Novák Dániel

SBS Happy Carp Gang

19

Hola hombre! Qué pasa?

A téli hónapok mindig egyformán telnek... Örömmel nézegetem az előző szezon sikeres túráiról készült fotóit és közben azon álmodozom, hogy vajon mit hoz majd az idei év? Épp egy januári hétköznap délutáni félhomályában tűnődtem, amikor a lakás csendjét a telefonom csörgése törte meg. Lenyomtam a zöld gombot, Hudo barátom volt a vonal végén és az általa oly sokszor használt beköszönéssel indított: "Hola hombre! Qué pasa? Nicht zavarieren?" :) Megnyugtattam, hogy nem zavar, majd kissé nehezen vettem fel a ritmust, leblokkolt a fél év múlva esedékes pecáról szóló folyamatos információ-áradata. Tovább nehezítette a kommunikációt, hogy szokásához híven head-set-tel bedrótozva hívott hazafelé menet a városi forgatagból, de a lényeget azért elkaptam: "Meghívást kaptunk egy baráti bojlis versenyre a nádudvari tőzeges tóra! Megyünk?" A választ le se írom, úgyis sejtitek... ;)

Vigyázz, ez specimen!

A hívást követően Hudo átküldött egy cikket, amely a tavalyi versenyről jelent meg az interneten, így nagyjából körvonalazódott a kép, hogy mire számíthatunk. A fotókon hibátlan 10+-os pontyok és 20 kg körüli tokok vigyorogtak a srácok kezében. Januárban ez olaj a tűzre, már alig bírtam magammal és azon kaptam magam, hogy valamelyik aukciós oldalon időgépet keresek.

A Nemesnádudvari Tőzeges Tó a menetrendszerinti járatról fotózva (forrás: Google Maps)

Ha ismeretlen helyre megyünk, mindig megpróbálunk a lehető legtöbb információt begyűjteni a helyszínről. Szerencsére ma már rengeteg lehetőség van arra, hogy ha egy olyan tóra indulunk, ahol eddig még nem jártunk, akkor is felkészülten kezdjük meg a horgászatot. A legegyszerűbb megoldás, ha találunk valakit, aki meg tudja osztani az ott szerzett személyes tapasztalatait. Az internet segítségével is rengeteg információhoz juthatunk, így a fórumokat olvasgatva, vagy a műholdas légi felvételeket vizsgálva már nem kezdjük el vakon a pecát. A 2012-es év első többnapos szezonnyitó horgászatára a hagyományosan megrendezésre kerülő ABK Tavaszi Haljáraton került sor, ahol a pecázáson kívül mindig remek alkalom nyílik egy kis baráti beszélgetésre és információszerzésre. A találkozó már állandó főzőmestere épp Hajlemász Attila volt, aki horgászott már a Nemesnádudvari tőzeges tavon, ráadásul a leendő verseny szervezőjeként neki köszönhettük a kedves meghívást a megmérettetésre. A hatalmas bogrács csülökpörkölt kevergetése közben sok hasznos információ mellett azt is elmondta, hogy rendhagyó módon csak a 7 kg-nál nagyobb súlyú pontyokat és amurokat fogják értékelni a versenyben. Összenéztünk Hudoval, mire egy olyan mondat hagyta el a száját, ami később a verseny alatt a mottónkká vált: „Vigyázz, ez specimen!” :)

