Pigniczki Ferenc

SBS Tizo Carp Team

11

Legutóbbi harsányi versenyünkön találkoztunk az SBS SZi-Ko csapattal, ahol a díjkiosztó után váltottunk néhány szót. Kitől is eshetne jobban a gratuláció, mint hazánk egyik elismert bojlis csapatától és csali gyártójától. Eddig is szinte kizárólag SBS termékekkel csaliztunk és az etetőanyag összeállításánál is elsősorban ezt a márkát favorizáltuk. A verseny után felhívtuk Kovács Zolit, egy esetleges jövő évi együttműködés reményében, amire ő abszolút pozitívan reagált. Kérte, hogy egy cikkben mutassam be a csapatunkat, és írjak néhány szót a szerelékeinkről, az eddig bevált taktikánkról, vagy amit szívesen megosztanánk az olvasókkal.

Remélem írásommal sikerül kedvet és egy-két ötletet adni azoknak, akik bojlis versenyen indulnának a jövőben, vagy csak egyszerűen szeretnének több halat fogni.

Az elmúlt két évben kezdtünk el profi versenyeken indulni. Három ohati és egy harsányi bojlis kupa után az eredményeink:

• I. hely - 57 db hal 471,5 kg (IX. Ohat Nemzetközi Bojlis Kupa 2012. május 16-20.);
• II.hely 94 db hal 731,2 kg;
• III.hely 142 db hal 1090,3 kg;
• II.hely 113 db hal 870,7 kg (harsányi verseny)

Csapattagok:

- Gaál Tibor, csapatunk kapitánya

- Nagy Zoltán, a „boszorkánykonyhánk” mesterszakácsa és az alkalmazott taktikáink megálmodója

- Pigniczki Ferenc (jómagam), etetésért és a jó hangulatért felelős segítő

A nagy csapat

Igyekszem sok részletes információt adni ebben a rövid cikkben arról, hogy hogyan is horgászunk mi? Egy sikeres horgászat során rengeteg olyan apró mozzanat van, amit szinte lehetetlen egy cikkbe sűríteni, ugyanakkor hisszük, hogy a siker alapja éppen ezekben a részletekben rejlik. Engedjétek meg, hogy megosszak néhány, általunk sikeresen alkalmazott technikát, amely a nagy halakkal telepített, intenzív tavakon remekül működik.

Fő fegyverünk a pontosság és az óriás csúzli (katapult)

FIGYELEM: az óriás csúzli nem gyerekjáték, egy esetlegesen visszacsapódó 30-50 dkg-os gombóc komoly sérüléseket okozhat. Egyszer már volt szerencsém hallani egy visszafordult és a fejem mellett elfütyülő gombócot, amely akár meg is vakíthatott volna.

Jó pár versenyzővel beszélgettem már az etetési távolságról, pontosságról, technikákról. Többen azt mondták, hogy spombbal, vagy parittyával simán etetnek 110-140 méterre is. Saját szememmel láttam, hogy sokan valóban képesek erre, bár én nem tudnám ezeket a távolságokat az ő módszerükkel megdobni. A nehezen teljesíthető dobástávolságon túl mindkét módszernél nagy az etetőanyag szórása, nagy távolságban nagy rutin kell a pontos dobásokhoz. Ezzel szemben egy jól összerakott csúzlival 130 méterre is szinte könnyedén lehet lőni, még erős szélben is. Egy kb. 6 méter széles 3 méter hosszú területet szoktunk etetni, mert ezen fér el a négy szerelék. A katapult hihetetlenül pontos, etető gombócaink majdnem 100%-a az etetésünkön landol. Ha épp bedob egy társam, általában rálövök néhány gombócot, ami az ólom becsapódásától 1-2 méteren belül szokott beesni, sokszor éppen rá. 110-130 méteres távolságon parittyával vagy spombbal etetni sokkal fárasztóbb és pontatlanabb, igazán erős szélben pedig csak 80-90 méterre lehet bedobni velük. 100 órán keresztül nekünk még egyszer sem volt tiszta és szélcsendes az idő, volt olyan, hogy 2 napig tombolt a szembeszél. Ekkor látszott igazán a különbség, a mellettünk lévő csapatok kénytelenek voltak 10-20 méterrel kijjebb hozni az etetésüket, amíg mi könnyedén etettünk továbbra is 110 méterre.

