatosan vonulnak a halak. A tavon 4 bottal lehetséges a horgászat, de én úgy döntöttem, hogy egyedül ez nekem sok lenne, így 3 botot állítottam "csak" hadrendbe.

Alapozó etetést nem végeztem. Most volt alkalmam először kipróbálni a '16-os újdonságot, az Eurobase Pelletet. Ebből a lassú oldódásút választottam, squid ízben. A jobb oldali botomat ezzel etettem, plusz egy kis Eurostars főzött squides bojlit tettem az etetőhajó tartályába, 1-1 marékkal. A második botra, egyik idei kedvencem, a Fish-Liver került, ugyan csak az Eurostars szériából, halibut pellettel keverve. A harmadik botot kicsit távolabb helyeztem el, ezzel kimondottan amurt szerettem volna fogni, mert a tógazda elmondása szerint idén nyáron még nem fogtak a tavon. Egy kis kihívást is éreztem a dologban, rövid gondolkodás után a következőképpen jártam el. Fél kilót szántam a magmixes etetésre, amiben főzött kukorica volt darálva és főzött kendermag, 2/3 - 1/3 arányban. A csali pedig 3 szem Corn poppers volt, egy 8-as méretű horog alatt felkínálva. Behúzás után 10 perccel nagy, ejtős kapásra lettem figyelmes, a zsinór megfeszítése után nem éreztem nagy ellenállást, elég gyorsan a partközelbe ért a hal, ahol megláttam, hogy egy igen szép amurral hozott össze a sors. Bár már szákoláshoz elég közel került, de tudtam, hogy még tartogat meglepetést. Az orsó fékjét kellően lazára engedve, egy picit megijesztettem a merítővel, ami annyira jól sikerült, hogy 40-50 méter után sikerült csak megállítanom. Még két kitörését kellett hárítanom, mire meg mertem szákolni, de még így is virgonc volt a bölcsőben. Tömege kereken 10 kg lett. Kihívás teljesítve! - gondoltam.

Ezután 5-6 óra csend következett, amely elég időt biztosított a sebtében összedobott tábor rendezéséhez. Kihasználva a hely lehetőségeit, grillen elkészítettem az ebédem is. Aki ismer az tudja, hogy nem szeretek mindent hagyományosan csinálni, mindig kísérletezgetek. Egy ilyen különleges csali hozta meg a 3. halamat, amelyet igen csak fölé becsültem, mert iszonyatos ellenállást tanúsított, pedig ez lett a túra legkisebb hala, 9,9 kg. A csali különlegessége abban rejlett, hogy egy szem M1-et és egy szem Phaze1-et fordítottam össze, és - én úgy szoktam mondani - amorf formára faragtam. Rengeteg halat fogtam már ezzel a csalizási módszerrel, főleg "agyonhorgászott" vizeken, ahol a halak már gyanakodva közelednek a kerek, szabályos golyókhoz. Az este már nem hozott több halat, így egy kicsit gyönyörködtem még a tájban, majd naplemente után aludni tértem.

Reggel 7 óra körül ébredtem, fátyolfelhős időre, gyenge széllel. Az éjszaka teljesen eseménytelenül telt. A halőr látogatásakor megemlítette, hogy a tavon csak és kizárólag édes csalival fogják a halat. Gondoltam, egy botot befrissítek a csalis táskában talált, tavaszról ott maradt fél zacskó Eurostars Strawberry Jam-mel, 20-as méretben. Ebből két szemet fűztem a horog alá, mellé egy kis marék felezett bojlit tettem. Behúzás után a sátor összepakolásába kezdtem, mert a közben kisütő nap megszárította azt. A frissítést követő 5. percben folyamatos húzásra emelhettem be, majd pár perc múlva már fotózkodhattam a halammal, akinek a tömege valamivel 10 kg felett volt.

A szerelék úgy ahogy volt, ment vissza. Egy kicsit belemártottam saját dipjébe, majd egy újabb kis marék bojlit tettem még mellé, aztán folytattam volna a pakolást, de megint egy jelentkező érkezett az epres szerelékre. Kicsit izmosabb fárasztást követően ismét szelfizhettünk most is, a kicsit 10 kg feletti mérettel, de annál nagyobb örömmel.

Mivel otthon megígértem, hogy délig maradok, hogy tudjak még a családdal lenni vasárnap, így a csalizással már nem nagyon foglalkoztam, megint csak egy kis dip, majd a maradék bojli, és mehetett vissza a szemközti bokor alá. Egy kicsit leültem a bot mellé, hátha megint olyan gyorsan kapásom lesz, de nem úgy alakult, így egy kávé után megint a pakolást helyeztem előtérbe. Már majdnem végeztem, amikor a távolban kapásjelző hang ütötte meg a fülem. Gondoltam a szomszédban is megindultak a halak. Át is néztem, de nem nagyon mozgolódtak, miközben a dallam nem hallgatott el... A kapásjelzőt mindig lenémítom, és csak a vevőre teszek egy pici hangot. Nos, pakolás közben az autóban felejtettem a vevőt, ezért hallottam messziről a hangot... Gyors ráemelés után hatalmas harc alakult ki köztem és az ellenfelem között. Hol én, hol ő állt nyerésre, de a végén előbb elfáradt, mint én. A gyönyörű, kissé spanyolos tükörponty, 13,60 kg-os tömegével méltó befejezése lett a rövid horgászatomnak.

Nem esett szó még a végszerelékről. Az orsó dobjára 0.30-as Masterpiece főzsinór került, amelyet megtoldottam Tappered dobóelőtéttel. Behúzós pecához is szívesen használom ezt az előtétet, mert az utolsó pár méterben elegendő erőt tartalékol. Horogelőkének általában bevonatos zsinórt használok, amely szintén az SBS palettáján található. A horog ebben az évben szinte mindig az Enforce, 4-es méretű, amelyet KD rig stílusban kötök meg. Horogbefordítót nem használok, mert a horog öble felé fordított szem és a KD kötés az esetek 99%-ában jól akad.

Mindenkit arra bíztatok, hogy merjen kísérletezni, próbáljátok ki az újat, legyen saját gondolatotok, de fogadjátok meg a jó tanácsokat is.

Az Eurobase pellet nekem nagyon bevált, az ára nagyon baráti, mivel 60-70%-ban megegyezik az Eurobase bojlival, így egy olcsó, de mégis minőségi etetés kialakítása sem megterhelő a pénztárcának. Legközelebb egy másik tóra invitállak benneteket. Addig is görbüljön.

Sziasztok!