Sónyák Soma

0

Sziasztok! Egy tanulságos horgászatomat szeretném megosztani Veletek, amelyre június 11-12-én került sor a Baranya megyében található Szőkei Hármastavon. Különösen azoknak a horgásztársaknak lehet ez hasznos, akik hozzám hasonlóan még csak kóstolgatják a bojlis horgászatot.

Nagyjából egy éve horgásztam először a tavon, már akkor kiderült, hogy rendkívül sok nagytestű ponty lakja, és a tó kis méreteiből adódóan kifejezetten jó lehetőséget nyújt azok számára, akiknek nincs idejük 12-24 óránál többre, hogy gyakorolják a bojlizást.
2017 nyarán Szántó Péter barátommal és horgásztársammal minden itteni horgászatunk kimagasló sikerrel zárult, jó néhány 10, 15 kg feletti (köztük eddigi legnagyobb pontyom) és még több, 6-9 kg-os példány tett látogatást bölcsőnkben. Ezen a tavon a part közelében tartózkodik a pontyok jelentős része, én is igyekszem mindig ezt a részt meghorgászni, de érdekes módon, az igazán darabosabb halakat egy kivételével, mind a tó középső részéről sikerült megfognom.

Így hát ennek a 24 órás pecának (amelyen kivételesen egyedül voltam) is nagy reményekkel indultam neki, az imént említett okok miatt. Azonban a halak (különösen a nagyja) most megmakacsolták magukat. De nézzük részleteiben, mi is történt…

A tavon hihetetlenül jól működik az SBS Flumino Soluble Pineapple bojli, ami a gyártó egyik olcsóbb árfekvésű, oldódó, ananászos bojlija.

Szerintem rövidebb pecákon verhetetlen az oldódó típus. Ha gyorsan szeretnénk sok halat fogni - és nem feltétlenül a legnagyobbakra pályázunk -, nem igazán van jobb választás. Most is vele készültem, illetve némi erjesztett kukoricával, biztos, ami biztos alapon. Ugyan csak egy éve próbálgatom a bojlizást, mégis meggyőződésem, hogy hatékonyabb ugyanazt a csalit tenni a hajszálelőkére, mint amivel etetünk. Az intenzíven telepített és horgászott vizeinken a kevesebb mindig több! Ebből kifolyólag nem is csináltam semmilyen alapozó etetést, inkább bíztam a jó helyemben és a botonként egy-egy maréknyi golyóban, plusz pár szemben PVA szalagon a horog alatt.

Ennek a pecának nagy, szakállas horgokkal indultam neki, ami egyébként nem szokásom, legtöbb esetben 8-as vagy 6-os szakállnélkülieket használok, azonban most a csali mérete (kísérleteztem a dupla 20, illetve dupla 24-es kombinációval) indokolta a nagyobb horgot.
Hétfőn este megérkeztem, az éjszakában, és az eddig már jól bevált helyben nagyon bíztam.

Azonban eltelt úgy a horgászatom első 8 órája, hogy a legnagyobb halam „csak” egy 7,6 kg-os ponty volt, és darabra sem jött közel az az eredmény, amire számítottam. Reggel elkezdtem az egyik botommal keresőpecát folytatni, óránként dobtam újat, de ez sem hozott átütő eredményt, csak egy-egy kisebb, kósza bajszost sikerült vele fognom.

Jött a fejtörés, vajon mit tehetnék, hogy sikerüljön végre ütemesen fogni a halakat, hogy aztán - a nagy számok törvénye és a tó adottságai alapján - jöhessen egy-egy nagyobb példány is? Elhatároztam, hogy felezett bojliból és kukoricából (összesen 1,5 kg) csinálok egy etetést féltávra - rosszabb nem igazán lehet -, legfeljebb elszórakozom az aprajával. A tavon lehetőség nyílik a csónakos etetésre (a horgásztársak közösen használhatják a tó egyik csónakját), lehet bójázni is, de mivel nekem az nem volt, így csak a szememben és a pontos dobásokban bízhattam. Elkészültem az etetéssel, maradt nagyjából öt órám a horgászatra, dupla vagy semmi alapon mindkét botommal a kb. 15 négyzetméteres etetésre dobtam. Lecseréltem az addig használt helikopter szerelékeimet, és az általam nagyon kedvelt inline ólmosra váltottam.

