A csapat főbb eredményei:

3x Országos bajnok
1x Maconka EPBC győztes 2022, 1x 3. hely
2x Maconka-Mix kupa győztes, 1x 2. hely (a Covid alatt, csak magyar résztvevőkkel)
3x Ohat győztes, 1x 2. hely, 2x 3. hely
Legtöbb fogás: 2360 Kg 96 óra alatt, Ohat
Harsány: 1x 2. hely, 1x legnagyobb átlag súly

Sziasztok!

A TIZO Team vitathatatlanul az ország egyik legerősebb pontyfogó párosává fejlődött az évek során. A csapat tagjai Gaál Tibor és Nagy Zoltán, Túrkevéről. Valószínűleg a legrégebb óta együtt horgászó élcsapat, változatlan felállással. Gyerekkoruk óta horgásznak együtt, és 11 éve vesznek részt rangos versenyeken. Két vidám fiúra is számíthatnak, mint segítő, a 3 fős kihívásokon, Szilágyi Gergőre és jómagamra. Az Országos Pontyfogó Bajnokság 2 fős csapatverseny. Ám tartalék versenyzőként, aktív részvétellel, Gergő és én is büszke tulajdonosai vagyunk, egy-egy OB kupának. - Köszi srácok! Akik személyesen ismerik Tibit és Zolit tudják, nem szószátyár típusok. Ezért nézzétek el nekem, amiért én írok a nevükben. Ők nem csak versenyezni akarnak, hanem mindent megtesznek a győzelemért. Óriási tisztelet övezi őket versenyzői berkeken belül.

Első írásom óta, sok idő telt el. Azóta sok minden megváltozott, főként a taktikánk és a csalik tekintetében. 2011-ben neveztünk be, első komoly, nemzetközi versenyünkre Ohaton. Jót derültem, mikor újra olvastam a régi írást. Akkoriban erjesztett kukoricás, gombócos etetés, óriás csúzli, pop-up és az ikonikus M1 húzta előre a csapatot. Az angol csapat maconkai bag-es módszerrel végbe vitt elsöprő győzelme jelölte ki számunkra a fejlődés útját. Éreztük, váltani kell, ha eredményesek szeretnénk maradni. Ehhez hozzá tettük saját tapasztalatunkat és elképzeléseinket. Ma már a spomb, bag, ananász pop-up, C2 bojli és a titokzatos RED a jellemző. Kezdő csapatoknak, még mindig a „régi” módszert ajánlanám, csak találják meg a megfelelő tavat és időszakot hozzá.

