Gátsik Attila

0

A több szempontból sikeres május eleji évadnyitó horgászat után, úgy terveztem, hogy a kedvenc hónapom hétvégéit teljesen a horgászatnak szentelem, és komoly erőfeszítéseket teszek a halak bojlival történő csalogatására. A sok családi program, ünnep miatt, az utolsó hétvégén nem horgásztam, de így is élményekkel teli időszak, van mögöttem.

Gyönyörű víz!

Május 8-án dél környékén értem a partra, a cimborákkal úgy döntöttünk, hogy az előző héten vallatott mélyebb rész után, a tó kíméleti terület felé eső részét részesítjük előnyben. Úgy gondoltuk, hogy a felmelegedő víz ide vonzza, a halakat, főleg, hogy talán íváshoz is készülődnek. Persze a szokásos ellentét megmaradt, ők a harcsákat űzik, én meg a pontyokat csalogatom. Szándékosan írtam így, mert nekem is sikerült csalogatni a pontyokat, meg nekik is sikerült elűzni a harcsákat. Nem sok fogást tudtak felmutatni, de ha egyszer bejön, egy haluk nehezebb lesz, mint nekem, 3 napi összes fogásom. Persze, amikor pontyoztak, ők is fogtak szépen. Visszakanyarodva a történethez, egy általam kedvelt, helyen sikerült tábort vernem, néhány vízben maradt fatuskós akadó környékén. Szeretem ezt a helyet sok szép halat adott, többek között az egyéni rekord amuromat is itt sikerült szákba terelnem.
A szokásos táborverés után elkezdtem a horgászatot, egy bojlis, és egy feeder bottal. Mivel a tavon tilos bóját elhelyezni, először bedobtam a szerelékeket, hogy a zsinóron be tudjam jelölni a kiválasztott távolságot, majd csak ezután indult az etetés. A szokásos stratégiát választottam, bojli, pellet, szemes takarmány, etetőhajóval bejuttatva, illetve néhány method mix gombóc, és 20 szem bojli csúzlival belőve. (Az anyagok pontos bemutatását, az írásom végén fogom megtenni.)
A délután nem sok eseményt hozott, a feederen volt egy ponty, de útközben meggondolta magát és inkább távozott a horogról. Mivel volt időm, és még szükségét éreztem némi csalogató anyag bejuttatásának, úgy döntöttem, hogy kipróbálom a parittyás módszert. Na ez nem jött be, remélem a jövőben valaki, megtanít rá, mert annyit bénáztam, hogy a nagyobb leégés elkerülése érdekében inkább abbahagytam a dolgot. Csúzlival simán megoldottam, nem is kellet 70-90 méternél messzebb lőni.
Késő délután bevetettem a második bojlis szereléket is a feeder helyett. Kétféle csalival próbálkoztam az egyik, ami a kapások többségét hozta saját készítésű SBS M1 half’n’half oldódó-főzött kombináció. A másik SBS quest cream seed mix alapú, kenderliszttel turbózott, scopex, banán, mandarin ízesítésű, saját agyszülemény, ez is hozott jó néhány kapást, de így tavasszal többet vártam tőle. Sötétedés után beindult az élet egy kisebb 2 kg-s potyesz jelentkezett, majd fél-háromnegyedóránként jöttek a kapások, de vagy nem akadt, vagy lemaradt, vagy elszakadt az előke zsinór. Hajnalra, már elég felspanolt állapotban voltam, cserélgettem, a horgokat, aztán egy füstölős kapás után, végre komolyabb fárasztásba kezdhettem. A hal iszonyú erővel húzott, de azért sikerült a part közelébe hozni. Ott ismét beindult, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a vízbe a nád mellé, hogy az elakadást megelőzzem. Akkor már gyanús volt, hogy nem is olyan nagy az ellenfelem, mint ahogy gondoltam. Még harcoltunk egy kicsit rövidpórázon, aztán sikerült megszákolnom. A partra érve, a matracon láttam, hogy kivel is állok szemben, egy gyönyörű szinte nyurga ponty, óriási uszonyokkal, a tömege 5,7 kg. Mérlegelés, fertőtlenítés után visszaballagtunk a vízbe, mármint én a nyurga utazott a matracban, majd lassan elúszott. Olyan szép, és erős hal volt, hogy nem is igazán érdekelt mennyit nyom, nagy élmény volt megküzdeni vele.

