Az utóbbi években egyre többször ülök rá a versenyládára és veszem kézbe a feeder botokat. No, nem csak azért, mert ritkán jutok el több napra a vízpartra - akkor a „bojlis” felszerelés és a 30 mm-es bojlik kapják a főszerepet -, hanem azért is, mert tartalmas és élvezetes időtöltésnek tartom a néhány órás, pörgős, könnyű botos, vékony zsinóros pecát.

Finomszerelékes témában számos olyan szakíró cikkét lehet olvasni, akik a módszer mestereinek számítanak. Magam is nagy érdeklődéssel falom mind a hazai, mind a külföldi írásokat, nézem a videókat. Az SBS honlapján kevés ilyen témájú cikk jelenik meg, annak ellenére, hogy az utóbbi években sok olyan csali és etetőanyag került forgalomba a cég kínálatában, amely kimondottan érdekes és vonzó lehet a feederbotos horgászok számára. Tudásban, tapasztalatban és eredményekben a fasorba se érek a "nagyok” mögött, de talán néhány olvasót érdekel, hogy feederes pecáim során milyen trükköket alkalmazok. Terveim szerint, a most induló, több részből álló cikksorozatban az általam kedvelt és használt technikákat, kötéseket, etetési és csalizási variációkat szeretném bemutatni, amelyek remélhetőleg mások számára is hasznos információkat adnak majd. Alapdolgokat nem érintenék, tele van velük a szaksajtó és az internet, inkább olyan „finomságokat”, amelyek alkalmazásával talán még sikeresebbek lehetünk a vízparton.

Helyszín: Gyömrői Tőzeges tó
Dátum: 2018. 04. 06.
Horgászat időtartama: 5 óra (10:00-15:00)

Péntek reggel kényelmesre vettem a figurát, a reggeli rutinszerű mozdulatok átlagos hétköznapot idéztek. Hatkor ébresztő, kávézás az ágyban, friss hírek böngészése az átkozott okostelón, majd kutyasétáltatás, laza reggeli. Nyolc körül ránéztem a céges levelezésre, hátha van valami sürgős teendő, majd gyorsan összepakoltam a horgászcuccokat és kilenckor indulás! A gyömrői, kedves, kis egyesületi tavacska nekem 10 perc kocsival, így negyed tízkor már az egyik stég bejáróján egyensúlyoztam a minimálisra redukált felszereléssel a vállamon.

Annak ellenére, hogy néhányszor horgásztam már itt, nem igazán ismerem a tavat, így a helyválasztásnál inkább a megérzéseimre hagyatkoztam. Megtetszett a hosszú stégbejáró, és a végén kb. 20 méteres távolságban lévő vadregényes nádfal, amelynek bal sarka szinte könyörögve kérlelt, hogy dobjam meg finomságokkal megtömött feeder kosárral és a felcsalizott előkével. :)

Beállítottam a ládám, majd gyorsan előkészítettem a néhány órás horgászatra szánt kétféle etetőanyagot. (A bekeverés technikájáról, az általam használt adalékanyagokról, arányokról egy külön írásban számolok be hamarosan!) Az idei első horgászatom következett, így az eddig bevált etetőanyagok és horogcsalik háttérbe szorultak. Nem bírtam ki, hogy ne az idei újdonságok uralják a csalis táskám kínálatát. Test#1 Feeder Groundbait-ből egy fél zacskónyit (400 gr) kevertem földnedves állagúra a tó vizével, és kevéske Hot & Spicy Stim Match folyadékkal, illetve fél zacskó scopexszes PVA Bag Pellet Mixet áztattam fel vízben, minden adalék nélkül. (Ennek pontos előkészítéséről is lesz majd szó, egy következő cikkben!)

Nem szeretek ilyen helyzetben két bottal horgászni. Kényelmetlen, kevésbé tudok koncentrálni, és különben is, mindig bízom abban, hogy olyan haldömping lesz, hogy egy bottal is alig bírom majd a tempót. :) Most is csak egy botot szereltem fel, de akkor miért kevertem kétféle etetőanyagot? A tervem az volt, hogy a finomszemcsés, könnyen felhősödő groundbaittel alapozom meg a helyet, amely alkalmas arra, hogy felkeltsem a halak érdeklődését. Ezt követően viszont váltanék a kis méretű, kissé ragacsosra előkészített pelletes kajára, amely jó eséllyel szelektál majd annyira, hogy pontyokat fogjak. A tó halállományát ismerve egyébként szép keszegekkel is rendelkezik, ugyanakkor április 1-től június 15-ig tilalom van erre a halfajra!