Szeretném leszögezni, a győzelemhez nem lesz elegendő egy átlagos teljesítmény. Maximális kitartás, minimális alvás. Segítőként, 4-6 órát alszom naponta, egy 5 napos verseny ideje alatt, nagy fizikai terhelés mellett. Társaim Tibi és Zoli, teljesen elszántak (őrültek). Ők beérik 3-4 óra alvással és a székben néhány perc pihenéssel. Amikor nem jut idő alvásra, mert sok kapás érkezik éjjel is, figyelünk egymásra. A másik szeméből látjuk, átlépte a korlátait és elküldjük aludni. Pedig a győzni akarás vinné még tovább. Amikor valakinek nagy szüksége van pihenésre, akár 5 órát is alhat egyben, ébresztő nélkül. Az évek alatt kialakult egy, talán leghatékonyabb menetrend közöttünk, és az is, hogy kinek mi a fő feladata. Jellemzően Tibi dob, csalizik, szerel. Zoli spomb-ozik, készíti elő az etetőanyagot és mind a ketten folyamatosan ötletelnek, hogyan lehetne még több kapást elérni. A segítő feladata - a szabályok függvényében - a fárasztás, a halak lekötése és mérlegelése, a bag-ek töltése. No, meg az állandó viccelődés, amivel átlendülünk a holtpontokon. Folyamatosan adjuk át a botokat egymásnak, egyáltalán nem számít, kinek a botjára érkezik a hal. Nálunk nincsen saját bot, maximum egy új ötlete és egy új csali felkínálás. Halanként akár 2-3-szor is váltunk fárasztás közben. Aki közel áll a botokhoz beleemel, ha már megállítottuk a hal kirohanását, általában a segítő folytatja a fárasztást. Amennyiben a partnál, 60-70 cm-nél sekélyebb a víz, nappal bemegyünk a vízbe meríteni. Tengeri vízi cipőt használunk, a melles csizma kényelmetlen hosszú távon. Megakasztás után egyből csalizzuk a következő botot, olyan csalira, amire érkezett a kapás (ha még nem tettük meg ezt korábban). Azonnal ráetetünk, legalább 3-4 spomb-nyi mennyiséget, a kapások intenzitásától függően. Fárasztás végén, a merítés és kiemelés pillanatában már dobjuk is az új szereléket.
Zoli megy aludni a naplementével, nagyjából éjjel 1-ig, utána Tibi 4-5-ig, majd én következem. 1 ágyat viszünk magunkkal és én egy matracot. Ezen lopok némi extra pihenőt éjszaka a parton. A jelzőink halkra vannak állítva, a vevő egység, a horgász sátorban jól hallhatóan, de nem hangosan. Az alvós sátrat hátrébb állítjuk fel, hogy aki alszik, tényleg jól tudjon pihenni. A „csapatszabályok” nincsenek kőbe vésve, az adott helyzet szerint változnak, de nagyjából tartjuk a menetrendet. Távjelzős kapucsengőt használunk, ezt már videón is láthattátok. A rod-pod-hoz van erősítve a kapcsoló, az alvós sátorban a csengő rész. Versenyzői körökben elterjedt egy pletyka. Állítólag úgy hajítottam ki a sátorból a vevőt, hogy azt méterekkel arrébb találták meg a fűben. Ezt nem tudom cáfolni. Azt hittem, hogy merül az elem és azért csipog állandóan. A cipzár 30 centire föl és a megfelelő távolságra helyeztem az eszközt. Kimerült voltam és elegem volt az egészből. Amikor felkeltem, nagyot röhögtünk az eseten, a fiúk pedig halvesztés nélkül megoldották a helyzetet. Mindig gondold meg, mit mondasz a Társadnak! Mindenkinél vannak hullámvölgyek egy fárasztó megmérettetésen.

Erősségünk a nappali horgászat, mindig is az volt. Néhány csapat éjszaka tud sok halat fogni, mi a nappalokra koncentrálunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem teszünk meg mindent éjszaka is, bár előfordul, hogy ilyenkor egy órát is ázik a csali. Sokféle etetési taktika létezik, amik többségét mi is kipróbáltuk. Nappal könnyebb a fárasztás és a szákolás, így gyorsabb a horgászat, nekünk ez vált be. Előfordul, hogy éjjel 100-150 kiló hallal többet fog egy másik csapat, ám a nap végére általában ismét versenyben vagyunk. Aki sok bojlit etet, az sok esetben több halat fog éjjel. Mi inkább a több mag és kevesebb bojli mellett tettük le a voksunkat. Ez nem anyagi megfontolás kérdése, egyszerűen nekünk ez vált be. Az SBS bojlik annyira fogósak, hogy szükségtelen a nagy mennyiség. 1-2 nap után keresi a hal és nem telik el a bojlival ideje korán. A kevesebb néha több elv ebben az esetben, nálunk működik.

