Sáhó Lajos

2

Igen, ismét sikerült eljutnunk Maconkára, erre a fantasztikus horgászvízre! Mi, az SBS Pontybarátok csapata meghívást kaptunk a 115 órás megmérettetésre, a II. Professzionális Európa Kupára. Elöljáróban csak annyit, hogy az utóbbi évtized legmelegebb hetére eset a verseny, árnyékban minimum 35 fok volt, tehát sok szempontból is különleges megmérettetés várt a csapatokra.
Bevezetőként pár sort írnék a versenyről, hogy Ti is jobban beleláthassatok ebbe az érdekes világba. A verseny 115 órán át tart, non stop horgászat, végig szinte alvás és pihenés nélkül! Csaliként csak bojli használható, etetni lehet method mixszel, magokkal, pelletekkel, de ezeket csak a partról lehet bejuttatni. A nehéz etetés (rakéta, parittya, katapult) reggel 7:00 és este 19:00 közötti időszakban megengedett. A fennmaradó időben csak bojlival lehet etetni, dobócső, csúzli segítségével. A versenyben csak az 1 kg-nál nagyobb pontyot, amurt és különlegességként a márnát értékelik.

Felemelő érzés ismét részt venni az Európa Kupán

Délelőtt 11-re kellett megjelenni a verseny helyszínén, majd a gyors regisztrációt követően körbesétáltuk a tavat, hogy minél több friss információnk legyen a helyekről. A kijelölt versenyszektorok feltérképezése nagyon fontos a későbbi helyválasztás szempontjából. Szinte minden versenyen vannak változások, és ha nem vagy elég figyelmes, nagyot hibázhatsz! Rövidesen megkezdődött a mindenki által nagyon várt sorsolás. Elsőnek az előző verseny győztes csapata húzott egy számot, e szám dönti el, hogy hányadiknak választhat majd horgászhelyet? Gondoljatok csak bele, nekik még minden szám bent van a kalapban, a később húzóknak csak a maradékból van lehetőségük választani! Fortuna először nem vett minket a szárnyai alá, ugyanis a 11. húzóként a 24-es (tehát utolsó) helyválasztási lehetőséghez jutottunk! Hihetetlen elkeseredés lett rajtunk úrrá, hiszen utolsóként arra a helyre kell majd leülnünk, amelyet egyik csapat sem választott! Később a sors mégis visszaadott valamit, hiszen egy általunk jónak ítélt hely maradt a sorsolás végére. A helyünkre érve rájöttünk, hogy az egyik legerősebb szektor a miénk, hiszen jobbról a háromszoros bajnok PV-TV Románia csapata, balról pedig (igaz nem közvetlenül mellettünk) a méltán világhírű román legenda, Tata Nitu csapata készülődött.

Hamarosan megkezdődött a 115 órás őrület! Pakolás, táborépítés, etetőanyagok készre keverése, etetés, majd 17:00 órától megkezdődött a várva-várt horgászat! Szerelékek csobbantak a vízben, a halak számára kezdődött a Kánaán, mindenféle finomság került a jónak vélt helyekre. A halak persze válogattak, mint egy finnyás kisgyerek, nehéz volt megtalálni, mi a kedvükre való! Van, hogy több nap is eltelik, amíg beérik az etetés, rájárnak a csalinkra és végül megszeretik. Szinte minden csapatnak más stratégiája van a versenyen: van aki sokat etet, van aki keveset, és van aki semmit. Kérdem én, miért jöjjön oda a hal, ha nem etetek? Ezért mi etettünk!

A markeres mélységmérés után két helyet tartottunk horgászatra érdemesnek: 50 méterre a meder 1 méterről 1,2 méterre tört le, ez mindenképpen jónak tűnt. A távolabbi etetést a kb. 100 méterre lévő szektorjelző bója mellet talált iszapmentes nádtorzsás részre helyeztük. A külső bójához csak SBS M1-es bojlit (16-os főzöttet és 24-es oldódót) használtunk, illetve kevés M1-es Method Mix-et, amelyet M1-es Spod Juice-zal tunningoltunk, és folyamatos ütemben parittyáztunk. Ez az etetés szinte azonnal adta a halat, bár csak viszonylag kicsi egyedsúlyban. Minden kapás után 10-20 szem oldódó golyót szórva sikerült a pontycsapatot szinte az egész versenyen helyben tartani. A távolabbi etetés nehezebben indult be, az első éjszaka mindössze egy közel 6kg-os tőpontyot sikerült fognunk róla. Ezt annak tudtuk be, hogy erre a bójára sokkal nagyobb mennyiségű etetőanyagot szórtunk. Ez legfőképpen főtt magokból állt, amit előzőleg Corn Steep Liquor-ben főztünk puhára. Ebből két félét készítettünk: amuroknak az édes szilvát (sweet plum), a pontyoknak fűszeres, frankfurti kolbászost. A magokat M1-es Method Mix-szel kevertük, amelyet különböző méretű és oldódási idejű pelletekkel tettünk vonzóbbá. Ezt az anyagot minden este parittyával juttattuk be, kínosan ügyelve a pontosságra. Nappal csak bojlival etettünk, mert nem akartuk feleslegesen zavarni az etetésen tartózkodó pontyokat.