Segítőnk a házmester

Mivel tudtuk, hogy a verseny során csak a nagytestű halakat értékelik majd, a tavalyi tesztelési időszakban is jól működő SBS 20+ Premium szériás csalijaival készültünk. A kissé keményebb állagú golyók tökéletesen alkalmasak arra, hogy túléljék a dévérek és a kis pontyok támadását, ugyanakkor az íz és illatanyagok folyamatosan távoznak a csaliból, felkeltve ezzel a tapasztaltabb nagy pontyok érdeklődését. Hetekkel a horgászat előtt nem könnyű eldönteni, hogy milyen ízvilággal érdemes majd az év legszeszélyesebb hónapjában nekiindulni a túrának. Az április végére kitűzött dátum akár 20 C feletti vízhőmérsékletet és kánikulai meleget is hozhat, de benne van a pakliban egy esős, szeles hideg időszak is. Az év hideg és meleg napjain is sikerrel használt M1 mellé mindenképpen ki szerettük volna próbálni versenykörülmények között is az Angliában már sikeres szezont maga mögött tudó gyümölcsös-fűszeres Phaze1-et, és felkészülvén a melegebb időre nem hagyhattuk otthon az Ace Lobworm aromával készült golyókat sem.
Mindegyik ízből 20-as és 24-es méretben kerültek fel a vödrök arra a kétkerekű kis kocsira, amellyel az indulás napján próbáltam kilavírozni a panellakás 2. emeleti ajtaján. A folyosón dekkoló nyugdíjasok között vígan szlalomoztam, némelyikükkel még váltottam is néhány szót. A lifthez érve a nagy cuccolást látván Margit néni bukkant fel a 3. emeletről és szokásához híven ismét megkérdezte, hogy vajon költözünk-e? Megnyugtattam, hogy csak horgászni megyek. „Hová megy? Gyuláááááára?!” - vágott hozzám egy utolsó kérdést úgy, hogy majdnem kiesett az á betűnél a műfogsora. Miért éppen Gyulára? Na, mindegy, a mai napig nem értem…
Az igazi felfordulást az okozta, amikor a ház kapujához vezető lépcsősoron hátrálva megbillent a kocsi. A vödrök külön életre keltek, irdatlan zajt csapva dobogtak le a lépcsőn. Szerencsére mindegyik zárva maradt az egyik kivételével, amit már otthon egyszer kinyitottam. Megdermedve néztem, ahogy az öt kiló Ace Lobworm bojli-század először csinos gátakat épít minden lépcsőfokra, majd a lendületben lévő gyalogság szétszóródik a parkoló kocsik alatt, vagy fedezéket keres a csatornák nyílásában. A tragédia pillanatában a házmester épp derékig merült az egyik kukában, amit egy nagy kefével és slaggal próbált szalonképes állapotba hozni. A nagy zaj hallatán gyorsan kihátrált az alkalmi alagútból, és utólag is köszönet érte, hogy gumikesztyűvel és nylon otthonkával felvértezve segített összeszedni az elgurult csalikat a vígan falatozó Lady kutya elől.

Kincs, ami van!

A nagy készülődésnek még közel sem volt vége, hiszen az eredeti terv szerint a pakolást Hudoéknál folytattuk. Közel egy órás kemény gályázás eredményeként tetőboxszal és utánfutóval felszerelve hamarosan nekivágtunk az útnak, így egy gyors tankolást követően már délnek tartottunk és ütemesen robogtunk az 51-esen. Jókat beszélgetve gyorsan repült az idő, nem is elemeztük az elkövetkezendő 3 nap taktikáját, hiszen mindketten tudtuk, hogy a sorsolt hely adottságai fogják eldönteni a pontos teendőket. Sükösdöt elhagyva a navigáció megkezdte a visszaszámlálást és 10 perc múlva megpillantottuk a vadregényes, több tóból álló tőzegtavat.

Tavaszi ragyogás

Bevallom őszintén, hogy a túráim célpontjai általában a nagy kiterjedésű tavak, ugyanakkor egy ilyen érintetlen és rendhagyó formájú, akadókkal tagolt tórendszer meghorgászása igazi kincset jelent minden pontyhorgász számára. A program szerint a verseny csak másnap reggel kezdődött, így bőven jutott idő egy kis baráti beszélgetésre. A tógazda személyében Krisztián az esti „bankett”-re készülő marhapörköltet kevergette, majd a sorsoláshoz szükséges kellékek kerültek elő, amikor Hudot hátba vágva némán jeleztem, hogy ez az Ő feladata lesz. ;)

Néhány perc múlva már az 1-es helyen pakolásztunk és mindent előkészítettünk a másnap reggeli 8 órás rajthoz, majd a főhadiszállásra visszatérve a közös vacsora mellett a jobbnál jobb történeteket hallgatva lassan nyugovóra tértünk.

Induljon a banzáj!

Kora hajnalban már izgatottan forgolódtam a hálózsákomban, Hudo sem tudott aludni, így mindketten már órákkal a kezdés előtt talpon voltunk. A botok az állványon izgatottan várták az első parancsot és a csónak is egy harci flottához hasonlóan, csalival és bójákkal felszerelten hasonlóan készen állt az első támadásra.

Minden a helyén! Indulhatunk?