Nem kell az első napon vezetni. Egy pontyfogó verseny hosszú, elég, ha lefújás előtt a mezőny elejében vagyunk. Eleinte, gyakran elkövettük azt a hibát, hogy azonnal nyerni akartunk. Mára beláttuk, nem biztos, hogy az a taktika és etetési stratégia a legjobb, amivel kilövünk, mint egy rakéta. Végigmentünk ezen a folyamaton, ma már sohasem stresszelünk a pillanatnyi állás miatt, vagy amikor látjuk, hogy egy másik csapat sokat fog. Egy a fontos! Ha úgy érezzük a végén, mi mindent megtettünk, elfogadjuk, bármi legyen az eredmény. Egy szerencsétlen sorsolás esetén sem állunk neki „piknikezni”, végig próbálkozunk. Ilyenkor is tanulhatunk, esetleg új dolgokat tesztelünk, amire máskor nem lenne idő. A srácok az OB-n, nem egyszer javítottak több helyet a szektorban az utolsó éjjel, illetve reggel, reménytelennek tűnő helyzetből. Találtak valamit, ami működött.

Felszerelés

8 db egyforma bottal horgászunk. Ez adja a dobások pontosságát és a gyors váltás lehetőségét. 2 spomb-os botot használunk etetni. Egy 390-es nagyágyút, és egy 360-as könnyebb botot, közepes méretű orsóval. A nagy bot és orsó nem kérdés mire jó. A könnyebbel viszont sok energiát spórolunk, amikor nem fúj a szél és nem kell a hosszú távolság. Természetesen, SBS termékeket használunk. 0,22-es Competition monofil zsinórokat tekerünk az orsókra, még a kisebbik spombosra is! Kiemelném a főzsinór minőségét. Fölveszi a versenyt több márkás 0,25-ös zsinórral, hiába kisebb szakító érték van ráírva. Erőben, csomótűrésben, tartósságban. Dobóelőkének Masterpiece Tapered felvastagodó zsinórt teszünk. A horog 6-8-as méretű Grip-Tip. Rendkívül akadós, nehezen csorbul, így nem kell állandóan fenni, vagy cserélni. A szerelékeinket nem bonyolítjuk túl. Hagyományos not-knot kötést használunk a horoghoz, pop-up-ozásnál pedig egy pici átlátszó szilikont húzunk a horog szárára, ami a kívánt helyzetbe állítja a csalit. Semmi fakszni, befordító, vagy kiegészítő. A szerelék bag, vagy helikopter.

Csalik és etetés

Általában 15 kiló bojli elég egy versenyen, annak is a 70%-a, az éjszaka csövezett 24-es oldódó. A nappali etetésbe 20-as főzött kerül. Csalizni bag-be 12-es, ólmos szereléknél 16-os főzött, vagy wafters bojlit használunk. Utóbbit inkább csak akkor, ha finnyásan esznek a halak, mivel ezt sűrűbben kell cserélni. Ez a jellemző. Bár, néha a ponty a kis csalikhoz hozzá sem nyúl éjszaka. A bag-be natúr PVA pellet kerül és viszonylag sok liquid-et fecskendezünk bele, dobás előtt. A halas alapú pellet és ez a liquid kombináció nekünk nagyon bevált. Sajnos az hétpecsétes titok mi ez a folyadék, azonban annyit elárulhatok, hogy piacon lévő termékről van szó. Megfelelő csalival és etetéssel együtt, hihetetlen halmágnes. Nem titok, elmondtuk többször, videót is találhattok róla. A versenyek javát C2-es csalival nyertük az elmúlt években. A 10-12 mm-es ananász pop-up a másik nagy kedvenc, sokszor ez hozza az első halakat. Harmadik éve teszteljük a Phaze1-et, ami szilvás-fűszeres ízesítésű bojli. Az első napon ritkán működött igazán, ám legutóbb, a 3. naptól jobban muzsikált, mint a C2. Mondhatni, ezzel nyertük meg a 2022-es EPBC Maconka Kupát. Közepes kezdés után, folyamatosan jöttünk fölfelé. Mind a két bojliból került az etetésbe, a verseny kezdetétől. Sok féle csali van nálunk, főként, ami a pop-up-okat illeti. Kapástalan időszakokban használjuk őket. Amikor több mint 30-40 perce nem volt kapásunk, rápróbálunk valami újra és sokszor, szinte azonnal kiveszi a ponty a frissen bedobott 1 szem csalit. 2-3 kapás, vége a varázsnak és újból működik a jól bevált csali, de ezzel is előnyre tettünk szert.