Néhány próbadobást követően kiklipszeltem a zsinórt, így a ládán ülve hajszálpontos dobásokat tudtam végrehajtani, amelyek mindig a nádfal sarkától 10 centire csobbantak be a vízbe. A „dupla dinamitos” etetési technikát követve a finomszemcsés, gyorsan bontó etetőanyaggal kezdtem meg az alapozást. Tíz, pontos dobás következett a megtömött, rácsos szerkezetű kosárral, majd jöhetett a horgászat kezdete, és a váltás a pelletes kosárra. A rövid táv miatt 20 gr-os MAP kosarakat használtam, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy tökéletesen támogatják a „cserélgetős” (hol groundbait, hol pellet került a kosárba) technikát. Amint a fotóanyagon is látható, a kis vezető csövecske marad a főzsinóron, ugyanakkor a ráhúzható kosártípusok pillanatok alatt variálhatóak, cserélhetőek. Ha távolabbra horgászunk, vagy feltámadna a szél, egy ugyanolyan típusú, de nehezebb kosár is néhány másodperc után felrakható.

Előkének 10 centi hosszú, 0,16 mm-es Asso flurocarbon zsinórt kötöttem, 12-es apró teflonos bevonatú füles horoggal. Horogcsalinak oldódó kukorica formájú popper bojlikat használtam (Soluble Corn Shaped Popper Boilie), amelyek önmagukban lebegnek, de a horoggal és a kis méretű csalitüskével már egy balanszírozott csalit alkalmazhatunk! (Erről is hamarosan lesz szó egy újabb cikkben!)

Pontban 10:00 órakor kezdtem meg a horgászatot. Horogcsalinak egy ananászos, oldódó Corn Popperst tűztem a csalitüskére, amely ízben jól harmonizált a scopexszes apró pelletmixszel. Sűrűn újra dobtam a szereléket (kb. 5 percenként), majd a második dobást követően szép botgörbítős kapás jelentkezett a 2,70-es kis „pilincka” picker boton. A néhány perces fárasztást követően 3 kg körüli gyönyörű, tavaszi színekben játszó töves pihegett a merítőben. Gyermekkori emlékek képei cikáztak fejemben, felidéztem, amint a tavaszi szünetben gilisztát szedek zseblámpával a fonyód-bélatelepi parkban, majd hajnalban végre megfogom a szezon első dévérét a frissen kihajtó balatoni nádasban, a legendás narancssárga Úttörő botommal, és egy saját készítésű gólyatoll úszóval. Hasonló érzésekkel és izgalommal fogtam meg most is az idei év első halát, a gyermeki izgalom a bevágás után semmit sem változott, ugyanaz az érzés, ugyanaz az izgalom, mint 30 évvel ezelőtt.

Két óra telt el a pecából, ekkora már 7 pontynál jártam, folyamatosan görbült a spicc, hajlott a bot, remekül szórakoztam. Időközben Hudo barátom is meglátogatott, elcsevegtünk kicsit, és segített néhány halas kép készítésében.

Déltől megálltak a kapások, mintha elvágták volna. Fél óra teljes csend után úgy döntöttem, hogy változtatni kell. Az eddig jól működő pelletes kosarat visszacseréltem a rácsosra, és újra a magas fehérje- és halolajtartalmú Test#1 Feeder Groundbait vette át a főszerepet. Úgy döntöttem, hogy ismét, a reggeli kezdéshez hasonlóan, 10 alapozó dobással indítok. Mivel leálltak a kapások a pelletes kajára, most a groundbaittel töltött kosárral kezdtem el horgászni. Kb. negyed óra telhetett el, amikor végre megmozdult a spicc! A nap hátralévő részében - bár a délelőttihez képest lassabb ütemben - sikerült még 5 pontyot fogni!

Összegzés: Az öt órás, holt időszakban történő (az általában aktív reggeli és esti órák kimaradtak) horgászat során 12 pontyot és egy dévérkeszeget fogtam. Nem számoltam, de talán 4-5 rontott kapásom, illetve egy leakadt halam volt. Külön öröm számomra, hogy egy egyesületi kezelésben lévő tó ilyen remek fogási eredményt adott. A kétféle etetőanyaggal (Test#1 Feeder Groundbait, PVA Bag Pellet Mix Scopex) variált technika jól működött, hol az egyikkel, hol a másikkal lehetett kapást elérni. Horogcsalik tekintetében a pelletes etetőanyag az ananászos oldódó corn poppers csalival működött, a fűszeresre hangolt groundbait pedig ugyanezen horogcsali M1-es verziójával adta a halakat.  

Ajánlás: Családos, gyermekes horgászok számára is ajánlom a Gyömrői Tőzeges tavat, hiszen a tó körül esőbeállók, mellékhelységek (ToiToi WC-k) találhatóak, térkövezett úton sétálhatunk és a gazdag természeti adottságokat bemutató tanösvény is izgalmas lehet mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. A nyári időszakban néhány perc sétával meglátogatható a Tófürdő, és számomra is kihagyhatatlan program belekóstolni a Hisztéria Cukrászda kínálatába. ;)