Juszku Gábor

0

Első őszi túrámra nagy kedvvel készültem, hiszen az idő még javában nyárias volt. Csak az éjszakára enyhülő meleg jelezte, hogy már szeptember van.

Kora reggel érkeztem a tóra. Mindössze 24 óra állt rendelkezésemre. Az előzőekben szerzett tapasztalatokra alapozva a legutóbbi horgászatom helyét választottam, és kezdtem meg egy nyíltvízi pályát etetni. Ezúttal az SBS cég Eurostar termékcsaládjából válogattam össze a csaliarzenált. Az alap, 4 kg Eurostar Ready-Made Boilies frankfurti kolbász ízesítésű bojli volt. Ezt kiegészítve az etetéshez 5 kg Grondbait-et használtam, amely 4 kg, az Eurostar bojlival megegyező ízvilágú és 1 kg Flumino Groundbait F-code (hallisztes) etetőanyagból állt. A folyékony részhez a The Gold Treasure Spicy és az Eurostar Boost Juice folyékony etetőanyagot adagoltam, szintén frankfurti ízesítésben, valamint Liquid Molasses-t, mindezt hígítottam a tó vizével. Végül főtt magokkal is kiegészítettem. Egy nagyon jó minőségű etetőanyag lett az eredmény, amely véleményem szerint versenyeken is megállja a helyét.

Az etetőanyag pontos bekeveréséhez az alábbi receptet használtam. (1 kg szárazanyaghoz általában 500-600 ml folyadékot adok! A vízen kívül ebben természetesen benne vannak a folyékony attraktorok és adalékok is.)

Jelen esetben, 5 kg száraz anyagra vetítve:

• 1,5 l víz
• 500 ml Liquid Molasse
• 450 ml Gold Treasure Spicy
• 150 ml Eurostar Boost Juice
• 1 kg főtt tigrismogyoró
• 1 kg csemege kukorica
• 0,5 kg főtt búza

Később még adhatunk hozzá 300-500 ml vizet, hogy tökéletesre állítsuk be a bekevert etetőanyag állagát.

Az oldódó és a főzött bojlikat a megmaradt Boost Juice-szal kezeltem, majd elkezdtem az etetést. Katapult segítségével bombáztam meg a pályát, majd Spomb segítségével bojlival is megszórtam. Csalizni, pasztaólommal ellátott helikopter szereléken, az egyik botra 20 mm-es oldódó Eurostar Wafters frankfurtis bojlit és hozzá egy 14 mm-es ananászos Fluro Pop Upot fűztem. A másik botra a nagy kedvencem, egy szem 16 mm-es oldódó ananászos Flumino Pop Up került. A pasztaólomra mindkét esetben Eurostar Bomb Paste-et tettem, a fent említett fűszeres ízvilágban.

Miután mindent elrendeztem, rendet raktam, és a tábor összeállt, elégedetten helyeztem kényelembe magam. Közben a vizet fürkésztem, és vártam a történéseket. Barátom hívása törte meg az idillt, jelezte, hogy nemsokára csatlakozik. Várakozás közben a horgászhelytől jobbra lévő parti sávot figyeltem. Jó halak mozgása látszott, és kezdtem gondolkodóba esni. Miután az erősítés megérkezett, beszámoltam társamnak a látottakról. Megbeszéltük, hogy kap egy esélyt a parti zóna, így egy szereléket kevés etetéssel odahelyeztünk, míg a nyílt vízen lévő helyen három szereléket hagytunk.

Nem váratott sokat magára a kapás, a szélső helyre kitett szerelék rajongóra talált. Szűk 10 kg-os ponty pihegett a matracon. Jól harcolt, bemelegítésnek kiváló volt. Egy szem fekvő csalit vett fel. Miután visszakerült a szerelék, én kitartottam a taktikám mellett, és továbbra is etettem a nyílt vizet, de miután rövidesen társam újra fárasztott, a váltás mellett döntöttem. 2:0 a parti zónába kirakott szereléknek, egyértelműnek tűnt, hol tartózkodnak uszonyos barátink. Mind a két szerelékemet újra csaliztam az előbb említett kombinációban, hiszen a csalijaimban teljes mértékben bíztam. Csak a Flumino Pop Up csalit cseréltem 10 mm-es méretű főzöttre. Elsétáltam a jobbra eső parti részhez, és etetőkanál segítségével egy régi stégről 10 db gombócot, némi főtt magot, valamint oldódó és főtt bojlit etettem be. Visszatérve megcéloztam mindkét botommal a frissen megszórt pályát.

