Manapság előre megtervezzük a horgásztúrákat egész évre, egyeztetve mindegyikünk szabadságával. Amikor már azt hisszük, hogy az évben „kihorgásztuk” magunkat, ekkor szoktak a haverok jönni újabb meglepetésekkel, így nincs más hátra, mint egy újabb kiruccanás.

Egy nap beugrott hozzám egy nagyon jó barátom, Javi (ejtsd: hávii), akivel rendszeresen szoktam pecázni. Elmesélte, hogy végre sikerült egy hivatalnoki állást kapnia. A sok tanulás miatt mostanában sokszor kimaradt a horgásztúrákból. Nagyon megörültünk, egyből az járt az eszünkben, hogy ezt meg kellene ünnepelni a tóparton. Jól belegondolva, már az év vége felé jártunk, a Karácsony is itt volt a nyakunkon, de sebaj, szerencsére maradt még szabadságom ebben az évben.

„- Meg is van Javi, szilveszterezzünk az iktusi tavon!”

Minden oké, de az Iktus (ejtsd: iktyüszöe) nincs bezárva ezeken a napokon? „- De igen.” „- De, ki tudja?” Már ott láttuk magunkat egy iktusi csónakban, szőlőszemeket eszegetve szilveszter éjjelén. (Hagyomány a spanyoloknál, hogy szilveszter éjszakáján lenyelnek tizenkét szem szõlõt, szinkronban a toronyóra éjfélt kongató 12 ütésével. A szerk.)

A legelső dolgunk az volt, hogy felvettük a kapcsolatot Jérémyvel (ejtsd: zsérémi) és egyeztettük a dátumokat, lefoglaltuk a helyeket, meg, hogy hányan is leszünk összesen. A legfontosabb a helyválasztás volt, de ez nem volt gond, mert még 20 nap sem telt el az óta, amióta utoljára itt jártam. Sokan biztos azt gondolják, hogy „- Már megint Iktus”. Hát, bizony így van, és tudom, hogy sose unnám meg ezt a helyet. Tudom, hogy jó változtatni a horgászhelyeken, de mindig visszavágyok erre a horgászvízre. Sok változatosságot rejt: különböző mélységek, bedőlt fák, különböző halfajok, csodálatos tájak. Változatos a kilátás, pl.: a 6. horgászhelynél a Pireneusok tárulnak eléd…

A 6-os helyen nincs sok akadó, bedőlt fa, ahol elveszíthetjük a halakat, de sok a 10 m-es gödör, ahol nagytestű harcsák meg tokok tanyáznak. A 2-es és a 3-as hely (a tó vége felé) teljesen különbözőek. Itt nincsenek akkora mélységek, sok a plató és a hínármező. Itt gyakrabban megfordulnak a halak, emiatt gyakoribbak a kapások is.

Természetesen minden horgászhelynek megvannak a maga különböző és különleges beállói - az iktusi horgásztavak sok szép, egészséges, nagytestű példányt rejtenek. Ez nagy részben a jó oxigénellátásnak köszönhető, mert a Gave folyó a tórendszert táplálja, és persze a jó karbantartásnak, amelyet a halőrök, és Jérémy, a tógazda nyújt. A tórendszer egyelőre két tóból áll, de hamarosan elkészül a harmadik is

A „Small Lake” (ejtsd: szmól lék) nevű tó arról híres, hogy itt él a legtöbb, különböző fajta tokhal. Több mit 15 fajta tokkal rendelkezik és több mint 80 egyed található a két tóban összesen. A hatalmas amurok, koi-, tő- és tükörpontyok mellett sokféle pisztráng is található benne, és mekkorák!

A nagyobbik tó - ahol megméretjük tudásunkat ezen a túrán - folyamatosan meglep a termetes halaival. Mindannyian ugyanazzal a tervvel indulunk. Hátha sikerül 20+-os tokot vagy pontyot fogni! Ebben a tóban több fajta nagytestű hal él, mint pl.: tőponty – 23 kg; tükörponty – 32 kg; „two tones” ponty – 25 kg; orosz tok – 26,5 kg; fehér tok – 47,5 kg; harcsa – 76 kg és amur – 17 kg, az eddigi feljegyzések szerint. Ritka az ilyen tó, ahol ennyi fajta és ilyen méretű halak megtalálhatóak. Miközben lefoglaltuk a helyeket és az időpontot, Jérémy elmondta, hogy ezek halfajok fantasztikus genetikájuknak köszönhetően nagyon hamar fejlődnek. A fentieket olvasva világossá válik, hogy miért is tetszik ennyire nekünk az Iktus.