A Red One Juice

Muszáj kitérnem erre az adalékra. Dr. Dérer István mondta, hogy több e-mailt és telefont kapott, magyar és európai versenycsapatoktól. Mi az a „piros”, amit az SBS-esek használnak? Ezt még én sem tudom megmondani. „- Kérdezzétek meg Kovács Zolit!” ;). 3-4 éve Nagy Zoli csapattársam agyából pattant ki a gondolat, hogy színezzük meg az etetést pirosra. Ezt Kovács Zoli is kételkedve fogadta, természetesen eleget tett a kérésnek. Adott valamit, ami teljesen természetes, a legjobb minőségű és erősen színez. Vízzel keverve lassan süllyed, a meder fenékre érve lent marad. Ahogy a halak fölkeverik a vizet a mederfenéken, jól felhőz. Mi, akik aktívan használjuk ezt az adalékot, nem hisszük, hogy ez maga a csodafegyver. Úgy gondoljuk, ez csak a pont az „i”-re. A pontossággal, jól összerakott etetéssel és csali választással együtt nagyon fogós kombináció. Próbáltuk bag-be is tölteni, ám nem észleltünk különbséget. Így csak az etetőanyaghoz használjuk. Most jön a csavar. Két éve, a „piros” hatásán felbuzdulva, kértünk „feketét” is. Ez legalább annyira fogósnak bizonyult. A verseny elején a pirosat erőltettük, ami működött is, ám a 2. nap délutánján kipróbáltuk a feketét. Azonnal sűrűsödtek a kapások. Másnap délelőtt ismét a piros ment, délután a fekete. Black One néven már kapható. Próbálkozni kell!

Pontosság és gyorsaság!

Inkább ezekre törekszünk, mint a távolságra. Fontos, hogy az átlagos horgász által meghorgászott távolság fölé dobjunk, ám ha tehetjük, maradunk 105-120 méteren belül. Ez az a sáv, amit még oldalszélben is pontosan meg tudunk horgászni és etetni. Szükség esetén, nagyobbat is tudunk dobni, például amikor a kettes szigetről a töklevél elé kellett horgászni, 137 méterre. Erről utólagosan videó is készült:

Ám, ha nyitott a pálya, a távolságot feláldozzuk a pontosság érdekében. Hiába dobnánk 150 méterre, 2 nap után elfogyna az erő és oda az etetés. SOHA nem horgászunk az etetés elé! Számításaim szerint, a horgászbotokat, napi 100-150 alkalommal dobjuk újra 24 óra alatt. Az etetés ennek akár a duplája is lehet, amikor igazán eszik a hal.

A horgászat

Haladjunk sorjában. Verseny előtt körbe járjuk a tavat és figyeljük az ugrásokat, hal mozgásokat. Nézzük a bójákat és a szektor határokat jelző szalagok irányát. Ezek jelölik ki a meghorgászható területet. Megbeszéljük, melyik helyeket dobjuk vissza biztosan a sorsolásnál. A tavalyi évben visszadobtuk azt a helyet, ahonnan egyszer nyertünk, egyszer másodikok lettünk és a srácok 2 alkalommal horgásztak szektor 1-et az OB-n. Úgy gondolták, abban az időszakban onnan nem lehet nyerni. Nem a tisztes helytállás volt a cél, hanem a győzelem. Szóval, az árnyékos, árammal ellátott, biztos hely helyett, napozhattam 5 napot a gáton 30 pluszban, hófehér bőrrel. De NYERTÜNK! Sorsolás után gyors kipakolás. A parton, elsőnek a meghorgászandó pontot, az etetés közepét határozzuk meg. Körmös, tapogató ólommal dobálunk, és lassan húzzuk a fenéken, ha teljesen ismeretlen a hely. Ez megmutatja, hol van iszap, esetleg keményebb, vagy kagylós rész. Ennek az irányába lesz lerakva az általunk minden esetben használt mobil stég. Erről mindig egy pontból fogunk dobni, esőben sem csúszik és sokszor a merítésnél is jó hasznát vesszük. Két oldalára állítjuk majd a rod-pod-okat, 1,5-2 méterre, hogy könnyedén lehessen közlekedni. Utána jöhet a tábor kialakítása. 3 sátrat viszünk, egy horgász, egy alvós-tárolós és egy kis főzős félsátrat. Na, ott még nem sok étel készült az biztos, inkább csak az etetésre szánt magok és kávé.