100 feletti dobásba bele kell dőli rendesen, még szélcsendben is

Amennyiben a versenyszabályzat engedélyezi a dőlő bója használatát, mi dobótávon kívülre tesszük le azt. Egy vehemensen meginduló hal rátekerheti magát a bójára és a beszakított zsinór összeszedheti a szerelékeinket a további horgászat során. Ami még rosszabb, ha elhúzzuk a bóját és vége a pontos etetésnek! Mi ezért sem használunk fonott dobóelőkét, mert az azonnal elvágja a többi zsinórt, míg egy esetlegesen beszakadt monofilról kis szerencsével kijön a hal. Nálunk a bója, a dobás irányát határozza meg, nem a távolságot. Fekete alkoholos filccel jelöljük meg a sárga fluro zsinórjainkon a kívánt távolságot, így folyamatosan ugyanabban a távolságban tudunk horgászni.

A pontos horgászat fél siker

A nagy távra való pontos etetésre jó példa a legutóbbi harsányi verseny. A parti adottságok miatt kénytelenek voltunk a nádas mögé állítani a katapultot, ahonnan nem lehetett látni a vizet. Amikor az etetésre került a sor, megkértem társaimat, figyeljék hová esnek a gombócok, és e szerint korrigáltam a következő lövést.

Azért említettem elsőként az etetés pontosságát, mert úgy gondolom, ez sikerünk alapja, általában ehhez igazítjuk a taktikánkat és a használt csalikat. Ez a stratégia remekül működik nappal, halaink döntő többségét világosban fogjuk. Gyengébb éjszakai fogásainkra még keressük a megoldást, van már ötletünk a megoldásra és 2014-ben az SBS csapattagok tanácsaira is számítunk.

A felszerelés:

Botjaink, 3,9 m-es, 3 lbs, amelyből 5db van, de szükség lesz hatodikra is. Amikor nagyon eszik a hal és sok kapásunk van, perceket, talán halakat ér a hátra támasztott, felcsalizott bot.

Orsóból, mint sokan mások, a Shimano Long Cast Big Baitrunner-t használjuk. Csapattársaknak érdemes egyforma orsókat használniuk, így álmukból riadva is, mintha a saját botjukkal kezdenék a fárasztást (nincs bénázás a fékekkel). A nagyméretű orsóknál nem gond, ha valami baki folytán beszakad akár 100 m zsinór. Újraszerelsz és mehet tovább a peca, anélkül, hogy a dobon maradt kevesebb zsinór hátrányt jelentene a távoli dobások kivitelezésében.

0,25-ös mono főzsinórt, 0,40-es mono dobóelőkét, 25 lbs szakítószilárdságú lágy,süllyedő, fonott horogelőkét használunk kb. 20 cm-es hosszban.

Ha tehetjük, nem használunk rod-pod-ot, így könnyebb a botok között manőverezni

Horgaink 4-es és 6-os méretűek, rövid szárúak, nagy öblűek és erejükhöz képest viszonylag könnyűek.

99 grammospasztaólmot használunk, amennyiben a szabályok engedik, ha nem, akkor 113 grammos in-line ólmot. Nem a szokványos módon rögzítjük ólmainkat. 50 cm hosszú 120-as flourocarbon zsinórra húzzuk az ólmot. A zsinór két végét visszahajtjuk és pici fém bilinccsel, a lehető legkisebb hurkot képezzük. Egyik végére teszünk egy quick change kapcsot, amire a horog kerül, a másik fülre csak rá kell kötni a dobóelőkét. Ezek a szerelékek természetesen előre le vannak gyártva, amikre korábban fel lehet tenni a horgot, rengeteg időt nyerve egy újraszerelésnél. Csak a dobóelőkéhez kell kötni a szereléket és folytatódhat a horgászat. A vastag fluorocarbon gubancgátlóként szolgál és ellenáll az éles kagylóknak. Két nap intenzív etetés után, sok az iszapból kifürdött kagyló a fenéken, amik elvághatják a gyengébb zsinórokat.

Elérkeztünk talán a legfontosabb témához, a csalikhoz...

