Tanács János

0

Barátságtalan január. Kissé betegen nézem az erkélyről a tél jeges, szűnni nem akaró lábnyomait. Építkezem az emlékeimből, újból és újból átfutom jegyzeteimet, tisztogatom a felszerelést, csatarendbe állítom a csalikat, összegzem a hiányosságokat. A sárga-fekete címkék szinte kacsintanak rám, és már hallucinálok is! S.O.S! - olvasom a dobozok oldalán, arra ösztökélve, hogy azonnal induljak horgászni, de a jellegzetes betűtípus valójában SBS feliratot takar. Ez már a vég! Elvonási tünetek. Pikkelyfüggőség!

Patika rend, felkészítve minden, készen állok! Ám a gyakorlati kivitelezés még várat magára. A fagyos nappalok lassan telnek, távoli homályba vész az év végi meghitt ünnep. Megrohannak az emlékek. Papír csörren, doboz nyílik, tekerem az új orsót üresen, másik kezemben a „meglepetés bot” ,amit „huszontizennyolcszor” emlegettem véletlenül, a - „Ki, mit szeretne karácsonyra?”- típusú családi vacsorákon… A birtokba vétel megtörtént, az élesítés még odébb van egy csöppet. Addig is, odarakom őket tapasztalt társaik mellé, hátha a tárgyak is beszélnek egymás közt, amikor kilépek a horgászkuckómból. Kopaszok a nagy öregek között! Mint a seregben. Szinte hallom, ahogy a falon csüngő pontymatrac dicsekszik egy dagi távdobó orsónak, arról vitatkozva, ki mekkora halat fogott, tartott, ápolt drága gazdája kedvéért… Ez már tényleg beteges kicsit. De volt már ilyen. Azt hiszem, tavaly. A napsütötte olvadó tavak voltak az egyetlen gyógyszereim, és kapkodtam be a „pirulákat” egymás után, ahogy jött a jó idő.

Pakolás közben kezembe akad egy üres dobozka. Még decemberből maradt itt. Micsoda kaland volt. Lehuppanok a horgászszékre, és szárnyat bontanak a kellemes emlékek. Hogy is volt?

„Mester” és tanítványa

November utolsó napjait tapostuk. Legkisebb öcsémet invitáltam egy közös pecára. Születésnapja alkalmából egy élmény-ajándékot szántam neki, bíztam benne, hogy a method feederes módszerrel megismertetve sikeres horgászatot zárunk majd. Így is történt.

Isaszegen találkoztunk az egyik kedvenc tavamon, a csípős novemberi hajnal lefagyott tájjal várt minket, mégis varázslatosnak tűnt a deres part, ahogy az előbújó napsugarak játszottak a kristályokon.

Az volt a tervem, hogy a jobbra eső kisebb tavat teljes mértékben Ádámra hagyom, így kellő magabiztossággal tudja majd gyakorolni a dobás, fárasztás, szákolás mozzanatait, és nem zavarom össze az én begyakorlott fortélyaimmal. Mivel alig voltak a parkban rajtunk kívül, ez nem volt nehéz. Jómagam a kis út másik oldalán terpeszkedő nagyobb tavat vallattam, tudatosan a nagyobb halakat keresve, hogy legyen időm a családi oktatásra.

A szokásos összeszerelési tanítgatás után előkerültek a csalik. Ádám vérszemet kapott a sok SBS tégely láttán, és profi módjára kezdte a szín, illetve illat utáni elemzéseket. Tanácsomra, egy egyszerű vonalon indult a próbálkozás. Nem variáltam túl a dolgot. Némi mikro pellet a kosárba, és a még hideg időben is sikeres SBS ananászos Corn Shaped Sinker Boilies, egy-két csonti kíséretében.

- Szerintem ez jó lesz így!
- Biztos? – kérdezett vissza. – Nem kéne még rá valami?
- Ádi! Bízz bennem! A kevesebb néha több…

Szakadtunk a nevetéstől. A nagy öreg újabb bölcseletekkel gyarapította aranyköpései tárházát.

Mire én is összeraktam a botjaimat, már a második kis pontyot húzta. Vigyorgott, mint a tejbetök.

- Le vagy maradva tesó, nem? – élcelődött harsányan, miközben negyedszerre csúszott ki kezéből a kis tükrös a matracra. Igen. Úgy látszik ezt is gyakorolni kell. Biztos haltartás, védelem, mosoly. A jó képek titkai.
- Nem kapkodok! Összsúlyra megyek, nem darabra! – oltottam vissza. Újabb rötyögés. Jó hangulatban telik a nap.