Feleakkora, szakállnélküli horgok kerültek fel és 15 cm-es előke (ebben az előkehosszban lehet, hogy szerepet játszott elsősorban feederes mivoltom is) egy szem megfaragott bojlival. Két teljes óráig semmi. Meg se nyikkantak a „csipogók”, csak a madarakat hallottam és az agyam kattogását. Burványok azonban egyértelműen jelezték, hogy a halak ott vannak, de kapást nem sikerült kicsikarnom egészen a horgászatom végéhez vészesen közelítő 15 óráig.

Ekkor megtört a jég, egy órán belül 4 kapásom volt, ebből kettő halam lett meg, köztük a horgászat legnagyobbja, egy nagyon szép, 13 kg-ot meghaladó tömegű tükörponty! Miközben ezt a halat fárasztottam, a másik bot elsült, egy kolléga sietett a segítségemre, de sajnos az a hal öt percnyi fárasztás után úgy döntött, hogy nem szeretne fotózkodni, lefordult a horogról. Örömöm így is határtalan volt, hiszen már-már vert helyzetből sikerült szépítenem!

A célkitűzésemet (amely ezen a tavon mindig ugyan az, fogni a „tízpluszosokból”) sikerült teljesítenem, már csak az összepakolás maradt, és a búcsú a legközelebbi viszontlátásig. Természetesen minden halam visszanyerte szabadságát, egy gyors fotó és fertőtlenítés után.
Sokat gondolkodtam azóta, vajon mi volt az oka, hogy a horgászatom végéig nem igazán működött semmi, amit próbáltam. A halak még ívhattak? Az időjárás, mint mindig, most is fontos tényező volt (miután hazaértem, az éjjel meg is jött a lehűlés zivatarokkal). Túlzottan eldurvítottam a végszerelékemet? Valószínűleg, ezek együttesen, és több más apróság, amire még nem is jöttem rá. Talán nem is kell, ettől igazán szép a horgászat, semmit sem tudhatunk biztosan, mindig új szituációval kell szembenézzünk…

Mit lehet tanulni ebből a 24 órából?

Elsősorban azt, hogy soha, de SOHA ne add fel, ne szegje a kedved, ha épp nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd, előbb vagy utóbb sikered lesz, ha teszel érte! A kis csali (egy szem megfaragott bojli) kis horoggal, bizony sokszor előbb talál gazdára, mint a „duplahuszonnégy”, és nem feltétlenül a kicsit húzzák el! Van, hogy nem működik a taktika, ilyenkor váltani kell, különösen igaz ez a rövid horgászatokra. Mindig legyen "B" terv! Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy a legtöbb esetben nem kell túlzásba vinni az etetést, a koncentráltságon van a hangsúly! Egyre inkább vigyázni kell halainkra, mindenki igyekezzen alkalmazni a szakállnélküli horgokat, mert sokkal kisebb sebet ejt a hal száján. Intenzíven horgászott vizeinken, ahol egy halat akár heti többször megfognak, ez akár a hal életét jelentheti! Sajnos én is egyre gyakrabban találkozom olyan nagytestű halakkal, amelyeknek a szája helyén már csak sebet találni, ezt a kíméletes fárasztással és szakállnélküli horgok használatával megelőzhetjük!

Egy saját, egy év alatt kialakult tapasztalat: kisebb, jó halállománnyal bíró vizeken a nagyobb, óvatosabb pontyokat könnyebben tudjuk horogra csalni egy szem kisebb, süllyedő bojlival, legtöbb esetben kicsit megmásítva gömb formáját. Ezzel természetesen nem kell egyetérteni, ez csak az én tapasztalatom, azonban mindenkit bátorítanék, hogy tegyen egy próbát, annyit szerintem megér.

Köszönöm a figyelmet, remélem vannak, akiknek segítséget, támpontot adhat az induláshoz ez a kis szösszenet. Minden horgásztársnak sok sikert a parton, az SBS-nek pedig köszönet ezért a lehetőségért, illetve a kiváló minőségű termékekért!