Számunkra legjobban bevált csalik, a 16 mm-es átmérőjű oldódó squid & octopus, ananász, cranberry Flumino pop up-ok és természetesen a jó öreg oldódó M1, amelyekből általában egy szemet használunk a hajszálelőkén. A horgászat kezdetén mindig ezzel a négyféle csalival kezdünk, majd az első kapások tapasztalataira alapozva kerülnek a sikert hozó csalik 2-3 szerelékre. A horgászat elején, valamint ha lassulnak a kapások, nagyon jól szokott működni az ananász, különös tekintettel arra, hogy imádják az amurok is, akik néha az addigi kapástalanságért felelősek. Amikor már beálltak a pontyok az etetésre, akkor jöhet a squid & octopus (oldódó, lebegő, fluro), ez a csali kerül legtöbbször a hajszálelőkére. A büdös illat ellenére rengeteg amurt is fogtunk már vele, gyarapítva az összsúlyt, amikor a pontyok nem akartak enni. Ezek a lebegő oldódó csalik hihetetlenül fogósak, de figyelni kell a felkínálás módjára. Szükséges hozzá a könnyű súlyú, kis méretű horog és a lágy, fonott előkezsinór. Az általunk használt horgokat egy 16 mm-es lebegő csali éppen csak megemeli. Ekkor a lehető legkevesebbet kell lefaragni a csaliból, akkor tökéletes, ha a horog súlya csak lassan süllyedve húzza le azt. Ahogyan oldódnak, folyamatosan veszítenek a felhajtóerejükből, ezzel biztosítjuk, hogy minél tovább és a lehető legjobban könnyítsék ki a horgunkat. Az etetőanyagot szívogató ponty így akár véletlenül is beszippanthatja csalinkat a horoggal, mivel azok így együtt szinte súlytalanul lebegnek a fenéken.

A kis csalira is jön nagy hal

Pasztaólmot használunk, ha a szabályok megengedik, vagy PVA hálóba töltött kisméretű stick mixet. Így biztosan lesz csalogatóanyag a horgunk közvetlen közelében. Pasztának és stick mixnek Flumino Groundbait-et, vagy más etetőanyagot használunk locsolóval, amelynek az ízesítése általában n-butyric, ananász, squid -eper, vagy M1. A verseny elején 2-3 ízből keverünk be néhány marékkal és ezeket folyamatosan cserélgetjük, egyik nap az egyik, másik nap a másik működik jobban. A csalinak és a mixnek ízben nem muszáj harmonizálnia tapasztalatunk szerint, sőt kifejezetten ritka, hogy mi így használjuk őket.

A kedvenc csalijaink közé tartozó M1-nek köszönhetjük eddigi egyetlen győzelmünket. Az első versenyünkön, két nap után annyira beálltak a halak az M1-re, hogy folyamatosan minden szereléken csak ez volt fent, felesleges volt bármi mással próbálkozni. A cranberry pedig Harsányban működött nagyon jól, eleinte oldódó-lebegőt használtunk és fogtunk is vele jó pár halat. Egy kapástalan időszakban Zoli barátom kitalálta, hogy kipróbálja a szilvás bojlit, ám ez sajnos elfogyott legutóbbi horgászatunkkor és nem pótoltuk. Volt nálunk édes szilva ízű Turbo Bait Dip, amelybe pár szem főzött cranberry pop up-ot tett.. Az első dobást követően le sem tudta tenni a botot, máris kapása volt amelyet még másik négy követett gyors egymásutánban. Olyan időszakban, amikor az egész tavon senki sem tudott halat fogni, mi 20 perc alatt 40 kiló előnyre tettünk szert, ráadásul ez a trükk gyenge időszakokban többször is bevált.

Horgainkat egyszerű csomómentes kötéssel rögzítjük, a horog szárára kisméretű, kb. 3 mm hosszú csövet húzunk, az egyenes szár aljáig, ez biztosítja csalink megfelelő elhelyezkedését a jó akadás érdekében. A hajszálra félbevágott pici úszórögzítő gumit húzunk, amit a stopper felrakása után ráhúzunk a csalira, kiküszöbölve azt, hogy a csali esetleg csúszkáljon. Így a kis méretű, puhább, oldódó csalik biztosabban maradnak az előkén, mert nem kerülhet a hajszál mentén víz a csali belsejébe, belülről oldva azt.

A csalit 6-8 milliméterre engedjük el a horogtól. Ezen a szereléken, szinte sohasem változtatunk, annyira beváltak, hogy változtatásokkal esetlegesen ki tudunk csikarni egy-egy gyors kapást, de hosszútávon gyengébb eredményt hoznak.

