Kovács Zoltán

SBS SziKo Team, az SBS tulajdonosa

5

Az idei év eleji horgászkiállításon egy határozott fiatal srác lépett hozzám (türelmesen kivárva sorát), hogy szeretne engem meginvitálni egy közös horgászatra. Rögtön az volt az első gondolatom, hogyan értessem meg vele, ha minden ilyen meghívásnak eleget tennék, akkor egy évi invitálást csokorba szedve kb. 3 évig egyfolytában kellene horgásznom minden kedves meghívó horgásszal. Próbáltam fejben összeszedni, hogyan is tudom kedvesen és anélkül, hogy megbántódna visszautasítani a meghívását, amikor egy érdekes mondata ütötte meg a fülemet: „A helyszín a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág lenne, ahol saját stéggel rendelkezünk”. Ez zene volt füleimnek, hiszen ez a víz bojlizás szempontjából nehéz területnek számít, ennek ellenére nem mondtam rögtön igent, mert az is elhangzott, hogy tavasszal és ősszel nem olyan nehéz halat fogni azon a részen, ahol a horgászállásuk található, de már több éven keresztül tendencia, hogy a nyári hónapokban pontyok nélkül maradnak és szeretné megnézni, hogy én hogyan tudok ezzel a pályával és a haltalansággal megbirkózni nem mondom, hogy a haltalanság szó hallatán és figyelembe véve a vízterület nehézségi fokát nem volt gombóc a torkomban, hiszen e körülmények közé egy teljesen ismeretlen fiatalember – akiről addig semmit nem tudtam – invitált közös horgászatra. Ha lebőgök előtte, azt még ha nem is mindenki, de baráti köre biztosan sokig emlegeti majd… Szóval hosszas töprengés és nehézkes időpont-egyeztetés után (melyet az én zsúfolt időbeosztásom okozott) sikerült összehozni egy megbeszélt időpontot, mely a nyár közepére esett. El is érkezett a nap, amikor a nagy kapkodásnak köszönhetően csak részben felkészülve nekiindultam Dömsödnek, ahol kezdetét vette az RSD „meghódítása”.

Megérkezve ez a látvány tárult elém! Szó, mi szó, az ilyen természetes és vadregényes tájnál nincs szebb látvány a horgászok számára…

Mivel késő délután értem a helyszínre, nem is nagyon húzhattuk az időt, nekiláttunk a helykeresésnek. Nem volt nagyon nehéz dolgunk, hiszen a stég előtt húzódó területen két tartás is volt.

Az egyik olyan közel volt, hogy azt nem is horgásztuk meg, hiszen a stégen történő zajongásnak, „dobogásnak” köszönhetően nem sok eredményre számíthattunk volna…

… ezért a nagyobb távolságra található akadót tűztük ki célul…

… melyet körbecsónakáztunk és a főzsinór végére rögzített ólommal kitapogattam a meder alját és az akadó széleit…

… majd a kapott eredményeket fejben „feldolgozva” arra a döntésre jutottam, hogy az akadó előtti, kemény aljzatú részt fogom az M1-es ízesítésű termékcsaláddal meghorgászni

Ezek a következőkből álltak:
- M1 Premium bojli félbetörve
- M1 Premium Method mix
- M1 Premium Red Pellet
- M1 Spod Juice
- Csemegekukorica és repce

Ezek keveréke alkotta az alapozó etetésemet…

… és ugyanebből a keverékből vagy pasztából gyúrtam a pasztaólomra is

Az egyik végszerelékemre M1-es Double Trick bojli került, aminek tudjátok, felpuhul a külseje, de a belső magja kemény marad…

… a másikra egy szem M1-es wafter és egy szem ananászos Fluro pop up kombinációt tettem

Másik etetésemet az akadótól balra és azon túl helyeztem el, ahol találtam egy iszapos és kemény aljzat átmenetet

Ezt a helyet, kizárólag néhány szem Ace Lobworm Premium 20 mm-es bojlival és High Oil Halibut 20 mm-es halas pellettel etettem meg, azt a pár szemet is néhány méteres körben szórtam szét

A dolog különlegessége, hogy a horgászat ideje alatt, ami összesen 56 óra volt, mindössze 1 kg bojlit és 1 kg halas pelletet etettem el erre az etetési helyre, mely utólag a leghatékonyabbnak bizonyult!

