Juszku Gábor

0

Lassan vége lett az évnek, a mindannyian az ünnepekre készülődtünk. Nem is olyan régen még a fagyos éjszakák sem tartottak vissza a horgászattól, ám ebben az időszakban nem jött össze egy igazi hidegvízi peca. Ehelyett a meleg szobában, nosztalgiával nézegetem a szebbnél szebb fotókat. Így akadtam rá néhány felvételre, amiket egy nyári, különleges horgászaton készítettem.

Szeles, kicsit hűvös, nem tipikus nyári idő volt július első felében, amikor ismét a Reed Carp Lake nevű, társam által nagyon preferált tóra érkeztünk. Hat óra tájban találkoztunk a halőrháznál Lacival. A pakolás, szerelés gyorsan ment, már velünk volt a rutin. Tudtuk mit kell csinálni. Az etetőhajónk rövidesen már szelte a vizet az előttünk 150-160 m távolságra lévő szigethez. Etetésre a Red One magkeveréket használtam, ezt kiegészítve a Premium Ready-Made Boilies család M1-es és Ace Lobworm változataival 20 mm-es méretben. A csalizásnál az egyik horog alá Premium Boilie Wafters Ace Lobworm 20 mm-es változatban került, tovább könnyítve SBS Fluoro Pop Ups 12 mm-es golyóval.

A másik szereléken Premium Boilie Wafters M1 20 mm-es, szintén tovább könnyítve SBS Fluoro Pop Ups Pineapple csalival. Ezeket a hóembereket bevontam oldódó Premium Bomb Paste-tel, a csalinak megfelelően M1 vagy Ace Lobworm változattal. Megszoktam már, hogy a bevált csalikombinációim jól működnek, de meglepett, amikor a behúzás után fél óra sem telt el, már jelzett is az egyik jelzőm. Ellenfelem jól védekezett, de nem volt nagy példány. Miután visszaengedtem a halat és újra csaliztam az M1-es csalit, robogott is vissza a szerelékkel a kishajó.

A következő halam fárasztása közben megérkezett a szomszédos faházba egy három fős csapat. A cseppet sem barátságos külsejű srácok egyike oda jött hozzám, és megkérdezte honnan jött a kapás. Miközben a fárasztással bíbelődtem elmagyaráztam, hogy a sziget melyik részére húztam, majd vendégem távozott. Az elsőre hajazó példányt még vissza sem engedtem, amikor megjelent a halőr, oldalán az előbbi alakkal és közölte, hogy a sziget az a sarka (ami a helyünkkel szemben van) a szomszédé lesz, oda nem húzhatok. Kicsit felháborodva, de átrendeztük a pályát. Mondanom sem kell, hogy a kedvem már nem olyan volt, mint a horgászat kezdetén. Azért a peca tovább működött, kezdtem visszanyerni a kedvem, amikor barátom telefont kapott. Családi dolgai miatt el kellett mennie. Megértettem, hiszem mégiscsak első a család. Úgy döntöttem, én azért maradok legalább estig.

Ezután, társam hiányától eltekintve, az év legjobb horgászata kerekedett. A szél és a napsütés hatására megmozdultak a testesebb pontyok. A csalizásnál már elhagytam a pop up-okat és a pasztákat, illetve már a magokból is csak keveset küldtem a hajóval. Domináltak a főzött Premium bojlik. Délután 16 óra tájban egy húzós kapásra felvettem a botot és komoly ellenállásba ütköztem. Halam nehezen engedte el a „szigetet”, majd végig húzatta magát. Sejtettem, hogy komolyabb példány. Mivel lassan jobbra oldalazott, a szomszéd stégen kellett befejeznem a fárasztást. A három srác napközben kicsit meglágyította a szívem, már nem is tűntek olyan rossz arcoknak. Érdeklődve várták a csata végét. Jó pár perc eltelt mire sikerült felszínre erőltetni a halat. Hatalmas tükörponty forgolódott előttünk és mire elfáradt, nekem is végét járta az erőm. Merítés után együtt gyönyörködtünk a halban, a halőr a szomszédok és én. Örültem a nagy, öreg tükrösnek, ami több mint 18 kg volt!

Ezután már zártam a horgászatot és nagyon elégedett voltam. Végre 15+ -ig jutottam, nem is kevéssel! Hazafelé azon töprengtem, pár óra alatt milyen mozgalmas és eredményes pecán vagyok túl. Azt gondolom, ennyit tesz a helyismeret és a jó csalik…