A harcos 5,7 kg-s „nyurga”

Ezután nyugalom költözött a vízre, még aludni is tudtam egy kicsit. A pirkadat után, újracsaliztam, majd végrehajtottam egy fontos műveletet, megreggeliztem, kávéztam. Ez a környezetemre nézve is fontos, hogy ne legyek nyűgös a reggeli órákban. Továbbra is csendesek voltak a kapásjelzők, már azon törtem a fejem, hogy elkezdek összepakolni, és indulok haza. 9 óra környékén az M1-el csalizott botomon megszólalt a kapásjelző, és a fék is ciripelt, de csak olyan öregesen lassan futott le a zsinór az orsóról. A bevágás után, ahogy pumpáltam ki a halat, éreztem, hogy nem átlagos méretű lesz, de nem nagyon tört ki oldalra, úgy gondoltam, hogy szebb amurt akasztottam. A part közelben, egy kicsit megindult, Attila cimborámmal már a vízben álltunk, és Ő meg is jegyezte már szákolás előtt: „Ez egyéni rekordod lesz!” Igaza is lett 12,5 kg-s tükröst fogtam, ráadásul jelölve is volt. Később kiderült, hogy ő a „Jegeske” névre elkeresztelt potyesz, és nagyon torkos, előttem egy nappal is horogra akadt, és azelőtt még egy héttel is megfogta a „keresztapja”. Persze, azért örültem neki. Amikor visszaengedtem a vízbe alig akart elúszni, pedig láthatóan nem viselte meg, a fárasztás.

A bizonyos 12,5 kg-os „Jegeske” (Az első találkozás.)

Noszogatni kellet, hogy elússzon.

Ezzel zárult a hétvége, már a következőre koncentráltam, zavart, hogy annyi halat vesztettem, kötöttem új horgokat, sőt elővettem az amuros nagy „kampókat is.
Eljött ismét a péntek az előző horgászhelyemmel szemben, de a kíméleti terület előtti utolsó állások egyikét foglaltam el. Nem szeretnék senkit a részletekkel untatni az előző peca koreográfiájára zajlott szinte minden. Volt sok kapásom, jó néhány 5 kg alatti halat fogtam, viszont ismét sok halat nem tudtam megfogni. 3 a szákolásnál akadt le, amelyeket nagyobbnak becsültem, köztük egy amur is a partnál mondott búcsút. A hétvége legnagyobbja egy 5,3 kg-s potyesz volt. Az SBS csalik jól működtek, de a szerelékem nem igazán.

Azért mots is akadt fényképezni való. 5,3 kg szép, egészséges.

