Kovács Zoltán

SBS SziKo Team, az SBS tulajdonosa

0

Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy 2005 májusában az SBS tesztcsapata, a Román Senzor Carp Team világrekordot döntött a 100 órás Maconkai Bojlis Kupán, ahol 1 kg volt a súlyhatára az értékelhető halaknak és beleszámított a pontyon kívül az amur és a márna is. Akkor összesen 1016,25 kg-mal félelmetes, szinte utolérhetetlen hitelesített rekordot állítottak fel. Ezt megközelíteni, vagy esetleg felülmúlni szinte lehetetlen… gondoltuk ezt 2007 augusztusának első hétvégéjéig.

Ekkor került megrendezésre a II. Jászkiséri Bojlis Kupa, amely végeredménye számunkra az lett, hogy ez az elérhetetlennek tűnő világrekord megközelíthetővé vált, ugyanis csapatunk, az SBS SziKo Team utolsó mérlegelésének összesített eredménye 966 kg lett! A verseny szabályainak megfelelően ebben a kategóriában világrekordnak számít ez a teljesítmény. (Igaz, ez az eredmény még nincs hitelesítve, de mire a cikk megjelenik, már reméljük, hitelesített eredményről beszélhetünk, hisz a szükséges dokumentáció rendelkezésünkre áll!) A verseny időtartama 96 óra (4 órával rövidebb, mint Maconkán), az értékelhető halak alsó súlyhatára 3 kg (2 kg-mal magasabb) volt. Ez sokat számított, hiszen több halat is vissza kellett engednünk mérlegelés nélkül, mert 3 kilónál könnyebbek voltak. Itt kizárólag bojival lehetett csalizni, és csak a ponty számított bele az értékelésbe. Így ebben a kategóriában – nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy – ez az eredmény egyedülálló. De lássuk, hogyan is zajlott ez a verseny, és minek köszönhető a nem hétköznapi eredmény!

Az elviselhetetlen kánikula után egy kis felfrissülést hozó lehűlés köszöntött minket a verseny kezdetét jelentő kedd reggelen. Ez az idő nagyon jó fogási lehetőségekkel kecsegtetett, hiszen három nagyon fontos dolog befolyásolja döntően egy verseny eredményét. A megfelelő időjárás (a halaknak, mely általában nem azonos a számunkra kedvező időjárással), egy kiváló horgászhely kihúzása, és a minőségi csali. A csalinkban maximálisan megbízunk, hiszen évek alatt apró lépésekkel szinte tökéletesre fejlesztettük, amelyet tovább fokoztunk egy új, eddig versenykörülmények között nem próbált, forradalmi újítással. Már csak a jó hely hiányzott. Mint általában, megint én húztam, mert ha Andris húzna egy kedvezőtlen horgászhelyet, biztos az őrületbe kergetné magát a verseny végére. Ezért rám terheli ezt a feladatot. Ha én húzok, magát nem hibáztathatja, engem pedig okolhat a sikertelenségért. Elsőnek ő húzott, hogy hányadiknak húzhatjuk a horgászállást. Ez a 10-es szám volt. Az optimális helyekről nem nagy tapasztalatunk volt, de a tavalyi versenyen szerzett minimális tapasztalatok alapján volt némi fogalmunk, mely helyeket nem szeretnénk kihúzni. Ez a kíméleti rész mellett kijelölt állás és a gáti szakasz volt, mert ezeken a helyeken tavaly nem igazán sikerült jó eredményeket elérni a versenyzőknek. Belenyúltam a kalapba, jól megkevertem és erősen koncentráltam a tavalyi 9-es helyünkre, mellyel maximálisan meg voltunk elégedve, hiszen itt a 2. helyen végeztünk. Éreztem, hogy megvan, most sikerülni fog! Kibontottam: a papíron a 20. hely állt. Nem éppen 9-es, de gyors gondolkodással hamar rádöbbenünk, hogy a nem kívánt helyek közül ez a gátrész. Hamar lekókadtunk, pláne mikor a gyakran itt horgászó versenyzők megjegyezték, hogy „nem baj fiúk, így egyenlő esélyekkel indulunk!”

