Gál József

Carp Fishing Club Hungary

1

Horgásztársadalmunkban sokan előítélettel élnek az intenzíven telepített, ám méretüket tekintve kisméretű tavakkal szemben. Azonban sokan vannak, akik kevés szabadidejük miatt nem tudnak sok időt vízparton tölteni. Nekik nagyon jó választás egy-egy ilyen tó meglátogatása. Most én is egy ilyen történetet szeretnék megosztani veletek.

Szeptemberben egy horgászverseny kapcsán ismertem meg az írásomban szereplő horgászvizet. A Zagyva folyó egy kis holtágáról van szó, mely a gondos tógazdának köszönhetően hihetetlen halállománnyal rendelkezik. És hogy a horgász együtt tudjon hódolni szenvedélyének a családjával, a tóparton mini állatkert, játszótér, faházak várják az idelátogató vendégeket.

A horgászversenyen elért kimagasló fogási eredmény arra ösztönzött, hogy visszalátogassak erre a tóra. Október közepén sikerült időt szakítani, és fiammal egy péntek délután indultunk a tóhoz a nagy pontyok reményében. Sietségünknek nem várt eredménye lett egy traffipax személyében, de szerencsénkre kezelője toleráns volt sietségünk okával szemben, így mértékletesen lettünk megfegyelmezve.
A tóhoz érkezve gyors kipakolás, etetés, csalizás következett. Én bojlis módszerrel próbálkoztam, míg Bence a feeder botokat dolgoztatta.

Végszerelékem Fox Inline 92 gr. súlyból, súlyozott gubancgátló csőből, 15 lb-s előkezsinórból, 6-os méretű Fox SSBP horogból állt. Csalinak 20-as méretű saját készítésű M1-es oldódó bojlit, illetve 16-os méretű M3-as gyári bojlit hoztam magammal.

A feederbotokon a végszerelék rövid gubancgátlós etetőkosár, 20-as monofil előkezsinór, 6-os méretű Gamakatsu Method Hook. Csalinak 16-os sushi, illetve 12-es mastpelletet használt, melyet előző nap meglocsoltunk M3-as, illetve AV1-es dippel. Ennek a dippelésnek nagyon fontos szerepe volt, de erre később még visszatérek.

A szerelékekkel kapcsolatban egy nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni. A horgokat mindkét módszer esetében az SBS Nagyhalas praktikák II. részben bemutatott módszerrel kötöttük, még monofil zsinórral is. Amíg nem ezt a módszert alkalmaztam, addig minden esetben szilikon csövet raktam a kötésre. Ezzel a módszerrel ezt teljes egészében ki lehet váltani. Bár nem tűnik annak, de jelentősége óriási!

A bejuttatott etetőanyagot megérezve a pontyok keresésbe kezdenek. Még akkor is ha nem éhesek. Mi is szivesen illatozzuk még jóllakottan is a frissen kisült kalács illatát. Odacsaltuk őket a horgunkhoz, fél siker. Most olyan csali kellene a horogra, amit biztosan bekap. Erre bármelyik jó minőségű csali megfelel. És ha van nálunk egy jó minőségű dip, akkor egy alulértékelt csaliből is  csodákat lehet kihozni. Én három fajta dippet használok, amivel le tudom fedni az évszakokat. A három dip közül valamelyik mindig nagyon jól működött. Ez a három dip: The Avenue AV1 Bait Dip, The Monument Bait Dip M1-es, és M3-as ízesítésben. Tehát ha egy finom csali van a horgon, azt biztosan be fogja kapni a hal. De nagy valószinüséggel ki is fogja köpni. Majd újra bekapja, majd újra kiköpi. A következő lépés, hogy elkerüljük azt, hogy ki tudja köpni a csalit a hal. Ebben segít a korábban említett horogkötés elkészítése. Higgyétek el, érdemes kipróbálnotok!

Visszatérve a horgászathoz én pár szem bojlit dobócsöveztem a horgászhelyemre, míg a feederbotok etetőkosarát M1 Method Mix, Nitro Method Mix, Multimix pellet, csemegekukorica keverékével töltöttük meg, amit nyakon öntöttünk CSL Grundbait Mixer-rel.

Végre megkezdtük a horgászatot! A stratégiánk az volt, hogy a feederbotokkal több kisebb, bojlival kevesebb de nagyobb halat fogjunk. Ez volt ugye a papírforma.
Kb. fél óra elteltével meg is érkezett az első hal a feederboton felkínált AV1 dippes pelletre.

Nagy volt az örömünk, hiszen egy gyönyörű 4,2 kg-os tükörpontyot fényképezhettünk. Innentől kezdve volt úgy, hogy tíz percet sem kellett várni a következő kapásra. A feederbotok folyamatosan dolgoztak, Bence pedig egyre fáradt. Mindeközben javában besötétedett, de a kapások nem akartak szűnni. Viszont a bojlik csendesen pihentek a horgon.

Sötétedés után gyorsan hűlt a levegő, a sok fárasztástól fogyott az erő, így Bence és a feederbotok pihenőre tértek. Én dobócsöveztem be egy kevés bojlit, majd én is földhöz szorítottam az ágyat. 