A következő héten az ABK-s srácok Harsányban horgásztak, szerencsére volt időm meglátogatni őket, egy kis eszmecserére. Sok mindent átbeszéltünk köztük a horogelőkék anatómiáját is. Jó volt olyan emberekkel megismerkedni a ’netes fórumozás után, személyesen is, akik elkötelezett hívei a CandR pontyhorgászat szellemiségének.
Május negyedik hétvégéjére, - hozzám képest - komolyabb két éjszakás túrát terveztem. Szokásomhoz híven, az (eddigiektől eltérően) 16 óra környékén értem a partra. Az előző héten meghorgászott hely üres volt, így ismét ott vertem tábort, mivel ez a cimboráknak is tetszik, akik másnap tették tiszteletüket a tónál. A meteorológusok narancssárga riasztást adtak ki, nagy viharokkal, jégesővel fenyegettek. Először én is megriadtam, de aztán úgy gondoltam hiszem, ha látom, és nekivágtam a terveknek megfelelően. Ahogy kiszálltam az autóból, természetesen zápor fogadott. Úgy gondoltam, mielőtt elázik a talaj, gyorsan összerakom a sátrat, ez kb. 25 percig tartott, de felért egy szaunával. A 30 fokos melegben úgy beleizzadtam az esőkabátba, hogy utólag belegondolva, kár volt felvenni, és mire elkészültem az eső is elállt. Belaktam a tábort, majd beélesíttem a szerelékeket. A hagyományokkal ellentétben, hagytam a feederezést, csak bojlival horgásztam. Mindkét botot, néhány szem PVA szalagra kötött etető bojlival bevetettem a kiszemelt helyre, megjelöltem a zsinórt, majd bojlival (csúzli segítségével) megszórtam a környéket. Olyan húsz perc múlva újra csaliztam, ekkor már a hajóval etetőanyag kíséretében küldtem be a szerelékeket, a zsinóron jelölt helyre. Elrendeztem a táborban mindent, megvacsoráztam, nem számítottam komolyabb eseményekre, a frontos időjárás miatt. A légnyomás értékeket nem ismertem, de érdekes időjárási helyzet alakult ki, nem jött az ígért vihar, viszont meleg párás idő volt. (Még hajnali 3 órakor is 21 fokot mutatott a hőmérő.)
No, de kanyarodjunk vissza az estére. Ahogy sötétedett, úgy kezdtek élénkülni a halak. Először a szokásos M1 csalin jelentkezett kétszer egymás után egy-egy olyan 3-4 kg körüli ponty, majd a másik csali is beindult /A Tersekén is bizonyított SBS alapanyagból készített squid-octopus alapú bojli egy POP-UP golyóval hóemberként felkínálva./ Néhány potyesz szákolása után úgy döntöttem, hogy elég a hajózásból dobással küldöm be a horgot. (Ezt a részt nem szívesen írom le, de ez is hozzátartozik az igazsághoz.) Első dobásra, valahogy a vadi új botom felső tagja elrepült és a vízben landolt, a zsinór szakadt. Combcsizmában egy fél órát kerestem, de nem találtam meg a sötétben, ráadásul teljesen elázott a ruhám. Némi önszugerálás után lenyugodtam és folytattam a horgászatot, gondoltam majd világosban meglesz a cucc. Attila barátom másnap meg is találta a nádasban, nagyon köszönöm neki! Tanulság a jó bot úszik a vízen, én persze a tó fenekén kerestem. Szerencsére mindig van nálam tartalék bot, így a régi kedvenc Yad botommal folytattam a pecát. (Érdekes, hogy 3,25 lbs tesztgörbéjű mind a két bot, de a német jóval masszívabb.) Meg is lett az eredménye annak, hogy a hajózást dobásra váltottam fel, a halak egyedsúlya lényegesen megnőtt, és reggelig 7 db 5 kg-feletti pontyot zsákmányoltam, köztük azt a jelölt halat „Jegeskét” is, ami két hete az egyéni rekordomat jelentette. Most a squid-octo’ csalira éhezett meg, és sokkal harcosabb kedvét mutatta. Még fogtam két amurt is őket nem mértem, de az egyik 3 kg körüli, a másik olyan 6 kg lehetett.

Az éjszakai teríték:

„Jegeske” 12,5 kg másodszor.

5,9kg

8,5 kg

7,8 kg

Azért maradt nappalra is fotózni való: Ismét egy jelölt hal,
már előttem is megörvendeztetett valakit.

Reggel 6 óra tájban megérkezett a hidegfront, szerencsére komolyabb vihar nélkül. Ahogy elfáradtam, a pontyok kapókedve is alább hagyott. Így is folyamatosan 1..2 óránkét fogtam halat, de ezek közt nem volt számomra jelentős (5 kg feletti) példány.

Itt már ismét az új bot van bevetve.

Estére olyan fáradt voltam, hogy az ágyon kívül nem igazán érdekelt már semmi. A cimborák ennek örültek, mert nem zavartam éjszaka, a hajózással, a harcsás szereléküket. Kiadós alvás után kipihenten ébredtem, és folytattam a pecát, nem túl intenzíven horgásztam (csalizás etetés), így is az összepakolásig voltak kapásaim fogtam a halakat, de 4 kg-osnál nem jött nagyobb.
Becuccoltam a járágányba, majd kipihenten, jókedvűen indultam haza.

Tudomány:
Horogelőke: elkövettem azt a hibát, hogy a tavalyi viszonylag jól működő előkéimet lecseréltem zsugorcsöves megoldásra, és nem figyeltem a lényegre. A zsugorcsövet túl hosszúra hagytam, így ahelyett, hogy segített volna az akadásban, még meg is akadályozta azt. Hudó, és Csarsz segítségével (Köszi fiúk!) ezt kiküszöböltem, rövidebbre vágtam a zsugorcsövet, aminek eredménye az lett, hogy az összes kapásból akasztás lett, és egy hal sem maradt le, még a szakáll nélküli horgokról sem. Mivel az amurok jelenlétére számítani lehetett, éjszakára, a finomabb előke helyett, a bevonatos zsinórokat részesítettem előnyben.

