Szorre Patrik

SBS Carp Saving Team

0

Idén tavasszal egy madridi kiruccanásnak köszönhetően lehetőségem adódott, hogy ellátogassak édesapámmal a híres cassieni víztárózóra.
A Lac de Salagou, a "vörös pokol" és a Lac de Saint-Cassien között vacilláltam. Tekintettel arra, hogy márciusban a Salagoun sokszor előfordul havas, hideg időjárás, inkább a tengerhez jóval közelebb fekvő, mediterrán éghajlattal rendelkező Cassient választottam. Ugyanakkor a cassieni szabályok nem teszik lehetővé az igazi bojlizást (például nem lehet a parton aludni), és mert ez nem kifejezetten horgásztúrának indult, otthon kellett hagynom néhány felszerelést. Mindezek ellenére a Cassient láttam az optimálisabbnak.
Miután eldöntöttem, hogy a Cassienre megyek, nekiálltam kutakodni. Írtam ismerősöknek, átolvastam az összes horgászmagazinom, videókat néztem a neten, és hónapokon át keresgéltem. Gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem találtam. Az angol nyelvű videók nem nyújtottak elég információt. A horgászati szabályokról pedig régi, 8-10 éves, már nem aktuális adatokat találtam, vagy francia nyelven kellett volna gyorsan megtanulnom.
A fent leírtak miatt nehéz dolgom volt. Azt biztosan tudtam már érkezésem előtt, hogy nem tudok a parton aludni, ezért szállást kellett foglalnom. Éjszaka érkeztem a szállásra, és csak másnap reggel tudtam foglalkozni a horgászattal. A szállásadótól kértem segítséget, mégis hol lehet napijegyet venni. A kommunikációnkhoz elő kellett venni minden activity tudásomat, és hol mutogatással, hol rajzolással magyaráztunk egymásnak. Készséggel állt a rendelkezésemre, neki is állt telefonálni. Pár perc „fantastique” „oui-oui” után azt mondta, hogy június 1-ig nem lehet horgászni a tavon, de semmi baj, mert szép a tó, és különben is, nem messze van egy patak, ahol lehet pisztrángozni. Mondtam neki, hogy június 1-ig nem tudok maradni, és távozom. Majd mondta, hogy várjak még egy picit. Fél óra telefonos beszélgetés után kiderült, hogy mégiscsak lehet horgászni, és van is egy hely, ahol lehet jegyet venni. Ott már korrektül elmondták az éppen hatályban lévő szabályokat. Ezután megkezdődhetett a peca!

Semmiképpen sem szabad jegy nélkül horgászni, mert Franciaországban letartóztatnak! Tekintve, hogy nem egy hatalmas összeg a napijegy, nem éri meg kockáztatni.

A víztározó hatalmas mérete miatt, helyválasztás tekintetében az eddigi tudásomra hagyatkoztam. Ezért a tó déli ága, a sekélyebb víz felé vettem az irányt. A tó partját a legtöbb helyen nem lehet autóval megközelíteni, így gyalog kellett a meredek partszakaszon lecipekedni.
Találtam egy öblöt, ahol gyakorlatilag semmi légmozgás nem volt. Felmelegedő víznél ez pedig előny, így első napra ezt a helyet választottam. Ráadásul kettő pontyugrást is láttunk, így ennél jobb helyet nem választhattam volna. Órákig tartó szerelés után minden bot a helyére került, majd elindultam körülnézni. Sajnos mindenféle próbálkozásom ellenére a botok csöndben maradtak. Viszont láttam kettő darab 2-3 kg-os fekete sügeret, fogtam egy csukát, illetve édesapám látott becslése szerint egy 15-20 kg közötti pontyot.

Másnap úgy döntöttünk, hogy körbenézünk máshol is. Kicsit feljebb a tavon találtam egy platót, körülbelül 60 méterre a parttól, ideálisnak tűnt, hogy az 5 méteres mélységből feltört 2 méterre. Éppen ezért alaposan megetettem, ezt horgásztuk a maradék kettő napban. Az egyéni bodorka rekordomat ugyan megdöntöttem, de pontyot fogni nem sikerült. Természetesen hatalmas élmény volt itt horgászni, teljesen más, mint előtte bárhol. A peca végén azért egy kisebb meglepetés még ért, mert amikor kitekertem a botjaimat, az egyik szerelékemen a blow-back rig vissza volt fújva, hogy mi lehetett, azt sosem tudom meg, de bízom benne, hogy a jövőben kicsit horgász-barátabb szabályok kerülnek bevezetésre, és visszatérhetek még ide.

A turista iroda címe: Franciaország, 83440 Montauroux, Place du Clos

Tekintsétek meg rövid videómat is, amelyben részletesen megtudhatjátok a jelenlegi szabályokat: