Remus Lenghel

0

A nevem Remus Lenghel Szatmárnémetiből, Romániából. Csapattársaimmal, Horváth Istvánnal és Szabó Danival az idei évtől a PB Products Románia színeiben versenyzünk. A hosszú, eseménytelen tél után, elhatároztuk, hogy indulunk az év egyik első versenyén, az első alkalommal megrendezet tancabest-i SBS Kupán, mely április 18-21. között került megrendezésre. A versenyen 30 csapat indult, az ország minden tájáról. Ezt a versenyt részben a megfizethető (80.000ft) nevezési díj miatt, de legfőképpen a gyönyörű tancabesti versenytó miatt választottuk, amely a romániai és sok európai ország pontyhorgászai számára jól ismert kiemelkedően híres kapitális ponty és amur állományáról. Azoknak, akik nem hallottak meg a tóról, azt tudnám elmondani, hogy Tancabesti Bucaresttől, az ország fővárosától mindössze 30 km-re fekszik, és Európa egyik legjobb versenypályája. A tórendszer két tóból áll: ez egyik egy kisebb 30 hektáros napijegyes víz, és a kapitális pontyairól, amurjairól, harcsáiról híres vadregényes tancabesti 1-es tó, melyik több mint 70 hektáron fekszik, és ahol minden évben több mint tíz rangos versenyt rendeznek. A tórekord ponty nem kevesebb, mint 38 kg!

Tancabesti 1

A tancabesti SBS Kupán a végeredményt két feltétel alapján határozzák meg a szervezők, ugyanis „minőségi” és „mennyiségi” pontszámot is kaptak a csapatok. A mennyiségi pontszám szabályai szerint a legtöbb kilogrammot mérlegelő csapat 1 pontot kap, a második 2 pontot, és így tovább. A minőségi pontszám esetében pedig minden csapatnak összeadják a legnagyobb 5 hal súlyát, a legtöbb kilogrammot elérő csapat 1 pontot kap, a második kettőt, stb. A verseny végen a legkevesebb pontszámot elérő csapat lesz a verseny Abszolút Győztese. Az esélyegyenlőség miatt, a szervezők - Senor CARP Club - díjazták a legjobban szereplő csapatot, külön mindkét kategóriában, és persze az Abszolút Győztes csapatot is.

Tancabesti sajnos eddig teljesen ismeretlen volt a számunkra, így próbáltunk minél több információt összegyűjteni a tóról. Információkat gyűjtöttünk az internetről, horgászismerősöktől, és figyeltük az eddigi versenyek eredményeit, beszámolóit is.

Próbáltunk minél jobban felkészülni a versenyre. 30 kg M1-es és Ace Lobworm oldódó bojlit görgettünk le, ezen kívül még 5-5 kg főzött bojlit is, ugyancsak M1 és Ace Lobworm ízekben. Mindezek mellett 20 kg Ace Lobworm és M1-es pellet, paszta, method mix es magmix egészítette ki a versenyre készített csali arzenálunkat. Vasárnap reggel indultunk útnak Szatmárnémetiből, a Nagykárolyi Continental Contitech Carp Team-es barátainkkal, akik szintén indultak a versenyen. Miután megtettük a hosszú, 650 km-es utat, este 7-kor szerencsésen megérkeztünk Tancabesti-re, felvertük a sátrainkat és kipihentük az út fáradalmait a másnapi sorsolásig. A sorsoláson a szerencse az egyetlen sorszámot adta nekünk, amellyel két egymás melletti hely közül lehetett választani, a 0-ás Stég és a Rapa (Gödör) között. 10 percünk volt arra, hogy eldöntsük, melyik helyet választjuk. Azt sem tudván, hogy hol vannak a standok a vízen, felhívtam egyik lugoji ismerősömet, aki már horgászott a vízen, és a tanácsát kértem a választásban. Ő a Gödröt ajánlotta, mondván, hogy nagyobb a meghorgászható terület, ugyanakkor a névéből adódóan nagyon rosszak a táborozási körülmények: meredek, keskeny hely, esőben kritikus, nehezen lehet dobni stb. Azt fűzte még hozzá, hogy talán a minőségi kategóriában sikerül jó pontszámot elérnünk, de mennyiségre gyengén szokott muzsikálni a hely, ne nagyon reménykedjünk. Hozzátette, hogy a Gödör általában jól indul, de a későbbiekben hamar elvágja magát… A tanácsokat figyelembe véve végül a Gödröt választottuk. A kényelem nem volt kiemelkedő szempont számunkra, versenyezni jöttünk és nem hobbi pecára. :)

A 0-ás Stég

A “Gödör”

A “Gödör” nevezetű stand. A hely, amelyről versenyeztünk!

Minden verseny elején nagy hangsúlyt fektetünk a horgászhely minél jobb és alaposabb feltérképezésére. Így volt ez most is. Az előkészületek, és ami a legfontosabb minden versenyen, a markerezés után, kiszemeltük a meghorgászandó helyeket és a kezdési taktikát. Figyelembe véve a tógazda és a szervezők apró tippjeit is, elhatároztuk, hogy nem készítünk egyből egy nagyobb etetést, hanem keressük a pontyokat, úgynevezett “keresőhorgászattal” kezdünk, és később, ha szükségesnek látjuk, változtatunk a taktikán.
Kicsit letörve a hely miatt, a nádfalakat vallatva kezdtük el a versenyt: 1 bot a bal oldalra, tőlünk 10 méterre levő nádfal csücskére, 1-et 1 méterre a parttól, a kisebb, jobb oldali nádfalra, amely kb. 20-30 méterre volt tőlünk, és végül 2 botot a nagy nádfalra, amely kb. 110-120 méterre volt tőlünk. Megjegyzem, hogy ezek a nádfalak nem nádfalak, a szó szoros értelmében, hanem úszó “zsombékok”, amelyek karókkal vannak helyben tartva, hogy a szél ne hordja el őket a tavon.

Próbáltunk úgy horgászni, hogy mennyiségi és minőségi kategóriában is legyen esélyünk a hajrában. Az első hal nem váratott sokáig magára, de sajnos beugrott már kapáskor a zsombékosba, feltekeredett egy tartó rúdra és eltépte a vékony előkénket. Ugyanígy jártunk a második, harmadik és negyedik hallal… Rögtön végszereléket cseréltünk, eddig úgy kezdtünk, ahogy szoktunk akár egy hétköznapi pecán, akár egy versenyen: kicsi, 8-as horog, vékony, 12-es lágy fonott horogelőke. Gyorsan váltottunk, mert itt hamar elfelejthettük a finomkodást! 4-es Intruder és Anti Eject horgokra váltottunk a PB Products-tól, amelyeket 15 lb-ás lágy Chameleon és ugyancsak 15 lb-ás, bevonatos Jelly Wire előkezsinórokkal kötöttünk meg. Miután lecseréltük a végszerelékeket nemsokára újabb kapás következett! Picit félve emeltem fel a botot, de úgy tűnt jól ül a horog a hal szájában. Néhány perc múlva sikeresen szákoltuk meg az első halat! Végre beindult a dolog! Már nem veszítettük annyi halat (persze 100%-osak nem lehettünk, hiszen átlagban 2-3 hal minden 10 kapásból lemaradt), és elkezdtünk “lépkedni” felfelé. A fékek csontra húzva, a botok a zsombékos tövén. A fárasztás első másodpercei kritikusak voltak. Egy métert se engedhettünk a pontynak, különben betört a nádba, rátekeredett valamelyik tartókaróra és…pá-pá…

Az Alignert használva, a horog azonnal befordul a ponty alsó ajkába, jobb és biztosabb akadást eredményezvén…

…miután lecseréltük a végszerelékeket...

…az eredmény nem maradt el… :)

Horogcsaliként M1-es és Ace Lobworm, oldódó bojlit használtunk, hóemberként csalizva (Pineaple és Strawberry Jam Pop-up-al), amelyet a nagyobb csalogató hatás miatt, be is pasztáztunk. Minden horog mellett egy kisseb,(vagy ha csendesebb volt a szél) nagyobb PVA zsákot tettünk, amelybe tört bojlit és M1-es vagy Ace Lobworm pelletet tettünk, a horogra szánt csalitól függően. A PVA zsákokat különböző méretben készítettük, az egészen aprótól (egy fél bojli és 4-5 szem pellet) a jóval nagyobbig (2 félbetört golyó + a pellet), a viharos szél miatt. Első nap több mint 20 km/h sebességű szél volt, mely pont a nagy”zsombék” felől fújt (a sekély víz felé), így az elején nehéz volt a pontos és a távoli, több mint 110 méterre történő horgászat.

Egy nagyon érdekes verseny volt, egy gyönyörű tavon, ahol az elején, nem reméltük, hogy sikerül jó eredményt elérnünk. Az adrenalin a maximumon volt, mert tudtuk, hogy erős felmelegedés várható, be fog indulni a tónak a sekélyebb része, a meleg idő és az odavágó szél miatt. Mindezek mellett még az is nehezítette a helyzetet, hogy a sekély vizű állásokon remek versenyeredményekkel rendelkező csapatok helyezkedtek el. A szél is elkeserített minket, amely végig a kis víz felé fújt, néha nagyon erősen, több mint 20km/h-val, arra tolván a halat.

