Aubéli Ottó

SBS Happy Carp Gang

0

Az idén is nekiindultunk a Háromfai Challenge Week bojlis versenynek az SBS - Rácvárosi horgászbolt színeiben!

Jobbról gyermekkori barátom, Baráti Norbert balról jómagam Péter Krisztián alkottuk a kettőst.

A szabályok, hogy a kapott öt különböző gyártó 2 kg-nyi alapanyagaiból, belátásunk szerint választhatunk naponta egy adagot, melyhez saját arománkat és tojást adhatunk! Mint hivatalos SBS tesztcsapat az Angol cég aromái közül választottunk, melyek közül is számunkra a Squid&Octopus vagyis polip és tintahal vált be a legjobban! A következőkben, ha érdekel benneteket, szeretném nektek bemutatni a verseny körülményeit az általunk meghorgászott helyeket a bevált végszerelékünket, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legnehezebb horgászpálya a töklevelektől borított Háromfai tó!

Hétfő reggel a gyülekező a szokásos mit fogtak, mit hallottál a vízről kérdések megválaszolásával telt el.

A válaszokból tisztán látszott, hogy erős a mezőny, szinte mindenki jól ismerte a tavat és a helyeket, még azzal is tisztában voltak, hogy az elmúlt versenyeken, hol milyen volt a haljárás. A 11 órai helyhúzást követően mindenki kiválasztotta az első napra a számára taktikailag legjobbnak tűnő mixet. Számunkra a sort a Silverbaits keveréke kezdte, melyet a szabályok szerint az egyik adagot az SBS polip és tintahal a másikat a Scopex ízesítésű aromával kevertük be a szükséges tojás mennyiségével. A kihúzott pályánk az első napra a 14-es számú, mely az egyik legmelósabb pálya. Gyors bojligyúrás (mi fél-fél kg bojlit készítettünk el kezdésnek) és mindenki robogott elfoglalni a kisorsolt helyét.

Ezt a helyet nem véletlenül hívják Jurassic parknak! A horgászállás mögött a vadaspark látványa várja a horgászokat!

A szerencsésebbek, ilyen rendkívüli látvánnyal lehetnek gazdagabbak!!!

A hellyel voltak kétségeink, mert az elmúlt évek alapján akkor számít ez a hely jónak, ha meleg az idő. A verseny időpontjában a a délutáni 7,5 fokról estére lezuhant 6 celsiusra. Az egész első etap alatt viharos szél fújt. Ez még jobban megnehezített a dolgunkat, mert ezen az álláson fordítóbóját kell alkalmaznunk, mellyel majd 90 fokkal kell megtörni a damilokat. Ezzel a technikával még szélcsendben is gyengén lehet észlelni a kapásokat, nem hogy hatalmas szélben. Mindezek ellenére a kellő lendületünk megvolt és az előző évek tapasztalatait felhasználva, két végszereléket hátrahúztunk a kacsás stégig, melyből az egyiket még tovább, egy viszonylag nagy nádöbölbe. Ezt furcsának fog tűnni, de csak úgy tehettük meg, ha kétszer fordítottunk a damilon. (két fordító bójával) Ezt azért tettük, mert csak így érhettük el azt a sekély vizet, ahol gyakran nagyon sok hal gyűlt össze. A megérzésünk jó volt, de a szerencse nem állt mellettünk. Két halat fogtunk erről a helyről, egy 4, 6 kg és egy 4,7 kg súlyút. Így nem számítottak a versenybe, mert az alsó súlyhatárt 5 kg-nál húzták meg. De ezzel még nem volt vége! A reggelt egy horogcserével kezdtem a féltávra tett végszerelékemen, mert kihajlította (hayabusa k2/4) egy vélhetően nagyobb testű ponty. A végszerelékem a következő képen nézett ki:

4-es vagy 6-os horog a helytől függően, mennyire sűrű a növényzet. 25 lb fonott előke Kwik-Change-el (cserélhető) kötve. 100-110 grammos csúszú Fox ólom, melybe belehúzom a forgókapcsot. 1,2 m Fox Lead Core, melynek a végébe (gyári hurokba) kötöm a 10 méter hosszú fonott zsinórt. 45-55-ös lágy és nem körfonott, mert így nem vág a tök szárába és a vizes kezünket sem vágja annyira. Majd 30-35-ös zsinór, melynek lényege, hogy ne nyúljon.

