Dobra Csaba Attila

0

Szeptember vége volt, amikor eldöntöttem, hogy a 2017-es első túrámnak legalább 8 naposnak kell lennie.

Egyrészt azért, mert a kiszemelt horgásztó a lakóhelyemtől mintegy 1200 km-re van, és ez a távolság nem kevés, tehát pihenésre is maradjon idő (persze a pihenés kimaradt). A nagykállói horgásztavon ez lett az ötödik túrám, ezért úgy döntöttem, hogy a jobbnak mondott helyek egyikét kellene lefoglalnom. Időpontválasztás, társkeresés, szabadság megbeszélése - egy egész logisztikai folyamat következett, ami tekintve a 8 hónap múlva tervezett túrát, nem volt kis feladat. Időpont, helyfoglalás és a társkeresés hamar ment, mert hát ki tudna egy ilyen túrára nemet mondani. Munkatársaim körében is hamar elterjedt a hír, hogy horgásztúrát tervezek, így még két társ is csatlakozott hozzánk, és már a második helyet is foglalnunk kellett. A legnagyobb gondot most már csak a hátralévő 8 hónap jelentette. Attila barátommal a 0-ás helyet foglaltuk, Marcel és Michael kollégáimnak pedig az 1-est.

A csaliválasztással sem volt nagy gond, mert Attilával a legnagyobb sikereinket SBS bojlikkal értük el. Én évek óta használom őket. Az ízválasztás az én feladatom lett, mert Attila szerint azt valahogy mindig eltalálom. Az időjárásra gondolva nem volt könnyű a megfelelő bojli kiválasztása, mert lehet nyári kánikula (és lett is) vagy kissé hűvös, szeles idő. Ezért általában többféle aromát szoktam magammal vinni. De most valahogy másképp terveztem, és úgy döntöttem, hogy csak M1-es bojlit viszünk, 20 mm-es oldódót és 16 mm-es főzöttet, mert ezek eddig jól működtek tavasszal és nyáron egyaránt ezen a vízen.

Persze, ez sem így lett... Amikor az SBS gyárból a rendelést átvettem, már fejemben volt az új prémium szériás Krill-Halibut ízvilág tesztelése is.

Vettem hát egy doboz wafterst a Krill-Halibutból, "na meg a C2 sosem hiányozhat" - mondta Petr Barančic (SBS), és legyen egy kis C3-as is. (Eddigi rekordomat, egy 18,8 kg-os pontyot is C3-mal fogtam.) Tehát volt miből válogatni.

A hónapok lassan teltek, az utolsó napok még lassabban, de valahogy csak eljött az indulás hete... Na, ezt nem kívánom az ellenségemnek sem. Már az órákat számoltam, dolgozni semmi kedvem nem volt, aludni pedig nem nagyon tudtam. Ekkor érkezett egy telefonhívás Michael kollégámtól, hogy egy kis gondja akadt, és lehet, hogy nem tud velünk jönni.

Hamar átterveztem mindent, előkerült a tetőcsomagtartó is a pincéből. Minden kezdett jobbra fordulni. Válogatni kezdtem a felszerelések között, lássuk, mi maradhat otthon, és mi nem.
Attilát és Marcelt is hívtam, hogy csak a legszükségesebbeket hozzák magukkal, a többi marad. Marcelnek mindenre szüksége volt, mert ő a túrát követően Romániába utazott.
Attilának, elmondása szerint csak 3 kisebb táskája volt, meg a rod- podja, és egy hűtőtáskája, valamint még három nagyobb táskája… de nem mondom tovább. Tehát nagyon-nagyon sok felszerelést vittünk, amit valahogy csak bepakoltunk. A gond csak az volt, hogy ennivalót is kellett vásárolni, és a csalikat is el kellett hoznunk az SBS-től, amire már tényleg nem maradt helyünk.

Eljött a várva várt nap, május 25. Megérkeztünk Nagykállóra. Gyors kipakolás után már indultam is a csónakkal helyet keresni a 6 botnak. Úgy döntöttünk, hogy két nagyobb etetést csinálunk. M1-es oldódó bojlival fejenként 2 bottal horgászunk, és mindenkinek maradt egy úgynevezett “joker” bot, amivel majd kereső és tesztelő horgászatot végzünk. Gyors etetés, amely 2 kg bojli és fél kg M1-es pellet volt bójánként, és már húztam is be a botokat. A harmadik botomra C2-es oldódó wafters került, amit a partközelben egy akadó elé helyeztem el, ide csak 15-20 szem bojlit szórtam. Most már jöhetett a hideg sör es egy kis lazulás. Hát, nagyon rövid lazulás lett, mert egy óra múlva már megjött az első ponty, egy gyönyörű 6 kg-os. Két szem 16-os M1-es wafters ízlett meg neki. A következő pár órában legalább 10 db-ot fogtam, de a tömege egyiknek sem haladta meg a 8 kg-ot. Megfordult a fejemben, hogy valamit változtatni kellene. A dupla 16-os golyókat dupla 20-as és egy 20-as M1-es pop-upra váltottam, és azt az etetés szélére helyeztem. Attila Joker botjára felkerült egy szem 20 mm-es halibut pellet egy ananászos pop-uppal. Az első éjszaka során sikerült mindkettőnknek 2 db pontyot fogni, 12 és 13 kg körül. 

