Tislér László

0

Június 11.-én péntek kora délután érkeztünk meg Háromfára, a tógazda szívélyes üdvözlettel fogadott bennünket, gyorsan elintéztük a papírmunkát aztán némi eszmecsere közben kiderült, hogy sajnos az egész tavon megállt a halfogás. A frontos időjárás gyorsan elvette a halak táplálkozási kedvét. Bosszankodtam is rendesen, mivel hónapok óta tervezgettük ezt a pecát erre ez a mi szerencsénk… Na mindegy, lesz ami lesz alapon, elfoglaltuk az előzetesen már lefoglalt kettes állást.

Ebben akarunk mi horgászni?

Az összepakolás, sátorállítás, botok beélesítése csendesen telt, mindketten el voltunk kenődve, csak nem igazán akartuk kimondani. Gyors radaros helykeresés után elhelyeztük bójáinkat, majd jöhetett a csalizás. Na, itt akadtunk el a legjobban, úgy gondoltuk mivel úgy sem eszik a hal feltehetünk egészen különleges csalikat is, hiszen annyi kapás biztosan lesz arra is, mint a már jó bevált étkekre. Reggel kipihenten ébredtünk és szomorúan vettük tudomásul, hogy megúsztuk az éjszakát kapás nélkül.

Kapásra várva...

Ha a halak nem, majd mi eszünk ezért nekiláttunk a reggelinek, miközben a halak is megéheztek Laci egyik horgára, a sivítós kapásra gyorsan reagáltunk és ugrottunk is a csónakba, hogy mihamarabb a hal fölé érkezzünk. Az eredmény gyors fárasztás, majd szákolás és vidáman csaptuk össze tenyerünket a szép potyka felett, mely a mérlegen 9.5 kg-ot nyomott.

Kezdetnek nem is rossz, ekkor még nem tudtuk, hogy a 9,5kg-os hal lesz a túra legkisebb pontya.

Csali fel, horog vissza és folytathattuk is a reggelit. Estig nem is történt túl sok minden, inkább csak mi ismerkedtünk a környezettel.

Éles bevetésen...

Este fél nyolc magasságában, Laci jelzője irgalmatlan sírásba kezdett, az ismeretlen ellenfél félelmetes erővel menekült, szinte füstölt az orsó dobja. Nem is, mert bevágni az én barátom, csupán felemelte a botot és átváltotta a nyeletőféket. Na, ekkor ért a második meglepetés, a hal ugyanazzal az erővel húzta tovább a normál féket! Azonnal csónakba pattantunk és maximális sebességgel száguldottunk a hal felé, mely továbbra is teljes erejével menekült. Amint megközelítettük nem akarta hagyni, felemelni magát a fenék közeléből, komótosan úszkált a csónak körül, jó húsz perc kellett mire fel tudtam kényszeríteni. A víz lassan szétnyílt és egy eddig számunkra elképzelhetetlen méretű pontytest jelent meg a naplemente fényében, még a lélegzetünk is elállt a hatalmas hal látványától. Remegő kézzel toltam alá a merítőt, amint belecsusszant Laci egy félelmetes nagyot kiáltott a levegőben, boldogsága határtalan volt. A mérleg nyelve 19.6 kg-nál állt meg, ez lett az én barátom új egyéni rekordja, fotózás után visszahelyeztük éltető elemébe, a lenyugvó nap utolsó sugarai látszottak a vízen, melyben méltóságteljesen elúszott eme szép hal.

Nem könnyű egy ekkora halat vigyorogva megtartani! :)

A hal oldalán található sebet is gondosan fertőtlenítettük!

Menj, élj boldogan!

Innentől kezdve minden botunkat csak bio big fishel csaliztuk, hiszen éreztük, hogy ebben a helyzetben ez a tökéletes csali. A következő napon mindketten szép halakat fogtunk, szomszédjaink már kis híján haragudtak ránk, mivel nekik még kapásuk sem volt. Mint a tavon tartózkodó horgászok legtöbbjének.

Íme, egy hibátlan pikkelyzetű tőponty!

Sajnos gyorsan elérkezett az utolsó este, melyet nem igazán várt egyikünk sem. Még több figyelmet fordítottunk a csalizásra, behordásra. Este fél tíz magasságában, ismét egy elementáris erejű kapásra riadtunk fel, azonnal fölé kerekedtünk, a hal tisztességesen küzdött, éreztük ez sem hétköznapi méretű hal lesz. Mikor áttörte hatalmas teste a sima víztükröt, ismét lábremegés közepette szákoltam meg. Hatalmas súlyával akkor szembesültem, mikor be akartam emelni a csónakba, de csak a harmadik nekirugaszkodásra sikeredett. A mérleg nyelve 20.06kg-nál tudott csak megállni. Hihetetlen! Szinte egyszerre kiabáltunk a sötét éjszakába torok szakadva. Reggel elégedetten kezdtünk össze csomagolni, úgy éreztük bravúrosan sikeredett az ismerkedés Háromfával, melyben komoly szerepet játszott az új bojli, hiszen ez volt az egyetlen csali, mellyel kapást tudtunk elérni.

Túl az álomhatáron...

Na még egyszer...:)

Nem fogtunk sok halat, hiszen három nap alatt, négy bottal, hét darab hal egyáltalán nem mondható soknak, de ott és akkor abban a kilátástalan helyzetben bizony az volt! A halak súlya sem hétköznapi, hiszen a hét hal összsúlya, több mint 102 kilógramm, ami 14,57kg-os átlag súlyt jelent! Karcsinál búcsúzás képen lefoglaltuk a következő időpontot, egy biztos a csalin nem fogunk gondolkodni akkor már, hiszen ez az új csali mindkettőnket meggyőzött fogósságáról.

Írta: Tislér László