Az élményekben és sikerekben gazdag nyári szünetet követően, ismét vissza kellet térni az iskolapadba. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban hiányzott az a sok-sok vízparton eltöltött nap, és már tűkön ülve vártam az őszi szünetet. Közeledve az október végéhez, elkezdtem gondolkozni, hogy mikor és hova menjünk szerencsét próbálni. Patrikkal ugyan abba az iskolába járunk, így a két tanóra közti idő kiválóan alkalmas arra, hogy személyesen beszéljük meg az őszi pecánk helyszínét és időpontját.

A 2015-ös terveink között szerepel, hogy „felfedezzük” a környékünkön található horgásztavakat, ezért arra gondoltam, hogy már most meglátogathatnánk egy új helyszínt. Patriknak is tetszett az ötlet, úgyhogy be is véstük a naptárba, hogy október 27-én irány a Szőkei 3-as horgásztó.

A tóhoz vezető kb. 2 km-es, földes út autóval járhatatlanná vált a sok esőtől. Nem volt mit tenni, magunkra aggattuk a kevésnek nem mondható felszerelést, és 20-30 perc dagonyázás után megérkeztünk a tóhoz. Az előző napok zord időjárásának köszönhetően teljesen üres volt a tó. A halőrháznál lepakoltunk és körbesétáltuk a tavat, hogy kiválasszuk a horgászhelyünket. Az előzetes információ gyűjtés alapján tudtuk, hogy 1,8-3 méter a vízmélység, a meder egyenletes, iszap és akadó mentes. Végül a halmozgásokból ítélve a gáthoz közeli területet választottuk. A stratégia a következő képen nézett ki: Fejenként 2-2 bottal horgásztunk, amelyeken 2 típusú végszereléket alkalmaztunk. Az egyik, a már jól bevált oldalólmos végszerelék, a másik pedig egy in-line pasztaólmos megoldás volt. Gyorsan a vízbe kerültek a horgok és kezdődhetett a horgászat. Talán fél óra sem telt el és máris egy húzós kapásra lettünk figyelmesek. Nem sokkal később egy szép tükörponty pihegett a bölcsőbe. Az első halunk mindjárt egy 10kg feletti tükrös!

A csali egy szem Eurostar 20 mm-es Green Crab ízesítésű bojli volt. Még soha nem próbáltuk, de Patrik mégis erre a bojlira szavazott, mondván „új víz, új csali”. A későbbiekben még inkább bebizonyosodott, hogy kiváló döntés volt.  A következő kapás az én botomra érkezett, egy általam M1-es Spod Juice, M1-es dip és pár csepp N-butyric Acid keverékébe áztatott C3-as bojlira. A pasztaólomban pedig C3-as method mix volt.

Az első két hallal elég magasra tettük a lécet, és ekkor még nem sejtettük, hogy ezt lehet „überelni”. Ráadásul, a következő két kapásomból egyik hal sem lett meg. Sajnos egy hibát követtem el azzal, hogy az oldalólmos szerelékemet nem fixre kötöttem, és a kapás után rögtön csúszóvá vált a szerelékem. Ez önmagában nem lenne hiba, csak a víz hőmérséklete már bőven 16°C alatt volt, és ennek köszönhetően a halak szája megkeményedik. Ebben az esetben már nem tudta belehúzni az ólom a hal szájába a horgot, mielőtt csúszóvá vált volna a szerelék. További fogások reményében cselekednem kellett, ezért gyorsan kötöttem egy fix szereléket. Míg én ezzel foglalatoskodtam, addig Patrik további két gyönyörű őszi pontyot csalt horogvégre a Green Crab-os bojlival, amit Ace Lobworm-os Spod Juice-ba áztatott.

Patrik szép fogásai után alig fél órával újra megszólalt a jelzőm. Ezúttal az új szereléknek köszönhetően jól akadt a horog és sikerült szákba terelni egy újabb szép pontyot. A csali egy darab 18 mm-es Ace Lobworm bojli volt.

Ez egy kiváló példa arra, hogy akár egy apró változtatás is mennyire befolyásolhatja horgászatunk végkimenetelét. Semmi mást nem változtattam, csak beletörtem az ólom klipszbe azt a kis műanyag darabot, ami meggátolja, hogy csúszóvá váljon a szerelékünk. A nyerő szerelékek elkészítéséhez mind ketten Dive Master ólombetét nélküli zsinórt használtunk, erre került az ólom klipsz vagy az in-line ólom. Az előkéinket pedig Bodyguard és Discovery zsinórokból, illetve Grip Tip horgokkal készítettük el.

Fantasztikus, hogy mekkora étvágyuknál voltak a pontyok és hatalmas élmény volt a fárasztásuk ebben a szép őszi időben. Délután fél négy lehetett, amikor úgy döntöttünk, lassan elkezdünk összepakolni. Az apróbb dolgokat pakolásztuk, amikor egy óvatos kapásra lettünk figyelmesek. Ennek a pontynak is a Green Crab ízű bojli tetszett meg, igazolva ezzel, hogy bármikor megéri változtatni és kísérletezni. A fárasztás végén egy 6,60 kg-os tőponty pihent a bölcsőben.

Patrik ezzel már a negyedik pontyát fogta, amelyekből kettő 10kg felett volt, és mind a négy az imént említett bojlit vette fel. Mind a ketten nagyon boldogok voltunk és elégedetten kezdtük el összepakolni a botokat és a halkímélő eszközöket is. Már elpakoltunk 3 botot, halbölcsőt, mérlegelőt és a merítőt is… Csak az utolsó bot volt a helyén, amikor kapásra lettünk figyelmesek. Azonnal odarohantam és ráemeltem a botra, éreztem, hogy ez is szép hal lesz. Jó csapattárshoz méltóan, Patrik azonnal összerakta a merítőt, a bölcsőt és a mérlegelőt is kikészítette, míg én fárasztottam. Az izgalmas fárasztást követően egy gyönyörű őszi színekben pompázó tőpontyot terelhettem szákba. Merítés után egy nagy pacsi, majd mérlegelés. A mérleg 12,5 kg-ot mutatott. Ilyen csak a mesében van! Nem elég, hogy az utolsó utáni pillanatban érkezett ráadásul Patrik tükrösével holtversenyben a túra legnagyobb hala lett.

Összegezve, 7 db pontyot fogtunk 9,74 kg-os átlagsúllyal, körülbelül 7 óra alatt. A legjobban működő csali Patriknak a Green Crab, nekem pedig az Ace Lobworm ízesítésű bojli volt. Ebből a rövid horgászatból látszik, hogy akár ilyen rövid idő alatt is nagyon szép eredményeket lehet elérni, ha jókor vagyunk jó helyen, a megfelelő csalival. 

Mindenkinek szeretnék szép eredményekben gazdag évet kívánni, és ha igazán kitartóak vagyunk, akkor eljön az a bizonyos „Real Big Catch”!