A bűnös horogkötés.

Etetés: A különféle csalikhoz különféle etetőanyagot, használok, de az alapjuk egyforma: az egyik kedvenc anyagom az SBS Multimix Proactive Pellet, ami az egy-két napos horgászatokon kiemelkedő csalogató hatást biztosít, és nem telíti a halakat, ezt kiegészítem néhány szem, ATTRACT BETAIN LOW OIL/CARP és hemp PELLET keverékével, ehez jön még a víz hőmérséklet függvényében pár szem olajos pelet SBS halibut, és Marine. Ami még az alapot képezi sok sok féle apró, és nem túl apró mag keveréke: kender, klf madáreledelek, amarant bükköny, csicseriborsó, mogyoró, némi kukorica és búza. Ezeket a magokat magam főzöm és ízesítem.
Az alap keveréket kiegészítem a csalinak megfelelő anyagokkal, az M1 csalihoz bojli, és M1 pellet dukál. Ha gyenge a kapás még némi method mixet is teszek a hajóba.
Mennyiség: Az első bevitel alkalmával több anyag kerül a puttonyba, de ez sem több 50..60 dkg-nál, aztán egyre kevesebb az összmennyiség, de abban a bojli, és a nagyobb méretű pellet van többségben. Soha nem mérem a mennyiségeket érzésre adagolom.
Azért hogy az etetési területet növeljem, bojlit, mix gombócot, esetleg nagy méretű pelletet szétterítve szoktam csúzlival belőni, de ezt nem viszem túlzásba, csak rávezetésnek használom.

A közbenső fokozat: az első adag egy kicsit több,
a későbbi adagok kevesebb mennyiséget tartalmaznak.

Csalik: Az egyik szereléken folyamatosan a szokásos M1 olvadó-főzött páros volt minden esetben megfaragva, a két fél darab nem volt soha nagyobb egy 20 mm-es golyónál. A bedobás előtt úgy mártottam M1 dip-be, hogy csak a főzött fele érjen bele. Ez a konbináció mindig hozta a pontyokat, sőt az amurokat is ezzel fogtam. Eddig ennél eredményesebb csalival még nem horgásztam! A másik szereléken már egy kicsit variáltam a saját receptes Squid-octopus főzött bojli mellé tettem, ugyanilyen olvadót is, és egy 18 mm lebegővel zártam le. Ez így viszonylag nagyméretű csali lett, ritkább is volt a kapás, de az átlagsúly nagyobb. Éjszaka a squid-octo’ lebegő, és az ugyanolyan dip jött be, nappal ananászos lebegő, és dip fogta a halat.

Tapasztalat: Olyan területem horgásztam, ahol nem igazán volt a mederben törés, vagy egyenetlenség, és az aljzat tele volt apró kagylókkal, ideális táplálkozó hely a halak számára, viszont védelmet nem nyújt nekik. Amikor étvágyuknál voltak, tömegesével lehetet őket horogra csalni, ahogy jött a front, és elmúlt a kapókedvük ritkábban tudtam őket megfogni. Az oldódó bojli számomra nagy jelentőséggel bír horgászataim során, a horgon is kiemelkedő vonzerővel bír, illetve etetéskor is nagy segítségemre van. Ha takarékoskodom a hajó akkumulátorával, vagy éppen nem akarom, hogy a sok etetőanyag az apróbb halakat is vonza, néhány szem ilyen bojli elég a csalogató hatás eléréséhez. A pár golyó felfűzve PVA szalagra nem csökkenti jelentősen a dobótávolságot, és nem rontja az irányíthatóságot.

Összefoglalva: az SBS termékek kiemelkedő fogást eredményeztek, a horgászataim alatt, ha a horogelőkét jól sikerült volna megkötnöm, még ennél is több fogással büszkélkedhetnék.

Remélem a beszámolóban sikerült sok hasznos információval szolgálnom, várom az észrevételeket, hogy én is még több ismerettel legyek gazdagabb!

Írta: YaXeyCarp
Fotó: Kovács Attila, YaXeYcarp