Visszatérve a tervre. Mindent elrendezve, a barátaink Cristian (ejtsd: krisztiáán) és Carlos (ejtsd: kárlóósz) csak a második nap csatlakoznak hozzánk. A helyek, amelyeket lefoglaltunk, a 6-os, illetve a VIP horgászállások voltak, a többi hely, kivételesen csuka-horgászoknak volt kiadva. Így, ha a halak a mélyebb vizekben tartózkodnak, akkor ezek ideális helyek lesznek nekünk, nem beszélve arról, hogy ezek a kedvenceim. Miután elhatároztuk, hogy ki, hol fog horgászni, csak annyi maradt hátra, hogy kipakoljunk, és indulhat az egy hetes peca!

Carlos és Cristian a tokokra horgásztak, mi pedig alig vártuk, hogy kipróbáljuk újra a VIP helyet! Én már háromszor jártam az iktusi tavakon, de még mindig visszavágyom erre a helyre. (A kényelem, amit a kis házikó nyújt az állás mellett, meg a sok kapás, egyszerűen nem tudom megunni!)

Nem maradt sok idő az összepakoláshoz, de pár napon belül készen álltunk mindennel. Mivel egy téli horgászatról volt szó, és nem volt sok tapasztalatunk ebben az időszakban, elhatároztuk, hogy nem viszünk magunkkal sok etetőanyagot. Kevesebb, mint 19 óra alatt meg is jött a rendelésem. A csalikat az egyik legjobb spanyol horgászboltból, az El Rincón del Carpfishingből (ejtsd: el rinkórn del karpfiszhinf, ford.: Sarki Ponythorgászbolt, a szerk.)rendeltem meg, ami nemrég nyitotta meg kapuit a horgászok előtt.

Újra bízva kedvenc csalijainkban, az SBS –től a következőket hoztuk: az édesek közül 6 kg Pineapple & Banana, a hozzá tartózó Turbo Bait Dipek, meg Pop Upok, 1kg Micropellet, 5kg Frankfurter Sausages bojli, ugyancsak a hozzá tartózó dip meg pop upok. Az előző horgászatokból megmaradt csalikat is magunkkal vittük, mégpedig a kifelejthetetlen M1 meg az Ace Lobworm csalikat, és még vagy 5 kg Ace Lobworm Method Mixet is. Ezek mellé vittünk egy zsák mikro pelletet és 10 kg kukoricát, hogy kiegészítsük az etetésre szánt csalikat. Ezekre a csalikra és etetőanyagokra támaszkodtunk ezen a téli horgásztúrán, a Pireneusok lábánál. 

December 30-a reggelén Javi autójával elindultunk Franciaország felé. Valladolidtól (ejtsd: vajjadolíd) a távolság 490 km. Míg beszélgettünk a fogásokról, csalikról meg régebbi kuraccanásokról, már ott is voltunk az iktusi recepción. Cyril (ejtsd: sziríll) elmesélte, hogy a VIP helyen néhány nappal ezelőtt egy horgásznak elég sok kapása volt, többek között sikerült neki egy 20+-ost is megfogni! Csak ennyi kellett nekünk, ezen információk után alig vártuk, hogy felállítsuk a tábort!

Az első nap, amíg kipakoltunk, felszereltünk, kajáltunk, radaroztunk és kigondoltunk a legjobb stratégiákat, már be is esteledett, így a hold fényénél kellett behúznunk a végszerelékeket. Mindegyikünk 3 bottal horgászott. Javi a VIP helynél a vízben ágaskodó fa bal oldali részét horgászta meg, én pedig a jobb oldalát, így egyikünk sem zavarta egymást a behúzott zsinórokkal.

Néhány órás radarozás után rájöttünk, hogy a VIP hely teljesen alá van „aknázva” akadókkal, elsüllyedt fákkal. Némelyek a csónakból észlelhetőek, a többi meg csak a radar segítségével. Minden elsüllyedt fa környéke tele volt hallal, legyen az 2 vagy akár 8 méter mélységű. Ez nagyon jó jel volt számunkra. A bal oldali részen, ahogy megpillantjuk a 6-os helyet közel a parthoz, olyan 6 méteres mélységben, Javi része tele volt hallal, csak úgy csipogott a halradarunk!

Gyorsan felszereltük a botokat ugyanabban a felállításban, mivel mindkettőnknek hasonlóak voltak a helyi adottságai: elsüllyedt fák, nagy halak, tiszta víz. A szerelékek következőkből álltak: A főzsinórra kb. 20 m 0.60 mm-es fluorocarbon előtét-zsinórt kötöttem, ez összekötve 2 m-es leadcorral és annak a végébe in-line vagy klipszes ólom 6 és 7 oz. súlyúak (1 oz. = 31,1034768 gramm, 186-217 gramm, a szerk.)  Előkezsinórnak a Rapala Titanium 0,38 mm változatát használtuk, horgokból a 2 -es méretű Fox és Korda típusúakat választottuk egyszerű hair-rignek megkötve.

