Bajkó Tamás

0

Szeretném nektek bemutatni azt a technikát, amely az I. Verba tanya páros versenyen nekem az úszós szektorban a győzelmet, édesanyámnak a fenekező kategóriában a szektor 3-as eredményt, összesítésben pedig a 3. helyet eredményezte. De ezelőtt engedjétek meg, hogy szóljak pár szót magamról. 1996-tól horgászom hivatalosan, a fenekezéstől, a nádi pontyozástól a pergetésen át a finomszerelékes módszerekig szinte mindent kipróbáltam már. 5-6 éve rendszeresen járok a megyei szintű versenyekre, amelyeken kisebb-nagyobb sikereket már sikerült elérnem. Az első Verba tanya páros horgászverseny volt a harmadik olyan versenyem, ami országos szintű. (Lehet, mégiscsak szerencsés a 3-as szám…)

A versenyre édesanyámmal egy csapatot alkotva jelentkeztünk, amúgy 5-6 éve ő is rendszeresen jár velem versenyekre, és sokszor jobban is szerepel nálam.

A felkészülés jegyében, már 2 héttel a verseny előtt kimentünk ismerkedni a vízzel, mert bár nyíregyháziak vagyunk, be kell vallanom, nem látogatjuk rendszeresen, pedig kivételes adottságokkal rendelkező tó. Ekkor még a szokásos versenytechnikákkal próbálkoztunk: rakós bot, match, feeder és a szemes etetés. Utóbbit csemegekukorica, csonti és pinki felhasználásával alakítottuk ki, mivel Verba tanyán etetőanyagot nem lehet használni a nyári időszakban. Nem is volt gond a kapásokkal, csak hát a fogott halak mérete…

Nekem mindenki azt mondta, hogy gyönyörű szép pontyok vannak a vízben, erre én kisebb compókat, keszegeket és 3 darab kétkilós forma pontyot fogtam, de nem ez volt számomra a legfurcsább. A mellettem horgászók 6-8 kilós pontyokat és amurokat szedtek ki szakmányban. Szinte biztos voltam benne, hogy a hiba az én készülékemben van. Ezért a jó horgászkapcsolatok ápolása jegyében átmentem beszélgetni egy kicsit a szomszédban horgászókkal, akik készségesen megmutatták, mivel etetnek és csaliznak. Az egyik oldalamon match bottal horgásztak, a másikon bojlis technikával. Különböző pelleteket és bojlikat láttam náluk, és megtudtam, hogy a verbai pontyok és amurok imádják mindkettőt.

Tehát stratégiát kellett váltanom, mivel a hagyományos csalijaim iránt csak kisebb halak érdeklődtek. Úgy döntöttem, hogy mivel szintén Nyíregyházán van egy nagyhal specialistánk, vele konzultálok az etetőanyag és csali ügyben – így ismerkedtem meg az SBS termékekkel. Persze első nap, amikor bementem Zolihoz és elmondtam neki a tapasztaltakat, rögtön felajánlotta, segít megoldani ezt a „kis halas” problémám. Megmondom őszintén, hittem is ebben, meg nem is.

Másnap egy matchbotos és egy feederbotos pecára készültünk. A 20-as helyen ültem le, és matchbottal a közeli szigethez horgásztam. Édesanyám a 24-es helyen ült le feederbottal. A matchbotos hely csúzlis etetésénél jött az első meglepetés, mivel a rakózáshoz előkészített vegyes átmérőjű pellet mixet hoztam. Elkezdtem csúzlizni, és rájöttem, ami a rakón poharazáskor jól működik, az csúzlinál nem, mert az eltérő méret miatt sikerült egy 3 m átmérőjű oválist etetnem…

Mivel 12-es horgomra kicsit nagy lett volna a 18 mm-es M1 bojli, maradtam inkább a pelletes csalizásnál: 8 mm-es VDE epres pellettel csaliztam szilikon karikával. Már maga a pellet csalira való váltás meghozta az első szebb halakat. Aznapi összfogásom 10 kg felett volt, pedig csak délig horgásztunk. A feederbotra viszont az előző nap Zolival egyeztetett végszereléket raktam: 82 g-os Fox inline ólom 25 cm-es gubancgátló csővel, a 12-es Dyneemax fonott előkére csomómentes kötéssel 5-ös Fox SSBP horog került. Erre fűztem fel egy 18 mm-es M1 bojlit, amit M1 pasztával vontam be.

A tegnapi halak szépen „megnőttek”! Ezen a boton az összfogás 20 kg fölött volt. A következő két edzésnapot a versenyt megelőző péntekre és szombatra terveztük. Ezek nagyon meleg, igazi kánikulai napok lettek. Ekkora kialakítottuk a versenyre szánt technikát: a fenekező kategóriában feeder, az úszósban matchbotos. Azt a célt tűztük ki, hogy minél nagyobb halakat próbáljunk lépre csalni. Mivel ezen a két napon már lehetett etetőanyagot használni, Zoli ajánlását követve 1 kg M1 Method mixet kevertem be, és az úszóson – kontrollnak – 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyagot.