Reggeli kávé közben azon gondolkodtam, hogy miért nem hasított bele az éjszakába a kapásjelzőm hangja. Bizonyára idő kell, hogy a nagyhalak odaálljanak, hiszen nem koncentráltan etettem. A halak egyébként is közvetlenül a túloldali nádfal előtt mozognak, és a kevés, kissé szétszórt bojlival történő etetésben láttam a nagyhalakhoz vezető utat. Később aztán ez az út helyesnek bizonyult…

Bence ébredés után ott folytatta, ahol az este abbahagyta. Szinte folyamatosan fogta a 2 és 4 kgközötti pontyokat.

Ám ekkor megtört a jég, és felcsendült a várva várt bi-bip, bi-bip, biiiiiiiiiip! A bal oldali boton felkínált M1 oldódó bojli beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Igaz hogy kellett hozzá egy kis AV1-es dip is. Első bojlis halunk egy 6,2 kg-os tőponty lett.

Délelőtt 11 óra körül aztán minden elcsendesedett. Drasztikusan lecsökkentek a kapások, fiamnak is hébe-hóba akadt tennivalója. Így aztán rendesen volt időnk ebédet készíteni, és azt kényelmesen elfogyasztani. Ha döcögősen is, de azért már a bojlikra is jobban akadt jelentkező. Ebben a csendes időszakban Bencének sikerült megtanulnia a már említett horogkötést, ismét egy sikerélménnyel gazdagodott. Megjegyzem álmaiban sem gondolta, hogy ő ennyi halat fog fogni. Sugárzott róla az öröm, és büszkeség. És még nem tudta, hogy mi vár rá… De én sem, hogy mi rám…

Ahogy esteledett, egyre jobban megindultak a kapások. Bencén a fáradtság apró, de látványos jelei mutatkoztak. Nem volt elég a keze a fárasztáshoz, egész testével kereste a még hadrafogható izmokat.

Na még egy utolsó hal, és lefekszek. -mondta, amikor keményen bebólintott a feederbotja. Abban a pillanatban az én kapásjelzőm is megszólalt, egyszerre fárasztottunk. Igyekeznem kellett, hogy szákolásnál tudjak segédkezni. Nem volt nagy a halam, kb. 5 kg-os lehetett.

Gyorsan megszákoltam, sebfertőtlenítés, gyors visszaengedés után készen álltam a szákolásra.

Mivel Bence hala még partközelben sem volt, s a fejlámpa fényénél is jól látszott arcán a meggyötörtség, felajánlottam segítségemet. Minden utolsó erőtartalékát mozgósítva folytatta a fárasztást. Hosszú percek elteltével sikerült partközelbe hozni a halat, amikor is fejlámpáink kereszttüzében megláttuk a méretét. Horgászatunk legnagyobb halával küzdött Bence az erőtartalékai legvégén. És megcsinálta! A ponty a matracon, Bence a matrac mellett pihegett. Megfogta élete legnagyobb halát: 10,4 kg-os tőponty. Fényképezéshez már nem maradt ereje, így én tartottam fel egy fotó erejéig az Ő HALÁT.

Mindketten nagyon büszkék voltunk. Ő a halra, én pedig rá.

Hamarosan nyugovóra is tértünk. Nagyon éjszaka volt, amikor a kapásjelző sípolásának irányába botorkáltam, mint egy alvajáró. Azt hiszem akasztottam, vagy valami hasonló mozdulatot tehettem, jó súlyt éreztem, majd hirtelen megkönnyebbült minden. Leakadt, gondoltam vagy álmodtam, majd egykedvűen tekertem ki a szereléket. Egyszercsak a part mellett egy iszonyatos tolóhullám, és már tépi is ki a kezemből valami a botot. Egyenesen egy bedőlt fa irányába. Azt hiszem ekkor ébredtem fel. Meg próbáltam visszafordítani, de sajnos az előkezsinór nem bizonyult elég erősnek. Amurokon edződött cserkész becsszóra mondom, ez nagyon nagy volt!

Vasárnap reggel elcsigázottan, de élményekkel gazdagon pakoltunk össze. Összesen 31 db pontyot fogtunk, ebből Bence 22-t. Bojliból az M1 oldódó működött jobban, de csakAV1 dippel, a pelletek az AV1-es, illetve az M3-as dippel voltak fogósak. Dip nélkül nem vették fel a pelletet!!!!! A bojlival fogott halak átlagsúlya magasabb volt, viszont darabszámban jelentős volt a feeder előnye.

Kis vizek nagy halai járultak ismét hozzá, hogy csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Természetesen ez csak egy alternatíva. Következő cikkemben a természet, a vadvíz fog előtérbe kerülni. De egyik sem zárja ki a másikat. Ne tegyük le voksunkat egyik mellett sem, hanem élvezzük mindkettőt. Horgásszunk, töltsünk minél több időt a vízparton, élvezzük a természetet, és ezt adjuk át gyermekeinknek is.

Írta és fényképezte: Gál József