E verseny elején szomorúak és letörtek voltunk a sorsolás miatt (ez egyik sekély vízi, Planet vagy a Vaci 0-as állásokról álmodtunk), de az első éjszaka után majdnem 100 kg-ot mérlegeltünk, és elkezdtünk hinni a győzelemben! Tudtuk, hogy a felmelegedés és a szél a sekélyebb részen elhelyezkedő csapatok malmára hajtja majd a vizet, de hittünk magunkban és a csalinkban. A verseny egész folyamán tartottuk magunkat az első naptól alkalmazott taktikához (kisebb-nagyobb változtatásokkal): kereső horgászat, PVA minden dobásnál, 3-4 bojli dobócsövezve minden bevetett szerelékre (persze amikor a szél engedte), 40-45 percenként frissítettük a botokat, egy kis mennyiségű etetés kb. 30 métere a nagy nádfaltól, hogy forogjon a hal a környéken.

Egy érdekességet szeretnék megjegyezni, amellyel eddig még nem találkoztam. A zsombékban kis ritkások voltak, olyan bemenetel szerűségek, amelyekben szerintem eljár a hal. Ha sikerült a szereléket nagyon pontosan egy ilyen “nyílás” szájába helyezni, rövid időn belül kapásra lehetett számítani. Ha ugyanoda dobtuk vissza a szereléket, a sikeres fárasztás után, több órának kellet eltelnie az újabb kapásig, hiába a 40 percenkénti frissítés. Ha 1-2 méterrel odébb vetettük be a szerkót, hamarabb volt kapás. Tehát ezt csináltuk, és méterről méterre “vallattuk” a nádfalat.
A legtöbb pontyot a partszélből, a közeli nádfalakról fogtuk, de a legnagyobbakat (15+,14+, stb.) a nagy nádfal adta.

15 kg-egy a 0-as Stég mellőli nagy zsombék pontyaiból

Néhány példány a tancabesti pontyok közül:

Dezső mester, nagykárolyi barátunk, a Continental Contitech Carp Team tagja és gyönyörű pontya

A versenyi végén hulla fáradtak voltunk (fejenként 6 órát aludtunk az egész verseny alatt), de nagyon boldogak! Sikerült mindvégig megtartanunk az első éjszaka után megszerzett vezető pozíciónkat! Kitűnő eredményt értünk el: első hely a „Minőségi” kategóriában, és mi fogtuk a legtöbb kg-ot is. Maximális ponttal elnyertük az Abszolút Első helyezetnek járó díjat is! A legnagyobb hal is nálunk volt az első 2 napban, de végül egy gyönyörű 19,53 kg-os példánnyal a 4-es stégen horgászó kivalló brassói csapat elhalászta előlünk ezt a díjat. Őszintén gratulálunk nekik a remek példányért!

Ciuchendea Daniel-Lukacs Claudiu-Tartalus Calin a versenyi legnagyobb halával

Egy nagyon szoros és kiélezett versenyen voltunk túl. Csak hazafelé menet fogtuk fel, hogy tényleg GYÖZTÜNK, amikor kezdtek érkezni a számtalan gratuláló telefonok barátoktól, ismerősöktől. Ezúttal is köszönetet szeretnek mondani nekik a szurkolásért és a bizalomért.

A végeredmény

Kiválóan kezdődött a 2011-es év a szatmári horgászok számára- az idén ez a második szatmári győzelem, a Háromfai Challenge Week után, ahol a Robert Orosz - Ciarnau Ciprian párosnak sikerült diadalmaskodnia! A nagykárolyi barátaink az előkelő hatodik helyet szerezték meg, egy gyengének számító helyről! Gratulálunk, fiúk!

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a csapat nevében mindazoknak, akik mellettünk voltak, és bíztak bennünk. Külön köszönet jár Szalai Árpinak a Halcapone Horgászcentrumtól, a PB Products és az Ultimate magyarországi és romániai hivatalos importőrének, és Kovács Zolinak, az SBS BAITS tulajdonosának, akik bíztak bennünk és lehetővé tették ezen a kiváló tavon megrendezet versenyen való indulást.

A nyertesek

Gratulálunk minden résztvevő csapatnak, a szervezőknek és a tó tulajdonosainak! Mindenkinek kívánok legalább ilyen sikeres és élmény dús versenyeket, mint amilyen ez a verseny volt a számunkra! Görbüljön, de csak a bot!

Írta: Remus Lenghel