A feeder szerelék annyiban módosult, hogy az inline ólom helyére egy 28 g-os Fox inline kosár került. A kánikulai meleg miatt számítottunk az amurokra, ezért SBS M1-es lebegő 18 mm-es bojlit is vittünk magunkkal. Elsőre csúzlival beetettük az M1-es etetőanyag felét olyan 40 m-es távra, a másik felét pedig kosárral jutattuk be. Egy kisebb, 3-as forma ponty és egy kilós kárász után, elérkezettnek láttuk az időt a lebegő M1 kipróbálására. A horogtól 2-3 cm-re egy kis (No. 1) sörétólommal fixáltuk a lebegés magasságát.

Innentől kezdve felgyorsultak az események, szinte 10 percet sem kellett várni a kapásra. 3 db 6 kg feletti pontyot, 2 db 4 kg-os amurt, kisebb (2-3 kg-os) pontyokat és egy szép compót sikerült rövid idő alatt szákba terelni. Ekkor éreztük, megtaláltuk a versenyre alkalmazandó technikát. A matchbotos szereléken viszont drasztikus változtatásokat hajtottam végre. A legerősebb Milo Nemezis matchbotomon 20-as süllyedő damilra közvetlenül kötöttem az 5-ös Fox SSBP horgot, amit 18 mm-es M1 bojlival és pasztával élesítettem be. Egy 8 g-os Rocket úszót használtam, ezzel kényelmesen elértem az előttem lévő szigetet. A horgászat kezdetekor a bekevert 1 kg etetőanyagot becsúzliztam a sziget elé, és háromféle pelletet készítettem elő – a múltkori tapasztalatból okulva már külön edényben:

• 6 mm SBS High Oil Halibut (magas olajtartalmú halibut) pellet,
• 6 mm SBS Strawberry Jam (epres) Attract Betain Low Oil Carp (étvágyfokozó tartalmú, betainos, alacsony olajtartalmú) pellet,
• 10 mm SBS High Oil Halibut pellet.

Ezekből lőttem, szinte folyamatosan az úszó köré, mert úgy tapasztaltam, hogy a beeső pellet hangja jól csalogatta a környék halait. A taktika bevált, jöttek a halak, több mint 10 darab compót sikerült megfognom. A legnagyobb több, mint 1 kg-os volt. A pontyok sem hagytak cserben, több szép példánnyal is sikerült egy-egy közös fotót összehoznunk.

Viszont a lebegő bojli sikerén felbuzdulva, valahogy mindenképpen össze akartam kombinálni a lebegő bojlit a matchbottal. Ez egy úszós szereléken, ahol az úszón kívül valami más is lebeg, nem ígérkezett gubancmentesen megoldható feladatnak…

Az utolsó edzésnapot szinte egészében a tökéletes lebegő bojlis úszós szerelék megalkotására szántam. Végül kialakult a versenyen is alkalmazott szerelékem, melyet a következőképpen állítottam össze:

A karabineres forgókapcsot azért alkalmaztam, mert előre több fonott előkés szereléket is elkészítettem. Pl. 7-es Fox SSBP horoggal 12 mm pellethez, 6-os Gamakatsu Specialist horoggal és szilikon karikás rögzítővel szintén 8-12 mm pelletekhez, így a verseny közben a teljes előkék cseréjével gyorsíthattam a csalizás menetét.

Az úszót úgy állítottam be, hogy a forgókapocs a fenéken legyen, de az ólomsúly még éppen csak felette lebegjen, így kapáskor az úszóba illesztett karbonszálas antennán látványos feltolásokat láthattam. Ha a szerelék mégis elmerült, az a többségében beleúszásnak bizonyult.

Következett a versenyen, melyen a 39-es helyet húztam. Ez szélső hely volt, csak éppen nyílt vízen. Ekkor derengett fel bennem egy versenyzőtárs egyik mondata: „Csak ne sarki helyet húzzak, mert az nem túl jó”! Hát a 39-es, az pont egy sarki hely…

A meghorgászandó távolság kiválasztásánál azt a legnagyobb távot választottam ki (kb. 25 m), amit a Kamasan Rivercat csúzlimmal a legkisebb, 6 mm-es pellettel is kényelmesen meg tudtam lőni. A versenyen etetőanyagnak 5 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyagot kevertem, amit még pár marék pellettel, savanyított kukoricával és csíráztatott búzával dúsítottam (plusz az előző napról maradt még vagy fél kiló bekevert M1-es Method mixem tartalék gyanánt).