Nem kapkodunk az etetéssel, általában, előbb megnézzük, mit csinálnak a szomszédok és utána cselekszünk. A lényeg, hogy este 7-ig, ameddig a nehéz etetés engedélyezett, annyit etessünk, amennyit mi szeretnénk. Verseny közben is jó taktika szokott lenni, a szomszédokat megvárni és csak utána etetni. Reggel és este rakunk be egy nagyobb alapot, nap közben „csak” ráetetünk. Amikor nagyon megy a hal, akkor folyamatosan csattan a Spomb. Minden kapás után etetünk.

Kezdésnek, 2 boton bag-es szereléket dobunk be az etetés vonalában, két boton bojlival, picit túl horgászva. Az első napok a bag-ezésről szoktak szólni, mert ez szokott több kapást eredményezni. Előfordult már, hogy azonnal a bojli kellett a halaknak, ám ez ritka. A 2-3. naptól, amikor beérik a bojlis etetés, akkor kezdődik az igazi öröm peca. Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa ezt az élményt. Egy szem bojli és repülhet a helikopter, nem kell a bag-ek töltésével bíbelődni. Ez sokkal gyorsabb horgászatot tesz lehetővé és azt jelenti, hogy a halak keresik a csalinkat. Amikor előttünk van a ponty csapat, néha a swingert sincsen idő beállítani a kapásig. Ekkorra sikerül kiváltanunk a pontyokból a táplálék féltés ösztönét. Többször előfordult, hogy 3-an fárasztottunk egyszerre, de húzta a negyedik botot is. Ilyenkor elengedhetetlen az összeszokottság. Egy ember, két bottal a kezében, a harmadik pedig kiklipszeli a negyedik botot és enged a féken, majd vissza teszi a botot a rod-pod-ra, úgy, hogy ne csipogjon a jelző. Szerencsére van az orsókon pár száz méter zsinór. A halak kifárasztása után, amikor valaki már nem fáraszt, a legfontosabb a mielőbbi etetés. Fontosabb, mint a szerelékek újra dobása!

A klipszelés

Csak így horgászunk. Abban az esetben, ha korábban elfelejtettük kimérni a távot, mindegy, hogy szemre oda esett a szerelék, újra dobjuk. Az etető botok fix távra vannak állítva végig. A horgászbotokon kimért távot, hosszabbra hagyjuk, és ha kell, változtatunk, keresve a megfelelő távot. A dobás legvégét, picit visszatartjuk. Így kiterül a szerelék és marad néhány extra méter zsinórunk, amit vissza tekerhetünk az orsóra, hogy tudja vinni a hal. Gyors fékes orsókat használunk. Dobás után, a féket viszonylag erősre hagyjuk, de csak annyira, hogy egy agresszív kapásnál, akadálytalanul tudja húzni a hal zsinórunkat. Így a kapást, legtöbbször 1-2 csippanás jelzi, és mi már ott is vagyunk a bot végénél. 100 méteres távolságnál, sokat nyúlik a vékony monofil zsinór. Ezzel, marad elegendő időnk egy vadabb kapást is lereagálni. Aranyszabály, valaki mindig a botok közelében tartózkodik! Tavaly kétszer ugrottam be a vízbe, bottal a kezemben, hogy ne szakítson a hal, mert bénáztam a kiakasztással. Mind a két hal meg lett, én meg ismét csurom vizes. Egyetlen halvesztésünk sem volt szakítás miatt. Mindenkit arra bíztatok, hogy dobás után akassza ki a zsinórt a klipszből és inkább mérje újra a távot dobás előtt. Kellő tapasztalattal és odafigyeléssel, sok időt meg lehet spórolni versenyen, ha nem kell mindig újra mérni a távot. Remélem Ti is érzitek a korábban leírtakból, hogy csapatunk mennyire összehangolt és fegyelmezett. Amikor egyedül horgászom, soha nem hagynám beakasztva a klipszet!!! Nem engedjük le a swingert. Dobás után spannoljuk a zsinórt, amennyire csak tudjuk, ameddig még éppen nem mozdul el a szerelék. Utánaengedünk néhány tíz centi zsinórt és kész. Nagyon fontos, NEM MOZDULHAT EL A SZERELÉK a beesés pontjáról!