A következő arcon csapás a bójázásnál ért minket. A szabályzat úgy szólt, hogy be lehet vinni a bójákat, de etetőanyagot, csalit kizárólag a partról lehet bejuttatni. Megpróbáltunk egy mélyebb részt keresni, ahol keményebb a talaj. A helyi terminátorok mondták, hogy a gát előtti részen, igaz nagy távolságra, van egy halárok. Azt kell meghorgásznunk! Nos, e helyett egyenletes, 70 cm-es víz fogadott 20-30 cm-es iszapréteggel, halároknak nyoma sem volt… A negyedik kör után feladtuk és kb. 130 méter távolságra elhelyeztük az egyik bóját. E hely kiválasztásának egyetlen oka az volt, hogy ez volt szimpatikus. Itt kevesebb iszapot és talán minimálisan mélyebb vizet találtunk. A másik bóját kb. 60 méterre helyeztük el, mert a parttól számítva idáig volt kemény aljzat. Sokszor jött már be az iszapos rész és a kemény találkozásához elhelyezett etetésünk. Végre eldördült a verseny kezdetét jelző puska, és elkezdtünk etetni. Nem kis feladat 130 méterre bejuttatni nagy mennyiségű csalogatóanyagot. Természetesen, mi a jól bevált parittyás módszerrel kezdtük el a gombócokat bejuttatni, melyekbe belecsempésztünk néhány szem bojit és pelletet. Megdöbbentem azon, hogy milyen sokan kezdtek el szintúgy parittyázni. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert aki rakétázott, az nagy hátránnyal indult, mert a rakéta becsapódása a 70 cm-es vízmélység miatt minden halat elkergetett hosszabb-rövidebb időre. Ezért némi előnnyel indultak a parittyások.

A verseny délben kezdődött, de estére hamar rájöttünk, hogy a közelebbi etetésünkön nem sok babér terem. Itt mindössze egy törpeharcsa volt az eredmény, míg a távolabbi bóján majd 80 kg ponttyal büszkélkedhettünk. Veszélyes volt, de hamar váltottunk. A rövidebb bójára szórt Squid & Octopus (polip és tintahal) ízesítésre kihegyezett etetésünket áthelyeztük a 130 méteres bójánk vonalánál közelebb, kb. 110 méterre. A két etetés közti távolság szélességében kb. 60 méter volt. Nagyon jó döntés volt, melyet az igazolt, hogy az éjszaka folyamán jóval több hal jött, mint a másik M1-es (Frankfurti kolbászos) etetésről. Ekkor már bőven 150 kg fölött voltunk. A parittyázást igyekeztünk minimálisra leszorítani, ugyanis a kapásokra 1-2 órát mindig várni kellett egy kiadósabb etetés után. Ezért a sekély vizet okolhattuk. Kétszer, reggel és este parittyáztunk nagyobb mennyiséget, közben az etetést a speciálisan készített 24 mm átmérőjű bojlival tartottuk fent. Csak az ilyen nagyméretű bojli alkalmas arra, hogy az igen távoli, 130 méterre található etetésre bejuttassuk.

Biztosan sokan megrökönyödnek, nem túl nagy a 24-es méret? Nos, itt jön a képbe egy forradalmi újítás: az oldódó bojli. Ezt már többször teszteltük az előző időszakokban és kiemelkedő fogásokat produkált, mondhatni bármilyen körülmények közepette. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy olyan fogási időszakokban is tudtunk vele halat fogni, amikor minden más – addig bevált csali – érintetlen maradt! De vajon tovább fokozza a halak kapókedvét egy olyan időszakban is, amikor egyébként is jól táplálkoznak? A válasz a verseny végén vált egyértelművé: IGEN! Ennek az oldódó „csodagolyónak” a lényege, hogy óráról órára egyre kisebb méretű lesz, míg teljesen fel nem oldódik, miközben hatalmas felhőt képez. A benne lévő fontos csalogatóanyagok 100%-ban megmaradnak, mert nem főzzük, ezáltal nem távozik el belőle semmilyen nélkülözhetetlen, értékes adalékanyag. Így soha nem látott mértékben képes a vízben „dolgozni”, és a halakat kapásra csábítani. A másik fontos tulajdonsága, hogy a hal előbb vagy utóbb megtalálja a számára legmegfelelőbb méretet. Vagyis odaúszik a csalihoz, ami akkor még 22 mm-es, de ezt nagynak találja, mert óvatos és nem eszik intenzíven. Úszik néhány „kört” és mikor visszaér, már csak 18 mm-es a bojli. Ha még mindig nagy, akkor ez így megy addig, amíg a pontycsali el nem éri a ponty számára legmegfelelőbb, optimális méretet. Közben igen agresszíven adja ki magából az étvágyfokozókat és aromákat. Ez a technika világszínvonalú, és Te, Kedves Olvasó az elsők között juthatsz ehhez a forradalmian új információhoz. Ez a technika alapjaiban fogja megváltoztatni a bojlizást, hiszen itt teljesen el kell felejteni a tojás használatát. Most, tudom, azt kérdezed, hogy akkor hová lesz az értékes vitamin és fehérje. Ezt kell pótolni a különböző attractánsokkal (fehérjékkel). Ez a bojli több szárítási időt igényel. A megfelelő méret kialakítása után 2 hétig szárítjuk. Az így kapott bojli túlzás nélkül mondható, többszörösen fogósabb az eddig használt összes bojlinál!