Az első órákban nagy figyelemmel térképeztük fel a meghorgászható területet, ilyenkor nincs helye a kapkodásnak, hiszen a jó és pontos helyválasztás talán a legfontosabb kritériuma egy sikeres túrának. A medert radarral vizsgálva semmilyen törést vagy érdekes haltartó helyet nem találtunk, ezért a túlparton található bokros, fás terület közelében lévő ígéretes helyeket pontosan letapogatva helyzetük el a bójákat. A taktikánk része volt, hogy elhagytuk a „klasszikus”, nagy mennyiségű alapozó etetést, félve a súlyhatár alatt lévő pontyok támadásától. Az első körben 0,5 kg 20 mm-es átmérőjű halibut pelletet, fél-fél kg Gold Treasure-rel meglocsolt tigrismogyorót és 30-40 darab 20 és 24 mm-es 20+ Premium bojlit etettünk bójánként. Az ízek tekintetében az etetés alapját két helyen az M1-es, míg a másik kettőn az Ace Lobworm illetve a Phaze1 bojlik adták. Az etetést követően megkezdtük a horgászatot és már az első órákban gyorsan felpörögtek az események. Szebbnél szebb halak kacsintottak be a merítőháló mélyére és a többségük ideiglenesen a pontyzsákban pihente ki a fáradalmakat az esti mérlegelésig. A „nem értékelhető” kategória versenyzői is többségben 5 és 7 kg között voltak, így remekül szórakoztunk.

Előke, csapó #1!

Felhasznált anyagok:

előke: Kryston Super Nova 25 lb
horog: Gamakatsu Super Rig Hook (méret: 6)
egyéb kiegészítök: 3 mm-es szilikon csövecske, Korda Sinker
az előke hossza: 20 cm
csali: 1 db 20 mm-es SBS Hi Vis Fluro Pop Up (ananász)

A Korda Sinker-t egy gumiütközőhöz hasonlóan könnyen felhúzhatjuk az előkénkre, amelyet egyszerűen fel-le csúsztatva könnyen lesúlyozhatjuk az előkénket, így egy mozdulattal beállíthatjuk, hogy a medertől mennyire lebegjen a pop up

A Phaze1 bojlival etetett helyen a hajszálelőkére egy szem ananászos SBS Fluro Pop Up került

Tökéletes alsó akadás! A bokros-fás területek közelében előszeretettel kötök rövid szárú, erős anyagú horgot. Az egyik ilyen kedvencem a Gamakatsu Super Rig Hook

A januári álmodozásom éppen erről szólt: egy szép tükrössel pózolni a tavaszi naplementében

Hudo is örömmel tart egy „aranyos” pop up falót (remélem nem trójai)

Előke, csapó #2!

előke: PB Jelly Wire 25 lb
horog: PB Super Strong (méret: 6)
egyéb kiegészítők: 3 mm-es szilikon csövecske, PB Aligner
csali: 1 db 24 mm-es SBS 20+ Premium bojli (M1 / Ace Lobworm) + 1 db 20 mm-es SBS Hi Vis Fluro Pop Up (Squid & Octopus)

Kellékek egy kupacban

A 24 mm-es 20+ Premium bojli mellé egy 20 mm-es Squid & Octopus ízesítésű Fluro Pop up került

A „mindenes” doboz ilyenkor mindig a zsebemben van! Jól jöhet akár a csónakban, akár a parton…

Ekkora méretű csalinál már érdemes a horogtól nagyobb távolságot hagyni

Rég vége a télnek, de a hóember még mindig munkában…

Melózunk ezerrel…

A 72 órás verseny második szakaszába lépve kapás kapást ért. Mivel folyamatosan evett a hal, nem tartottunk „szokásos” reggeli és esti etetést, hanem a kapásokat követően mindig 15-20 szem bojlival és ugyanennyi halibut pellettel tartottuk folyamatosan az etetésen a halakat. A verseny utolsó 24 órájának eseményeiről beszéljenek a képek!

Amint lement a nap, Hudo elővette fénykardját és mozdulatlanul őrt állt a botok mellett

ABK feat. SBS Team

Nem volt könnyű kivarázsolni ezt a sima bőrűt a bozótból

A kapástalan időszakokban házi amőbaversenyt tartottunk

Keményen meg kellett tartani a halakat, hogy kiforduljanak a bokor alól

Bőven a súlyhatár felett…

Tavaszi sárga hasú

A nap utolsó 10+-os hala a verseny vége előtt néhány perccel vette fel a csalit

A kiváló szervezésnek köszönhetően remek hangulatban versenyezhettek a csapatok egy különleges, rendkívüli halállománnyal rendelkező tavon. Külön öröm számunkra, hogy bár régóta barátok vagyunk Hudoval, ez volt az első alkalom, hogy együtt indultunk egy versenyen, amelyet 212 kg-os fogással sikerült megnyernünk. A 10+-os halak bizony nem ritka vendégek a Nemesnádudvari Tőzeges tavon, így biztos vagyok benne, hogy a jövőben szívesen ellátogatunk majd erre a gyönyörű vízre, hiszen ahogy Hudo mondaná: „Eeeeeeez a hely specimen, Papi!” ;)

A verseny legnagyobb halát (16,34 kg) az SBS Rácvárosi Horgászbolt csapata fogta

Írta: Novák Dániel