Nem sok idő telt el, kora délelőttre járt az idő, amikor a pop uppal csalizott szerelékem botja életre kelt. A jelző egyet csippant, a bot spicce elkezdett a húzás irányába hajolni. Felvettem a kapcsolatot a hallal, ami először komótosan sétálgatott a megakasztás helyén. Nagy súlyt éreztem. Lassan döntésre jutott ismeretlen ellenfelem, és megkönnyebbülésemre elkezdett távolodni a parttól. Lassan tudtam csak a helyünk elé terelgetni, de itt még jó ideig eltartott, míg megláthattam ki is az ellenfél. Majdnem fél órás huzavona után elpihenhetett a matracon a hibátlan pikkelymintával rendelkező egészséges töves. Nagyon örültem neki, hiszen ő volt az első őszi halam. 12 kg-os tömegénél sokkal fontosabb volt számomra az, hogy mennyire szép és jó állapotban volt.

Ezután már teljes nyugalomban voltam, úgy éreztem, megkaptam, amiért jöttem. Lassan megérett az este, rákészültünk az éjszakára. Az esti etetés után még hosszasan beszélgettem társammal a sátor homályában. Az enyhébb levegő nagyon kellemes klímát kölcsönzött ennek az idilli pillanatnak. Lassan elhalkult a táborunk, és a szót átvette a tücskök és békák hada.

Alvásom rövidre sikeredett. A hóemberes szerelékem elkelt, egy csippanás után folyamatosan adagolta a zsinórt az orsóm. Amikor odaértem, hirtelen csend lett, kapásjelzőm lassan visszaállt az eredeti helyzetébe. Értetlenül álltam, olyan volt, mint valami rossz vicc. Mintha látta volna, mikor érek ki, és akkor otthagyja a csalit, majd jót nevetve álmos kinézetemen elúszott. Mindenesetre újracsaliztam a botot, és visszacsomagoltam magam a sátramba. Kavarogtak bennem a kérdések. Mi lehetett a gond? A szerelék? A csali-horog távolság? A halak nincsenek igazán étvágyuknál és csak csipegetnek? Nem könnyű válaszokat találni.

Az éjszaka ezután egy-két kósza csippanást kivéve csendes volt. Társam mozgására keltem fel hajnalban, és még egy utolsó kevés etetésre én is kibújtam tóparti otthonunkból. Miután még a botokat is újracsaliztam, egy kávé mellett élveztem a hajnal szépségeit.
Reggel 8 órakor kezdtünk összepakolni. Amikor az egyik botomat felvettem és elkezdtem kitekerni, a másik botom jelzője lassan elindult felfelé. Biztos egymásra dobtam gondoltam, de a fék és a jelző egyszerre felvisított. Társam kezébe nyomtam a kezemben lévő cuccot és beemeltem a kapásra. Lassú, komótos húzást éreztem a hóemberes szerelékemen. Rövid sétálgatás után valamiben mintha elakadt volna a zsinór. Nem erőltettem, csak tartottam a kontaktot, de egyszer csak megkönnyebbült minden. Üresen tekertem ki a szereléket. Nem mondom, hogy jót tett a hangulatomnak a két rontott kapás, de hamar rendbe tettem a fejemben a dolgokat. Tásammal még rövid megbeszélést tartottunk a történtekről, a következő horgászatok időpontjáról és helyszíneiről. 

Összesítve, most is megmutatkozott az a tény, hogy mennyire fontos a rövid horgászatokon, hogy gondolkodjunk, figyeljünk, és ha szükséges, tudjunk váltani és félretenni az addig dédelgetett taktikát. Nincs arra idő, hogy a halak találjanak meg minket. Nem mindig elég néhány óra, hogy beálljon elénk a hal. Ilyenkor nekünk kell rugalmasnak lenni.

A másik tanulság, hogy vannak időszakok, amikor nincs igazán étvágyánál a hal. Rontott, félbemaradt kapások jelzik, hogy valami nem úgy működik, mint szokott. Ritkán, de éltem már át hasonlókat. Ilyenkor csökkenthetjük a csali méretét, előtérbe kerülhetnek a kisméretű pop up-ok, esetleg zig-rig technikával is próbálkozhatunk. A csali minősége pedig mindig döntő fontosságú. Emiatt nem aggódtam, mivel bízom az SBS termékeiben.