Gondolom, az is sokakban felmerül, hogy miként tettünk szert az új technikára, hogyan tudtuk mindezt kikísérletezni. Bizonyára sokan tudják (vagy sejtik), hogy az SBS termékek hazai kizárólagos forgalmazójaként számos olyan tesztanyagot kapok Angliából, amely ott is kísérleti stádiumban, tesztelés alatt áll. Ezek egy része speciálisan angol termék, amely szerintem csak a saját vizeiken működik, míg jó néhány itt „robban” igazán. Az angol SBS cég vezetőjével, Des Taylorral kiváló a kapcsolatom, aki nem csak remek üzletember, hanem kiváló horgász is. A fantasztikus eredményünkön felbuzdulva az anyacég már ebben az évben és a mi instrukcióinkat maximálisan figyelembe véve (!) forgalomba hozza a különleges oldódó bojlit. Várhatóan ősszel lesz kapható a Squid & Octopus (polip és tintahal), Frankfurti Sausage (frankfurti kolbász), és Corn (kukoricás) ízesítésben. Akik a saját bojli elkészítésének a hívei, természetesen számukra is lehetővé tesszük, hogy az új, különleges és eredeti SBS adalékokkal készítsék el majd oldódó bojlijukat. Ezek forgalomba kerülése a kész bojlik megjelenésével egy időben várható.

Néhány gondolat erejéig azonban térjünk még vissza a versenyhez:

A kiváló csalin kívül sok mindennek kellett tökéletesnek lennie. Nagyon sokat köszönhetünk a 3,9 méter hosszú 3,5 Lbs FOX Roberto Ripamonti távdobó botjainknak, hiszen a legnagyobb szélben (amikor a legjobban jött a hal), kis erőfeszítéssel igaz, de még mindig tartani tudtuk a 130 méteres extrém dobásokat a 18-as bojlival. Ugyanis a hajszálelőkére 18 mm átmérőjű bojlit használtunk, amely szintén oldódott.

Fontos tény az is, hogy az SBS Method mixünk alap ízesítése teljesen azonos volt az általunk használt bojli ízesítésével. Tudom, sokan nem tulajdonítanak ennek komoly jelentőséget, de szerintünk ez igen is fontos tényező!

De a sok szép dolog mellett azért volt néhány hátráltató tényező is. Ezek között az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró az, hogy a halak félelmetesen erősek voltak. Még az 5 kg-os halak partra fárasztása is jelentős időveszteséggel járt. Sokan nem is gondolnák, mennyivel kevesebb halat lehet kifogni egy ilyen jelentéktelennek tűnő dolog miatt. A másik hátráltató tényező, mely az oldódós bojli javára írható, hogy a horog és a csali közötti távolság a bojli oldódásával egyidejűleg nő. Ez azért hátrány, mert a túl nagy távolság miatt, mikor a hal a szájába veszi a csalit, csak a szája szélébe akad a horog. Amikor a parthoz ér, a fárasztásnál egy hirtelen, agresszív kirohanásnál még a legpuhább bot és a legjobb fékkel rendelkező orsó sem menthet meg attól, hogy ne szakadjon ki a szájából a horog. De úgy gondolom, hogy egy ilyen csalinál eltekinthetünk ettől a hátránytól. Sőt esélyünket növelhetjük, ha az ilyen bojlit nagyon közel fűzzük a horoghoz a hajszálelőkénken. Így még mindig minimális a távolság, ha már a jelentősen feloldott bojlinkat veszi fel a hal.