Ide is két végszereléket helyeztünk el. Az egyiket a kemény részre, a másikat az iszapra, a kemény résztől egy-két méterre.

Csalinak az Ace Lobworm wafter (kikönnyített) és Squid & Octopus Fluro pop up kombinációt választottam. Egyik végszereléken mindkét szem 16 mm-es volt…

… míg a másikon 20 mm-es wafter és 16 mm-es Fluro pop up felhasználásával kialakított hóember kombinációt alkalmaztam

A végszerelékek közvetlen közelébe néhány szem egész és félbetört bojlit, illetve egész szemű halas pelletet dobtam

A végszerelékek bemutatását részletesen megtekinthetitek a cikkhez tartozó kisfilmben.

Minden a helyén, beélesítve a botok és a kapásjelző

Az első 24 órában több nagytestű dévér került horogra, melynek érdekessége, hogy akármit tettünk a fel csalinak, kizárólag az M1-es Double Trick bojli volt az, amit hajlandóak voltak bekapni.

Kedves finomszerelékes horgászok! Ugye nem túloztam, amikor azt állítottam, hogy nagytestű dévérek… :-)

Miközben türelmesen vártunk a pontyokra készült néhány kép a horgászállásunkat körül vevő élővilágról:

Nem kérem, ez nem Háromfa, ilyen is van az RSD-n!

Nem csak mi pecáztunk Mátéval…

… csak itt más volt a célba vett áldozat!

A türelem, a jó csali és az utolsó 12 óra meghozta a pontyokat is. Nézzétek meg a róluk és a fárasztásról készült néhány fotót, majd elárulom, melyik etetésről és milyen csalival sikerült partra kényszerítenünk őket horgásztársammal és – immár nyugodtan mondhatom – barátommal, Mátéval:

Alig vártuk, hogy megpillantsuk a halat!

A rengeteg hínár egy kis aggodalomra adott okot…

… de Máté gyorsaságának köszönhetően, hínár ide vagy oda, gyorsan a szákba tereltük a pontyot!

Ez már a miénk, megdolgoztunk érte!

Még a csali is jól látható…

Egy gyors fényképezés mérlegelés előtt – biztos, ami biztos… :-)

A mérleg pontosan 13,30 kg-ot mutatott!

Egy önálló fotó a nem mindennapi környezetben…

… miközben – hihetetlen! – Máténak is kapása volt!

Így már egyszerre fotózkodhadtunk a kifogott halakkal

A nagy melegre tekintettel különösen óvatos visszaengedés során

… nyerték vissza a halak szabadságukat!

Ahogy ígértem, lássuk a konzekvenciát! Az M1-es etetésről, melyre a method mix volt a jellemző, kizárólag nagytestű dévérek – a finomszerelékes horgászok álomhalai – érkeztek.
Az Ace Lobwormos etetés – melyre összesen 1 kg Ace Lobworm bojlit és 1 kg Halibut pelletet etettem – bizonyult a legsikeresebbnek, hiszen erről több pontyot is sikerült fogni, köztük a túra legnagyobb halát, egy 13,30 kg-os tőpontyot. A csali a bemutatott Ace Lobworm wafter és Squid & Octopus Fluro pop up kombinációja volt.
Egy dolgot biztosan merek állítani, ezzel a két eltérő ízesítésű termékcsaláddal bármikor, bárhová el merek indulni horgászni anélkül, hogy azon kellene idegeskednem, „Vajon jó lesz a csalim és be fog válni?” – ez az érzés és e biztonság tudata számomra megfizethetetlen! De biztos vagyok benne, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül!

Egy dolgot biztosan merek állítani, ezzel a két eltérő ízesítésű termékcsaláddal bármikor, bárhová el merek indulni horgászni anélkül, hogy azon kellene idegeskednem, hogy „Vajon jó lesz a csalim és be fog válni?” – ez az érzés és e biztonság tudata számomra megfizethetetlen! De biztos vagyok benne, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül!

Írta: Kovács Zoltán

Fotók, videó: Takács Péter, Szegedi Levente