Az etető gombócok

Azok a baráti csapatok, akikkel már versenyeztünk és beszélgettünk, többen szerették volna megtudni, milyen Groundbait-et használunk. Zoli barátom által összeállított, saját etetőanyagunk csak a legegyszerűbb összetevőket tartalmazza. Darált kukorica az alapja és ragasztóanyagként liszt. Ehhez jön még az áztatott, főzött kukorica, a pellet és a bojli. A verseny elején vegyesen rakjuk bele a pelleteket, valamint több féle bojlit, majd egyre növeljük annak a bojlinak a mennyiségét, amit előre elterveztünk. Sajnos be kellett látnunk, hiába a több éves bojli készítési tapasztalatunk, ami jól működik egy általános horgászaton, nem veszi fel a versenyt az M1-el, vagy a profi román csapatok bojlijával. Ezekre 2 nap etetés után annyira beállnak a halak, főként éjszaka, hogy csak olyan időszakokban lehet őket legyőzni, amikor nem igazán eszik a hal.

Fontos az etető gombócok állagának beállítása. Ohaton, mivel a vízmélység csak 80-110 cm, a minél lazább, becsapódáskor széteső gombócok a megfelelőek. Ha előre legyártjuk a gombócokat, 1-2 óra után, beton keménységűre száradnak és nem felhősödnek eléggé. Harsányban a kettes tavon történt sajnálatos halpusztulás miatt, korlátozva volt az etetés mennyisége, a Groundbait-et 30 kg-ban maximalizálták. Mi szerettük volna gombócainkba gyúrva, minél pontosabban bejuttatni az engedélyezett bojli és pellet mennyiséget, ezért olyan ragacsos anyagot készítettünk, hogy akár 10-12 szem 16-20 mm-es csalit is összefogott a diónyi nagyságú mix. Ezt más esetben nem alkalmaznánk, mert ezek a gombócok úgy süllyednek a víz fenekére, mint egy darab kő, egyáltalán nem dolgozik a vízoszlop más rétegeiben. Általában csak 3-5 szem bojlit vagy pelletet gyúrunk egy gombócba és minél lazábbra hagyjuk azt.

A verseny kezdését jelző dudaszó után, azonnal belövünk 30-40 gombócot, szélesen, nagyjából egy vonalban. Ezt a horgászat során folyamatosan szűkítjük, a bójától jobbra és balra 3 méteren belülre. Ezután 15-30 percenként lövünk 10-20 gombócot, a kapások számához igazodva. Gyakran, 10-20 perc kapástalanság után, már az első lövések meghozzák a hőn áhított kapást. Sokszor gondoltam már arra, mennyire szeretném, ha víz alatti kamerák mutatnák a fenéken zajló eseményeket. Én úgy képzelem el, hogy egy ilyen nagy mennyiségű, koncentrált etetésre először a keszegek érkeznek és habzsolják a kukoricadarát. Ez fölkelti más, nagyobb halak érdeklődését is, akik részt akarnak venni a zabálásban és elzavarják a kisebbeket. Idővel rájönnek, hogy a becsapódás hangja még több kaját jelent és féltékenyen elkezdik védeni, minél gyorsabban bezabálni azt. Ekkor már a gombóc csapódása csalogatóként hat, nem pedig ijesztő hanghatásként. Minden kapás után azonnal rálövünk 5-10 gombócot, miközben még fárasztjuk a halat, ezzel biztosítva, hogy etetésünkön mindig találjanak a pontyok néhány jó falatot.

A tökéletesen kerek gombóc, pontosabban és messzebbre repül

Szót kell ejtenem az etetők mennyiségéről, hogy el tudjátok képzelni, mekkora különbség van egy normál horgászat és a verseny között. Egy versenyre általában 50-100 kg Groundbaittel, 30-50 kg bojlival és 20-30 kg pellettel készülünk. Ha ezt mind összeadjuk, 100 óra alatt 1000-2000 gombócot lövünk be, ami nem kis munka. 48 óra eltelte után ez már csak munkának tűnik, ezért elszántnak és fáradhatatlannak kell lenni, hogy elérjük az annyira vágyott dobogót. Ha az eddigi sikereket nem értük volna el, valószínűleg már abbahagytuk volna a versenyzést.

Valljuk be, sokkal szórakoztatóbb haverokkal, sörrel a kézben röhögcsélni a vízparton, ha elálmosodunk, kihúzni a botot és aludni egy jót a friss levegőn. De amikor a nappali polcán lévő kupákra nézek, elönt a büszkeség, hogy a barátaimmal, az annyira imádott közös hobbinkban értük el ezeket a kimagasló eredményeket és azokkal horgászhatunk együtt, akiket eddig csak a TV-ből, vagy újságokból ismerhettünk.

Írta: Pigniczki Ferenc