A harmadik napon már olyan jelentős előnyre tettünk szert, hogy az emberek megkérdezték, hova ez a nagy kapkodás, mi már biztos nyerünk, mennyit akarunk még fogni, 1000 kilót? Ekkor ültették a bogarat a fülünkbe, hiszen átlagot számolva reális esélyünk volt a rekord elérésére. Ez még nagyobb lelkesedést öntött belénk. De sajnos a lelkesedésünket beárnyékolta az, hogy Andris társamnak 3. nap este halaszthatatlan családi okból kifolyólag távoznia kellet a versenyről, így külön engedéllyel az elkötelezett segítőnk, Bessenyei György lépett a helyére. Ez egy kis hátrányt jelentett, mert eddig ő gyúrta nekünk a gombócokat és segédkezett a halak elrakásában, mely szintén jelentős időmegtakarítás volt számunkra. Miután Andris elment, feltámadt a szél. Egy kis idő elteltével olyan szintű kapássorozat következett, mellyel én még életemben nem találkoztam. Amint kifárasztottuk a halat, nyomban úgy, ahogy rajta volt a bojli, dobtam is vissza, és mindegy, hogy hová esett, 5 percen belül elhúzta egy újabb ponty. Volt, mikor 3 boton volt kapás és kettővel fárasztottunk, egyet pedig az állványunkra visszahelyeztünk áthajtva a nyeletőféket… és az újracsalizás után, szerencsénkre, még mindig meg volt az állványra helyezett bot végén az előzőleg megakasztott hal. De mire kifárasztásra került, már húzta is a következő boton lévő szereléket egy újabb áldozat. A szerencsénk az volt, hogy akkor érkeztek a mérlegelők, mikor ez a kapássorozat beindult, és a kifogott halakat nem kellett egyenként a pontyzsákba eltenni, ezzel nem veszítettünk értékes időt. A mérlegelők futószalagon mérlegeltek. Idejük sem volt arra, hogy az addig a pontyzsákokban figyelő, több mint 100 kg összsúlyú pontyot lemérlegelhessék. Csak a folyamatosan fogott halakkal foglalkoztak. Mire az összes halat lemérlegelték és lecsendesedett a kapássorozat, több mint 2,5 óra telt el! Ezúton is szeretném megköszönni a segítőkézségüket és türelmüket a mérlegelő fiúknak és a szomszédainknak, akik türelemmel végigvárták az összes mérlegelést és hitelesítést! Köszönjük!

Visszatérve az 1000 kg-os kérdésre, futótűzként terjedt a hír, hogy rekordot szeretnénk dönteni. Mindenki erről beszélt, és itt történt meg velünk, életünkben először még egy nagyon fontos dolog, hogy a verseny végéig a versenyzők, szinte egy emberként, őszintén drukkoltak nekünk, hogy sikerüljön a rekordkísérlet. Nekik is utólagosan köszönjük az őszinte drukkolást, felejthetetlen élmény volt!

II. Jászkiséri Bojlis Kupa végeredménye

I. hely SBS SziKo Team 966,2 kg

II. hely Pontybarátok 400,4 kg

III. hely K-Karp Team Hungary 349,96 kg

Legnagyobb hal: Spro Carp Fun Boilie Team 12,49 kg

Igaz, a versenyt a fáradtságtól nem látva végül 966 kg-mal és sikertelen rekordkísérlettel zártuk, mégis teljesen elégedettek voltunk az eredményünkkel, csalódottságnak nyoma sem volt rajtunk. Hazatérésünk után hosszas pihenés következett. Tiszta fejjel átgondolva és jóindulatú segítséggel felhívták a figyelmemet a bevezetőkben elmondottakra, majd szakemberrel konzultálva megállapítottuk, hogy ebben a kategóriában teljesítményünk szintén világrekord, mely már csak a hitelesítésre vár. De hitelesítés ide vagy oda, ezt az eredményt már senki nem tudja elvenni tőlünk!

Az oldódós bojliról és használatáról bővebben a következő cikkemben olvashattok, ugyanitt! Várom kíváncsi, kísérletező kedvű horgásztársaimat! Baráti üdvözlettel:

Írta: Kovács Zoltán