A verseny első naplementéje

Az első napok mérlegelési lapjait nem igazán vettük figyelembe, hiszen ilyenkor még nem mutat valós képet. A harmadik napon már látszott, hogy a nagyszerűen horgászó Halzóna SK már behozhatatlan előnyre tett szert a többi csapattal szemben. A mi szektorunkban a harmadik helyen álltunk, első a nagyon szép horgászatot bemutató Micula Péter által vezetett PV TV Románia, második pedig Nitu bácsi. Számunkra bíztató jelnek tűnt, hogy a második helyezett behozható előnnyel vezetett előttünk! Sok kapásunk volt, de csak nagyon kicsi halak tartózkodtak előttünk, így nehezen tudtuk gyarapítani az összsúlyt. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a viszonylag sekély vízben rengeteg kagyló volt, amelyek folyamatosan elvágták a dobóelőkénket.

Gyakran teli pontyzsákokkal vártuk a mérlegelést, …

… bár az átlagsúlyon még lett volna mit javítani

A 12-es fluro ananász pop up volt a favorit!

Talán jövőre is megfogjuk és akkor már nagyobb lesz!

Izgatottan vártuk a következő mérlegelőlapot, hiszen éreztük, egyre jobban megy a halfogás! A részeredményeket kiértékelve láttuk, hogy Tata Nitu csapatát már megelőztük, és komoly esélyünk van a legjobb ötbe kerülni. A Halzóna legénysége töretlenül vezetett, Miculáék a másodikak, a német Anaconda a harmadik, a tavaszi bajnok Halvilág SPRO a negyedik. Teltek az órák, már mindegyikünk nagyon fáradt volt, hiszen pihenésre még csak nem is gondolhattunk, mert minden egyes halért meg kellett küzdeni! Végre megváltásként megszólalt a verseny végét jelző dudaszó! Megkezdődött a sokunk által nem várt pakolás! Nem elég, hogy 6 napon át csak néhány órát alszol, 35 fok melegben vagy egész nap, és ha esik az eső bőrig ázol… Pakolni kell! Minden mozdulat sokkal nehezebb, mint bármikor! Hiába a gondos rendszerezés, ilyenkor gyakran úgy tűnik, hogy az autód kisebb lett.
A kimerítő pakolás után a záró ceremónia és a díjkiosztó következett. Természetesen minden résztvevő csapat eredményéért taps és emlékplakett járt. Az Európa Kupa első három helyezettje gyönyörű serleget és pénzjutalmat kapott. Díjazták a szektor elsőket, a legnagyobb halat és a legnagyobb koi pontyot fogó csapatot is. Miközben készült néhányán fotó a csapatokról, mindenki a következő versenyről ábrándozott. Természetesen vannak más bojlis versenyek is, de Maconka az Maconka. Aki ebbe egyszer belekóstolt…

Szeretnék gratulálni a Halzóna SK csapatának, nagyszerűen versenyeztek. Nekünk, az SBS Pontybarátoknak a 7. helyet sikerült megszereznünk, pedig még utolsó éjjel harcban voltunk a harmadikért is! Igazán nem szégyenkezhetünk, Európa 24 legjobb csapatából a 7. hely talán nem is olyan rossz! A májusi 11. helyünkhöz képest is javítottunk, bízunk benne, hogy nem szakad meg a javuló formánk.
Köszönetet szeretnék mondani Kovács Zoltánnak (SBS) és Garai Péternek (Halvilág SPRO) a segítségért, hogy ott lehettünk a versenyen. És hogy hogyan tovább? Szeptemberben indulunk az SBS V.I.P. versenyén, és jövő év májusában talán újra eljuthatunk a csoda vizére, Maconkára!

Írta: Sáhó Lajos (SBS Pontybarátok)