A forgót az ólomból kihúzta 3 métert, majd az ólom elakadt a tökben a leadcore-t meg feltekerte a tök szárára. Valószínűleg ezért és az erős szeles idő miatt keményebbre húzott fékek miatt sikerült kihajtania a horgot. Nagyon sajnáltam, főleg így utólag, mert ez a hal az első helyet jelenthette volna számunkra.
Bár nekünk nem indult jól a verseny, nem csüggetünk és azonos lendülettel indultunk a második etapnak, ahol a 8-as számú bojlisuli néven ismert helyen próbáltuk becserkészni a halakat, mely kényelmes horgászhelynek számít.

Betárazva a botok a 8-as számú helyen.

Általában ad is halat, de itt még nem horgásztunk. A csali Boel baits, melyhez szintén a polip és tintahal aromát kevertük. Ilyen rövid idő alatt, úgyis az aromának van a legnagyobb jelentősége. Az első kapás sötétedéskor érkezett a nádsziget bal oldaláról a padkáról, mely sajnos megint méreten aluli 4,75 kg súlyt nyomott. A szerencse nem akar mellettünk állni. De az éjféli 8,95 kg-os és a hajnali 2 órai 11,9 kg-os pontyokkal azonnal felkúsztunk az 5. helyre.

A 8-as helyen található nádsziget bal oldala...

és az itt található sziget közepe!

Bal oldalon a 11,9 kg-os a nádsziget bal oldaláról és jobbról a 8,95-ös a sziget közepe elől.

A következő sorsolásnál a 25-ös helyet húztuk, mely a Karcsibá udvara. Néha jó, néha teljesen üres az öböl. Vagyis szeszélyes hely. Erre a napra a Max Carp mixét választottuk. Mivel a tintahal és polip aromára volt a legtöbb kapásunk, ettől a naptól már csak ezzel az aromával készítettük a bojlikat. „Végigkutattuk” a helyet és egy botot az itt található homokpadra tettük a parttól alig 15 méterre. Sokan nem is foglalkoznának ilyen közeli hellyel, de mi bíztunk benne.

Sikerült is egy 9,4 kg-os tőponttyal beljebb jutnunk.

A következő etap a 19-es helyet adta nekünk. A rossz előjel, hogy előttünk innen nem fogtak halat. Mint kiderült, utánunk sem. De én bíztam az arománk az erejében, hiszen már többször bizonyított.

Sokat tipródtam a helykereséssel, de végül is megérte.

Sikerült a lehetetlen, mert erről a helyről csak nekünk sikerült halat fogni a versenyen, igaz egy 5,56 kg-ost.
Az utolsó fordulóban ismét a 14-es helyre húztunk, de a viszonylag enyhe idő, ismét elromlott. Emlékeztek, ez a hely a melegebb időjárás mellett lehet eredményes. Ráadásul a behordást még a süvöltő szél is rendkívül megnehezítette.

Ilyen helyzetekben rendkívül fontos a pontos és precíz összmunka. Nálunk ez alapvető fontosságú.

A fékek ismét szorosabbra húzva a jelzők lehalkítva, hogy ne zavarjon a folyamatos csipogás. Egy botot a kitettünk a jobb oldali öbölbe, mert kecsegtető halmozgást észleltünk onnan. Végre éjjelre alábbhagyott a viharos erejű szél, rögtön sikerült is egy 7,1 kg-ost a szákba terelnünk a kacsás stégtől. De nem voltam megelégedve a kapások számával és az egész éjjeli várakozás után, hajnalban áthoztam az öbölből az árválkodó végszerelékemet. Jó döntésnek bizonyult, mert reggel 9 óra 30 perckor fogtam is vele egy 10,6 kg-ost.

A jurassic parkból egy 10,6 kg-os tükrös.

Természetesen számunkra is legfontosabb a halakkal való kíméletes bánásmód...

Így nem csak a versenyen, hanem minden horgászatunk alkalmával visszakerülnek a halak a vízbe!!!

De sajnos ez nem volt elég az első helyre, de azért bizakodtunk. A végeredménynél derült ki, hogy az első 5 helyezett között olyan szoros a mezőny, hogy csak néhány kg-ok és dekagrammok döntenek. Így 16,64 kg-mal az első helytől, mindössze az 5. helyen sikerült végeznünk, mely szép eredmény, főleg annak tudatában, hogy több nagyon jó horgász csapat, kapás és halfogás nélkül úszta meg a versenyt! De azért az a néhány kg, főleg hogy ha csak egy halunk a méreten aluliak közül megüti az 5 kg-ot, akkor a dobogón végzünk! De hát erről szól a verseny! Majd legközelebb, ha a szerencse is mellettünk áll…

Írta: Péter Krisztián
Fotók: Péter Krisztián