A verseny alatt a már az edzéseken is bevált 6-10 mm-es SBS halas pelletet és 6 mm-es SBS epres Betain Carp pelletet lőttem az úszó köré, kb. 10 percenként pár darabot. Az etetés kezdetekor 25 gombócot csúzliztam az úszó köré. Innentől fogva 30 percenként lőttem 1-2 gombócot és 10 percenként 1-1 kosárnyit mind a három, különböző méretű pelletemből.

Az első hal 8:40-kor kapott egy szép feltolós kapással. Kb. 5 perces fárasztás után sikerült megszákolni a 4670 g-os tükröst.

A csali 18 mm lebegő M1-es bojli volt. Ezután, mintha elvágták volna. Volt szép túrás az etetésen, de kapást nem sikerült kicsikarni semmilyen csalival, pedig csontitól a gilisztáig mindent végigpróbáltam. Fél egy körül az előző napról megmaradt M1-es Method mixből – veszteni valóm nem lévén – kb. 10 gombócot lőttem az úszó köré. A verseny közben Zolival lefolytatott gyors telefonos konzultáció után lefaragtam a 18 mm-es M1 lebegő bojlit kb. 8-10 mm-esre, és erre raktam még egy kis plusz pasztát. Nem akartam hinni a szememnek! Az úszó még be sem állt az etetésen, éppen nyúltam a csúzliért, hogy lőjek pár szem pelletet köré, amikor egy látványos feltolás után elindult oldalra az úszóm. Rögtön bevágtam, jó súlyt éreztem, és egy különösen erősen, méretét meghazudtolóan küzdő 3520 g-os tőpontyot sikerült hamarosan a szákba terelnem.

A versenyen összesen 3 kapásom volt. Az egyik hal rövid fárasztás után leakadt, de kettőt sikerült megfogni. Ez összesen 8190 g lett, amivel az A szektort sikerült megnyernem.

Édesanyám a fenekező szektorban az 5-ös helyet húzta, ami szinte eszményi hely, ha az ember tud dobni legalább 80 m-t, de sajnos az ő dobótávolsága 60 m-nél tetőzik. Viszont erre a távra még be is tudott etetni csúzlival. 3 kg etetőanyagot kevert, ami 1 kg M1 Method mixből és 2 kg Spicy Red Nitro Method mixből állt. Az edzésen fogott amurokon felbuzdulva, még 1 kg Haldorádó Amur Lamour etetőanyagot is bekevert, ehhez nála is savanyított kukorica, csíráztatott búza és pellet került.

Egy 3,9 m Spro Dyno M/H feederbotot és – tartalékként – egy 3,6 m Trabucco Starline H feederbotot használt. A végszerelék mindkét boton egy csúszó inline kosárból állt, amit egy Fox Kwik Change kapocs ütköztetett meg. Ebbe a kapocsba kerültek az előre elkészített, kb. 20 cm-es fonott előkéken az 5-ös és 7-es Fox SSBP horgok.

Összesen 4 halat terelt a szákba, ami a B szektorban a 3. helyet jelentette számára. A 4 darab hal 15.630 g összsúlyú volt.

A csalizásnál az egyik boton lebegő M1-es bojlit, a másikon átfúrt 10 mm-es SBS halas pelletet kínált fel, egy kis technopufival meglebegtetve.

Érdekességképpen a kapások párosával történtek, amint az egyik boton sikerült megszákolni a halat, a váltásbot szereléke rögtön bedobásra került, és mindkét alkalommal még a meglévő hal horogszabadítása közben megjött rá a kapás. Ezért is érdemes volt váltásbotot alkalmazni a versenyen. A halak csapatokban jártak, és az járt jól, aki minél hamarabb vissza tudott juttatni egy felcsalizott horgot a vízbe.

A verseny végére kb. az etetőanyagom fele megmaradt. Több horgásztársam is megkérdezte már, mit szoktam kezdeni a versenyekről megmaradt fölös etetőanyagommal. Én, ha 1-2 napon belül reális esélyt nem látok a horgászatra, akkor lefagyasztom az etetőanyagot. Viszont ennél a pontnál a legtöbben azt mondják: „Már én is megpróbáltam, de a kiolvasztáskor összecsirizesedett és használhatatlan lett”. Leírom, hogy én hogyan akadályozom ezt meg. Az etetőanyagot kb. 1 kg-os adagokban nylontasakba helyezem, kinyomom belőle a levegőt, és légmentesen bekötöm. A trükk a kiolvasztásnál következik, én a horgászat előtti este egyszerűen kiveszem a hűtőből, és a nylonzacskó kibontása nélkül hagyom, hogy felolvadjon. Reggelig általában a teljes tömb kiolvad, átmelegszik. A nylonzacskó kívülről szinte tiszta víz, de belülre ebből a nedvességből, nem jut át semmi. A belseje ugyanolyan állagú lesz, mint amikor elraktuk. Kibontás után már használható is.

Remélem, nyújthattam néhány új megvalósítható ötletet. Jó tesztelést kívánok hozzá!

Írta: Bajkó Tamás