Sok halat észleltünk radarozás közben, de nem tudtuk, hogy aktívak-e vagy sem, így néhány PVA hálót készítettünk method mixszel és összetört bojlikkal megtömve, valamint néhány PVA zacskót egész bojlikkal megtöltve. Nem akartunk sokat etetni, de a PVA hálók és zacskók mellé még minden végszerelékre ráetettünk egy kis magmixet mikro pellettel és összetört bojlikkal keverve. Ezzel az etetési stratégiával próbálkoztunk az első napokon.

Egyenként húztunk be a zsinórokat, először Javi, addig én a parton maradtam. Mi általában 200 grammos ólmokat használunk, hogy véletlenül se mozdítsuk el a végszerelékeket a helyükröl.

Javi az első botját messze, majdnem a 6-os beállóig húzta, - mert Carlos és Cristian csak 3 nap múlva érkeznek meg - és 8 méteres mélységbe helyezte el a frankfurti kolbászos hóember végszerelékét, és a hozzátartózó PVA hálót. A második botját a baloldali parthoz közel rakta le, mivel ott sok halat észlelt radarozás közben. A csali-kombináció 18 mm-es Pineapple & Banana süllyedő bojliból és a hozzá tartozó pop upból állt. A harmadik botját még közelebb rakta a parthoz egy elsüllyedt fa mellé, 2 m-es mélységbe. Tökéletesen lehetett látni a fejlámpa segítségével, ahogy lerakta a végszereléket az aljzatra. A csali pedig frankfurti kolbász ízesítésű CSL Hookers volt, persze nem maradhatott ki a PVA háló 12 mm-es ugyanolyan ízű bojlikkal. 

 

Javinak ez volt az első kiruccanása az Iktus-ra. Amint a botok a helyükre kerültek, megpihent, mert nagyon ki volt fáradva a sok utazástól meg a készülődésektől, de közben elmondta, hogy nagyon jó előérzete van, és alig várja, hogy megszólaljanak a kapásjelzői.

Az én esetemben az egyik végszerelék pont egy fa mellé került, ahol egy gém ágaskodott, ez választotta el a két helyet. Ennek a fának az ágai alatt sok halat jelzett a halradarunk, így ide raktam le a dupla süllyedő Pineapple & Banana bojlis előkémet a PVA csomaggal, amelyet ugyanilyen tört bojlikkal töltöttem meg, emellé még rászórtam egy marék oldódó bojlit is. A második botomat mélyebb helyre raktam le, pont a régi patakmederbe, ami átszeli az iktusi tavat, kb. 9 m mélységben. A harmadik, és egyben az utolsó botot 3 méteres mélységben, a három sziget lábánál helyeztem el, amely a VIP és a 7. beálló között található meg. A csali Ace Lobworm Pop Up volt az elmaradhatatlan PVA zacskóval, amelyet dippelt Pineapple & Banana bojlikkal töltöttem meg, ugyanúgy, mint ahogy a horogcsalit készítettem elő. Javi meg az én helyeim majdnem fedezték az összes lehetőséget: akadók, mélyvizek, sekély vizek, zónák, ahol fokozatosan változik a mederfenék, stb...

Nagyon boldogok voltunk, mivel a VIP helyen pecázhattunk, és emellett egyes-egyedül voltunk az egész tavon! 

 

Miután készen voltunk a botokkal, összeszedtük és elrendeztük a cuccokat, nekiláttunk vacsorát csinálni és vártuk, hogy megszólaljanak a kapásjelzők.

Meg sem állt, csak szólt folyamatosan! Mély álmunkból felriadva azt sem tudtuk, hogy hol is vagyunk. Emlékszem, hogy nagyon furcsa volt, amikor bekapcsoltuk a fejlámpákat, mivel nem sátorban, hanem egy kis házikóban tartózkodtunk. Végül valahogy kimásztunk hálózsákjainkból, gyorsan kiszaladtunk, Javi ráemelt, de sajnos kicsit későn érkeztünk... Intenzív fárasztás után a hal beszaladt egy elsüllyedt fába, Javi gyorsan ráment a csónakkal, de sajnos nem sikerült megszákolnia. Bosszantó volt, azonban örültünk is, mert a halak táplálkoztak, és csak még az első éjszakán voltunk túl.