Megszületett nálam is az első bedobás. Lefinomított főzsinór, még finomabb végszerelékkel, a csali tüskére egy jól megfaragott SBS Double Trick Boilie Wafters került M1-es ízvilággal. Swingerek élesítve, kapásjelző kissé hangosabbra véve, hogy halljam, ha esetleg pont a másik oldalon segédkezem. Mondanom sem kell, folyton ott voltam. A türelmes fárasztás, a fék kezelése, a kíméletes szákolás, mind elméletben, mind a gyakorlatban porondra kerültek. A bevált csali maradt, egyszer-egyszer titokban belemártotta a „véletlenül” ott felejtett SBS One Shot Corn Booster dipbe. Azt hitte, nem látom. De orrom azért van!

Kisebb pittyegés után kifogtam életem talán legkisebb halát, ami nem is értem, hogy vette fel a megfaragott wafterst. Jót röhögtünk.

Összsúly, mi? – szívta a véremet, és már pattant is fel, mert kapása volt.

Kezdtem bosszús lenni. Már a hetediket akasztja, én meg guppikat gyűjtök… Na, mindegy! Türelem! Tovább folytatódott a kis potykák dömpingje, Ádi nem unatkozott. Kellemes fáradtság közepette élveztük a gyümölcsös vízipipa körülölelő füstjét, amikor intenzív zakatolással elfüstölt a tó közepe felé bedobott szerelékem. Jó húsz perces fárasztás után már a matracon pihent egy gyönyörű, 7 kiló körüli tükrös. Lebiggyesztett szájjal „pislogott” körbe a parton. Úgy látszott, neki sem tetszett ez a novemberi klíma. Kicsit megkönnyebbülve tértem vissza a stégről, hogy újból játszhassam az asszisztenst. A tizenkettedik! Szépen arat a kis tanonc!

Hamar sötétedett. Pakoltunk, röhögtünk, egyre zordabb lett az idő. Pacsi, puszi, pá! Mindenki megkapta, amiért jött. Akár darabban, akár összsúlyban nézzük… Jó nap volt! Tavasszal folytatjuk!

Tanítvány és „mestere”

December eleje. Egyre markánsabb a hideg, erős szél fúj mostanában. Nem a kényelmes horgászok barátja. De a fanatikusoké sem. A tavak pereme itt-ott már fagyogat, hol csak fátyolosan, hol már vastagabb rétegben. Ennek ellenére készen állok az útra. A valóban leminimalizált felszerelés már a kocsiban. Hívom a mestert, illetve mesternőt, hogy kell-e még valami elengedhetetlen. Nyugtat, hogy ha valami hiányozna, nála úgyis van. Gondolhattam volna…

Mikor novemberben először feedereztünk együtt, rögtön kiderült számomra, hogy Kati nem viccel. Nyüzsög, keresi a halat, próbálkozik, szerel, váltja a csalit, nem pihen. Már akkor is hideg volt, mi mégis, mint két Michelin-bábu, kitartóan horgásztunk, amíg mások már kora délután pakoltak. Attól függetlenül, hogy más gyártókat favorizálunk, a rivalizálás nem volt jellemző. Sőt! Jó hangulatú, nyitott eszmei peca állt mögöttünk, és ami éppen működött, kölcsönös hümmögéssel nyugtáztuk egymás közt. Finomszerelékes feeder volt a központi mozgatórugó, kis távolságra, egy nádsziget elé dobálva.

A kisebb méretű Garlic és Squid & Octopus Fluro SBS Pop Up-ok ilyenkor jó barátaim, hozták is a szebbnél szebb halakat a matracomra. Igaz, Kati kissé elhúzott az elején, de a türelem, mint mindig, most is meghozta gyümölcsét, és sikerült a nap végére felzárkóznom, ami egy kitartó versenyhorgász mellett bizony nagy szó.

Még reggel, amikor kiértem a tóhoz, ő állítólag addigra már fogott egy kilenc kiló felettit az első tóból, amit gyorsan vissza kellett engedni. Na persze…! :) Még akkor kértem meg, hogy decemberben ugorjunk ki ide, és mutassa meg a matchbotos horgászat alapjait úszós készséggel. Mivel ez a technika nagyon távol áll tőlem, van mit tanulnom. Volt is!