A fárasztás

Beemelés után, amikor már felvettük a kontaktust a hallal és az nem rohan ki, vízszintesen tartjuk a botot, oldal irányban lassan pumpálva fárasztunk. Inkább bent fáradjon el, mert ha a parton tombol, gyakoribb a leakadás veszélye. Csak akkor emeljük függőleges helyzetbe a botot, amikor a hal eloldalaz, és látni szeretnénk, merre jár, valamint, a merítés előtti métereken. Ekkor lazítunk a féken és ráfogunk a dobra. A merítés előtti pillanatokban, a parton kissé hátrálunk bottal a kezünkben, amíg a társunk merít. Ezzel is csökkentjük a halvesztés kockázatát.

A 2023-as évtől, számunkra új technikával erősödött csapatunk, a zig-rig-ezéssel. Idén szeptember 19-23. között, Franciaországban kerül megrendezésre a pontyfogó Világbajnokság, a Lac de Panneciére tavon, amelyre az SBS - Xtra Carp Club csapata nyerte el a részvétel jogát. A tó mélysége miatt, hasznos lehet ez a technika, amennyiben napos időjárás lesz és szélcsend, amikor a halak vízközt tartózkodnak. A fiúk egész télen bújták a szakirodalmat. Beszéltek jó pár horgásszal, akik több tapasztalattal rendelkeztek a témában. Szokásukhoz híven, a legapróbb részletekig megterveztek mindent és beszerezték a kellékeket. Hogy mást ne említsek, magasított leszúróra rögzített mágnesről dobták, a több méteres előkére szerelt horgot. Április végére esett a próba napja, egy Pest környéki bányatavon. A víz viszonylag hideg volt még, és a szeles időjárás sem kedvezett a víz közti horgászatnak. Tibi fia folyamatosan fogta a 2-4 kilós pontyokat method feederrel a fenéken. A ziges módszerre, csak 5 kapás érkezett a nap folyamán. Ám ezek 10 kilogramm fölötti átlaggal. A második bevetés, már egy szép, májusi, napsütéses napon volt. Szerencsésen sikerült leülniük, a tónak egy széltől védett szegletében. Én is kilátogattam hozzájuk, 10 órára értem a partra. Ekkor a fiúk már 3 bottal fárasztottak és 2 percen belül a negyedik bottal már én fárasztottam. Így már 4-en horgásztunk, 4 bottal. Elmondásuk szerint, az első kapás még etetés nélkül érkezett, ám később sem jutott sok idő az etetésre. Egyszerűen csak ott voltak a halak, óriási csapatban. Elő sem tudtam venni a saját botjaimat. Több alkalommal segítségünkre sietett a szomszéd, hogy megmerítse az első halat, amit ezúton is köszönünk Neki. A versenyek alatt sok mindent láttam már, de ekkora tűzijátékot, csak 2-3 nap intenzív etetés után. Ám ekkor még csak 3 órája horgásztak! Ritkán sikerült 2 botnál többet bedobni egyszerre, a záporozó kapások közepette. Csak így menjen a VB-n is, HAJRÁ FIÚK!