Hamarosan újabb kapásra ébredtünk, de már fény mellett, mert közben megvirradt. Javi legszélső botjáról csak úgy pergett le a damil, megpróbálta a partról kifogni, de lehetetlen volt, így nem maradt más, mint ugrás a csónakba, és nyomás utána! Egy hosszas, de érdekes fárasztás után sikerült megszákolnia az első tokját, de micsoda tok volt! A partra érve vettük észre, hogy egy orosz tokkal van dolgunk, és nem is akármekkorával, pontosan 25,500 kg volt - az egyik legnagyobb orosz tok ebből a tóból. Érdekes, mert ezek a tokok rövidebbek, és pocakosabbak szoktak lenni.

A nagy izgalomban csináltunk egy pár képet, és visszaengedtük a tokot. Ez a leggyönyörűbb része a horgászatnak. Az ilyen tiszta vizű tavakban jól látható, hogy lassan-lassan visszaúsznak a halak. Micsoda módon kezdődik a túra, egyszerűen elképesztő! Ünnepeltünk, hogy Javinak van egy fix munkahelye, ő fogta az első tokot, ami nem is kicsi, másodsorban 31-ét írunk, az év utolsó napját, egyszerűen fantasztikus évzárás!

Egy-kettőre nekiláttunk egy jó meleg reggeli elkészítésének, miközben megbeszéltük, hogy milyen jól kezdődik ez a túra. Amíg letöltöttem a képeket a gépemről a laptopra, Javi kihasználta az alkalmat, és elment zuhanyozni. De, mint általában lenni szokott, megszólalt a kapásjelzőm! Mint a villám, rohantam a botokhoz. Az adóvevőm jelzéséből tudtam, hogy melyik botról van szó. Pont az a botom sült el, amelyik a VIP helyet két részre osztó fához volt elhelyezve. Bevágtam, hamar csónakba szálltam, az orsó dobja csak úgy pörgött, nem állt meg, a fék nem nagyon volt kilazítva „-Ez jó jel!’’- gondoltam magamban, hiszen egy termetes hallal volt dolgom. Lassan-lassan közeledtem a hal felé, már az előtét zsinór is a gyűrűket érte. Épp a patakmedernél, úgy kb. 10 méteres vízmélységnél jártam. Úgy tűnt, a hal mintha követné a víz alatti utat, ami átszeli az Iktust. Istenem, micsoda küzdelem volt! A beszorított fék ellenére is könnyedén mozgatta a hal a csónakot ide-oda. A nagy izgalom után láttam, hogy egy pontyról van szó, és arra gondoltam, hogy megdöntöttem a rekordomat! Micsoda hosszú egyed! Közben majdnem sikerült leakadnia, amint a leadcore kiért a vízből, de valahogy csak megszákoltam. Alig vártam, hogy kiérjek a partra és megmérhessem. COME ON!!!

Megérkezett Javi a zuhanyzásból, közösen letáráztuk a mérlegelő zsákot, és lemértük a pontyot. Húúúúúú - amikor a legkevésbé számítasz rá- , meghaladja a 20 kilót! Több mint 8 éve űzöm ezt a sportot, sok alkalommal találkoztam azzal, amikor a haverok már meghaladták ezt a határt, de most rajtam a sor! Egyszerűen elképesztő érzés volt, a legizgalmasabb és a legszebb pillanat, amikor szabad szemmel követhettem a hal utolsó mozdulatait a szákolás előtt ebben a csodás, tiszta iktusi vízben, miközben a csónakból fárasztottam. Nevetve és örvendezve fotózgattunk és kameráztunk! Nem maradhatott ki a megtisztelő fürdőzés sem, amellett, hogy az év utolsó napját írtuk a csodálatos Pireneusok lábánál.

Látván a reggeli mozgásokat, gyorsan „újratankoltuk” a két botot, és bejuttattuk őket ugyanazokra a helyekre, ugyanazokkal a csalikkal. Hihetetlenül hangzik, de már most az első napon a túra meg volt mentve, mivel mindkettőnknek sikerült halat fogni, nekem a várva várt 20+-ost, Javinak egy szép „nemisakármekkora” tokot.

Alig 24 órája, hogy a tavon vagyunk, és a feladatokat már teljesítettük! Kihasználva ezt a remek 17 fokos időjárást, ültünk és beszélgettünk a parton, csodáltuk a gyönyörű iktusi tájat. Megjegyezném még azt is, hogy milyen jó dolog egy kutya társasága ilyen alkalmakkor. Most Leonidas (ejtsd: leonídász) az új kollégám. Egyszerűen bámulatos, hogy mennyire élvezi a természetet. Ezek mellett, szeretném megköszöni Jérémynek, hogy bekerítette mindkét tavat, így a kutyák nem tudnak majd elkóborolni, és persze biztonságosabb is így a hely.