Elsőnek értem a partra, a víz széle már jegesedett. A parkolóban senki, a tavakon egy lélek sem. Már megint bolondnak néz egy halőr. Csak a szokásos forgatókönyv. Hideg szél fújt, így egy szélárnyékos helyet választottam, amelyet a megemelt út belső fala védett, és a téli nap is odasütött. Egy darabig. Hamarosan Kati is megérkezett, és indulhatott a móka. Nagyon vékony zsinór, precízen beállított ereszték, kis távolság és ritka ráetetés. Ezek voltak az alapok. Élő csalit használtam bedippelve. Előkerült a tarsolyból néhány általam favorizált SBS termék: 3 in One Turbo Bait dipek, Strawberry Jam és Sweet Plum ízesítésben. Valamint, néhány csalihoz kapott kis aroma, amelyek Pineapple és Squid&Octopus ízekkel készültek a bevetésre. Ezekbe mártogattam felváltva a csontikat, bevetés előtt.

Minden szép és jó – gondoltam. Jöjjön, aminek jönnie kell. De nem jött. Elmaradtak a kapások, hiába dobáltam közelre, vagy távolra. Valami nem stimmelt. Kati közben már a harmadik szép pontyot szákolta.

Összedugtuk a fejünket, és agyalni kezdtünk. Adott egy még finomabb pálcát, apró kis orsóval, leheletvékony zsinórral. Felszereltük, hátha a teljesen lefinomított felszerelés sikeresebb lesz. Bevált. Szinte be sem dobtam, már csipkedni kezdték a bedipelt finomságot az addigra már odaszokott pontyok. El sem hittem!

Pörgős peca vette kezdetét, az új módszert még szoknom kellett, többször túl gyorsan, vagy éppen túl lassan reagáltam le a kapásokat. De igyekeztem nagyon, és az eredmény nem maradt el. Szebbnél szebb pontyok sorakoztak fel egy- egy téli címlapfotó erejéig a deres matracon.

Néhányszor megpillantottam egy, a part közelében portyázó tokot. Mondtam is Katinak, milyen jó lenne megfogni, de a túl közeli pecát a fátyolos jég miatt nem lehetett kivitelezni. Csalit váltottam, felhúztam a csontik mellé egy ananászos Sinkers mini bojlit. Megpróbáltam a jég és a víz találkozását gyorsan megcélozni. Elsőre sikerült! Na, akkor jöhet a tok. Erős kapás, masszív ellenállás következett. Tényleg sikerült volna megfognom? Vagy egy testesebb ponty csábult el a kedvenc SBS csemegémre? Nem! A jellegzetes küzdelem és a kivillanó hosszú fehér test már jelezte: a kiszemelt "áldozat" akadt a horogra! Tovább tartott a fárasztás, mint általában, köszönhetően a finom felszerelésnek, de majd kibújtam a bőrömből. Vad hideg lett közben, állig bebugyolálva fotózkodtam a tudatosan megszerzett tokkal. Büszke voltam nagyon, és a mesternő elismerő szavai csak jobban inspiráltak.

Hófelhők gyülekeztek távolabb, és a szél jelenléte csodás színeket varázsolt az ég aljára.

Kopogtat a tél. Talán ez az utolsó peca idén. Sajnos. De legalább megint tanultam valamit. Köszönöm Telinger Katalin! Úgy érzem lesz még néhány közös túránk, jó csapatmunka alakult ki köztünk.

Konklúzió

Tavaly nyár derekán ismerkedtem meg közelebbről az SBS termékeivel. Sok mindent kipróbáltam a palettáról, alkalmaztam őket feederes, bojlis és úszós horgászatok alkalmával egyaránt. Vannak köztük kedvenceim, vannak sokak által elismert nagyágyúk, és vannak olyanok is, amik eddig háttérbe szorultak, mert a megszokott, bevált ízekre koncentráltam. Sok szép halat fogtam velük, napszaktól, vagy időjárástól függetlenül. Mindig kiagyaltam valamit. Ha nem magamtól, akkor más rávezetett. És mindig sikerrel jártam. Eredményes 2016-os évet zártam. A folytatás, és a számomra újdonságnak számító csalik tesztje már itt toporog a küszöbön. Ahogy kiolvad, a megpihent horgász tettre kész! Én ott leszek! És ti? Köszönöm SBS!