A tervem beigazolódni látszott - kevesebb hal, de nagyobb méretűek jöttek.

A második nap valami hihetetlen dolog történt.

Az akadó szélében elhelyezett botomon egy keszegre jellemző kapásom volt, húzott is, meg nem is. Ezt egy párszor megismételte. Nyugodtam ráemeltem, meggyőződve arról, hogy egy keszeg felszippantotta a horgom, de ekkor "valami" nagyon visszafogta a zsinórom. Először arra gondoltam, hogy biztos elakadt, mert túl közel merészkedtem a vízben lévő akadóhoz. (Az akadók kedvenc helyeim, azonban van bennük kockázat. Ha rossz irányba indul a hal, könnyen halvesztés lehet a vége.) Szerencsére elindult a bal oldali bójám felé, és átúszva az összes zsinórunkon, jó 20 perces fárasztás után meríthettem meg. Gyorsan a pontybölcsőbe helyeztem, és már mérlegelni akartam, amikor sorra, jobbról-balra - egy kivételével -, az összes kapásjelzőnk elkezdett visítani! Megjegyzem, fogtam már itt egyszerre három halat a feleségem és a gyerekek segítségével, de most, hogy lesz ebből öt hal?

Nem is tudtam, melyik bothoz nyúljak, és hogy a feszültség maximális legyen (Attila korábban zuhanyozni ment), egyedül kellett szembesülnöm a problémával. Két botot megemeltem, és egyszerre próbáltam a halakat fárasztani, a többit pedig hagytam. A büfében söröző horgásztársak észrevették, hogy egy kissé bajban vagyok, és hamar a segítségemre siettek. Sajnos már túl késő volt, így az öt bottal csak két halat sikerült fognom. De így is volt egyszerre két halam a pontybölcsőben, ez valamennyire vigasztalt. Az akadóból való hal 17,9 kg-os, gyönyörű pikkelyes volt, a másik pedig egy 15 kg-os tükrös. Gyors fertőtlenítés, és már mehettek is vissza. Nagyon dühösnek és egyben fáradtnak is éreztem magam. Vártam már Attilát, hogy elmondhassam neki, miről maradt le. A botokat bámultam, öt a parton egy meg bent, mi jöhet még? Visszahúzni nem tudtam egyedül, így várnom kellett. De a lehetetlen megtörtént, és az utolsó bot is elsült. Ez a joker bot volt, amelyen a pop-uppal kikönnyített halibut pellet volt. A hal Attila rekordpontya lett, egy 19,3 kg tükrös. Ha nincs fényképezőgép, senki sem hitte volna el, hogy sikerült három ilyen gyönyörű halat, közöttük két rekordot, megszákolnom fél órán belül. Amit ekkor éreztem, ezt nem lehet szavakba önteni.

A következő napokban a joker botokra az új prémium széria Krill-Halibut bojlija került, ami sikeresen bizonyított. Több mint 20 db pontyot sikerült szákolnunk a hátralevő pár napban. Ez a joker bot minden horgászaton jelen van, ezzel mindig valami új, még általam nem használt bojlit tesztelek, vagy a már bevált bojlival próbálom a nagyobb testű halakat szelektálni.

Nagykállón a prémium széria 20 mm-es wafters csalijai működtek a legjobban, M1, C2, C3 és Krill-Halibut ízesítésben. Ezeket M1-es por és liquid dipben kínáltam a bajszosoknak, melléjük pedig PVA hálóba 2-3 szem félbe vágott 20 mm-es bojlit tettem.

Visszatérnék Marcelre, aki igazán gondban volt az 1-es álláson. Neki egyedül kellett nagyobb részt mindent megoldani: behúzás, fárasztás, szákolás, és hogy hab legyen a tortán, ő most ült először csónakban. Ez egy kényszerfürdőjébe is került, azonban nem bánta, mert sikerült megdöntenie rekordját egy 23,5 kg-os tükrössel, illetve, amire nagyon vágyott, egy 15+-os amurral is!

Ezen a túrán az M4 televízió csatornának is interjút adhattam, amit a Pecatúra 26-os adásában is láthatnak.

A rosszul indult túrában egy gyönyörű élményben volt részünk, és megfogadtuk, hogy hamarosan visszatérünk erre a csodálatos vízre.

Köszönöm az SBS-nek a minőségi csalikat.

Görbüljön!