Juszku Gábor

0

Az ünnepek elmúltak, átléptünk 2023-ba. A fehér karácsony most is elmaradt, sőt, igen enyhe időt hozott az új év.

Volt még néhány napunk mielőtt újra munkába álltunk volna, így jött egy kósza gondolat, mi lenne, ha horgásznék egyet? A gondolatot tett követte, elengedtem egy-két telefont és már pakolásztam is. Viktor barátom épp hasonló cipőben járt mint én, fontolgatta a januári pecát, így nem kellett sokat győzködni. Rögtön megegyeztünk, irány Demecser!

Kora délelőtt érkeztünk meg Rober-tóra és a tógazdával folytatott rövid kis beszélgetés után, már el is foglaltuk faházunkat. Csónakos helykeresésre némi időt szántunk. Húzós horgászatra készültünk elő. Etetni csak keveset terveztem. A Red One magkeveréket használtam, kevéske csemegekukoricával kiegészítve. Ehhez még, 20 mm-es, Premium Ready-Made Boilies M1-es ízben került. Horgonként fél kg-ot szórtam ebből a horogcsali köré.

A csalizást a jól bevált módon végeztem. A horogra Premium Boilie Wafters M1, 20 mm-es, tovább könnyítve SBS Fluoro Pop Ups Pineapple csalival. A hóembert megfelelően kiegyensúlyoztam úgy, hogy a pop up-ot addig faragtam, amíg lassan a fenékre süllyedt wafters társával együtt. Ezután a hóembereket M1 Premium Bait Dip-be mártottam, majd bevontam őket oldódó M1 Premium Bomb Paste-tal. Ezt két botnál alkalmaztam. A harmadik botommal bag-es technikával próbálkoztam, váltogatva a horogcsalikat, pelleteket és PVA liquid-eket.

Mire minden szerelék a helyére került, már jócskán benne voltunk a délutánban. Végre volt egy kis idő pihenni és gyönyörködni a tájban. Különleges élmény és érzés volt a tél közepén ott állni és figyelni a természetet, ahogy egy-egy madár hangot ad örömének. Érezni az ilyenkor szokatlan illatokat. A télnek nem sok nyoma volt.

Sötétedés után behúzódtunk a faházba, vacsoráztunk és beszélgetni kezdtünk. A bag-es szereléket időről időre meglátogatta egy-egy termetes keszeg. Eldöntöttem, hogy fel is veszem azt a szereléket, nem szívesen töltöttem volna keszegfárasztással az éjszakát. Hét óra tájban viszont az egyik behúzott botomon lassú, húzós kapás jelentkezett. Amikor ráemeltem a halra tudtam, nem keszeg lesz, lassan hagyta magát felénk terelni. Fél távon volt egy komoly kirohanása, ekkor gondoltam először arra, hogy esetleg komolyabb hal van a horgomon. Miután megláttuk a stég előtt, a lámpa fényénél, még nem realizálódott bennünk a hal mérete. Merítés után a társam igencsak erőlködött, miközben felhozta halunkat a bölcsőbe. Mind a ketten elámultunk a hal méretén, azt sem zártuk ki, hogy 20 kg fölött van. Miután visszamértük a mérlegelőt tudomásul vettük, hogy fél kg hiányzik a lélektani 20kg-os határhoz! Örömünket ez azonban kevésbé befolyásolta. Fotózás és fertőtlenítés után óvatosan útjára engedtük a parádés tövest. Hihetetlen volt, egy ekkora hal január 6-án, ami az év első pontya nekem és a tavon is. Örömöm leírhatatlan volt. Olyan érzés, ami a mindennapi mókuskerékből kiszakadva egy pillanatra elhitette velem, hogy nem csak vagyok, de élek is! Mert a horgászat számomra maga az élet!

Még két jó halat sikerült elcsípnem 22:30 és 02:15 óra környékén, amelyeket nem mértünk meg, de kicsivel lehettek 10 kg felett. Utána már nem volt kapásunk, de ez nem zavart, hiszen többet kaptam, mint amiben titkon reménykedtem. Másnap, dél körül pakolni kezdtünk, lassan zártuk a pecát. Most sem volt sok időnk a horgászatra, de most is büszkék lehetünk az eredményre. Bízom abban, hogy ez az év olyan lesz, mint amilyen az első hala volt számomra! Parádés!