Novák Dániel

SBS Happy Carp Gang

5

Talán sok horgász számára ismerősen hangzik a WCC (World Carp Classic) rövidítés, hiszen amióta magyar csapatok is részt vesznek minden év kora őszén megrendezésre kerülő versenyen, egyre több hír jut el a rangos megmérettetéssel kapcsolatban a hazai horgászokhoz. A verseny ötlete 1997-ben „pattant ki” Ross Honey fejéből, aki úgy gondolta, hogy a világ minden tájáról érkezett pontyhorgászok szívesen mérnék össze tudásukat a kihívásokkal és nagy pontyokkal teli franciaországi vizek egyikén.

Habos felhők, ígéretes helyek…

Az évek során többször változott a verseny helyszíne, így a Lac d'Amance vagy a Lac de Orient víztározókon is kipróbálhatták már magukat az akkori résztvevők, de az idei versenyt ismét a WCC történetében legtöbbször helyszínként szereplő Lac de Madine-en rendezték meg.

A kelet-franciaországi tó területe 11 km², így a hazai Velencei-tó (24,9 km²) felénél valamivel kisebb, ugyanakkor a Madine jóval nagyobb átlagmélységének köszönhetően (legmélyebb pontján 14 méter mély!) a két tó víztömege közel azonos, mintegy 35 millió m³.

„Ajtót becsukni! Auf wiedersehen!" :)

Annak ellenére, hogy a verseny szeptember 6-án, kedden kora délután kezdődött, már az ezt megelőző hét szombat délutánján nekivágtunk a majdnem 1500 km-es útnak. A versenyt megelőző korai indulás legfőbb oka az volt, hogy a verseny szektorszponzoraiként meghívást kaptunk a verseny kiemelt partnereinek tartott vasárnapi VIP party-ra.

GPS-t bekapcsolni, irány Franciaország!

A verseny helyszínére Magyarországról 13-14 óra alatt jutottunk el úgy, hogy folyamatosan váltottuk egymást a volán mögött, így két ember mindig tudott egy kicsit pihenni. Az osztrák határt átlépve talán fél órát sem töltöttünk az autópályán, amikor egy civil rendőrautó felfigyelt az SBS furgonra, és a hátsó szélvédőjén villogó felirattal egyértelműen a tudomásunkra hozta, hogy jobb lesz, ha követjük. Néhány perc múlva egy benzinkúton találtuk magunkat, ahol a fekete A6-osból két golyóálló mellénybe öltözött terminátor szállt ki, az egyikük combján egy fél méteres mordály figyelt. Gondoltam bevágódok egy „Gúten Ábend, vigéc?” mondattal, de ahogy szálltam volna ki a kocsiból, az egyikük rám nyomta az ajtót, és a szúrós tekintetével arra utalt, hogy jobb lesz csendben és egy helyben maradni. Érdekes módon semmilyen iratra nem voltak kíváncsiak, de a kisteherautóban lévő cuccokra annál inkább. Zolit hagyták kiszállni, majd parancsba kapta, hogy meséljen arról, hogy merre tartunk és mutassa meg, mit rejt a raktér. A plafonig pakolt autóban elsőként a gumicsónak, az aggregátor és a rengeteg horgászcucc megdöbbentő látványát talán még jobban fokozta a csalik jellegzetes illata. A hivatalos szerv fintorgó arccal azonnali ajtózárást kért, így 2 perc múlva újra taposhattuk a gázt…

"Azonnal csukják be! Mit szállítanak, polipot és tintahalat?"

Kisbuszunk folyamatosan falta a kilométereket, a néhány órás vezetési etapokat rövid kávészünetekkel tarkítottuk. Az autópálya melletti benzinkutak kiváló alkalmat adtak erre, ahol Bandi mindig mosolyt csalt az éjszakai szolgálatban lévő személyzet arcára, amikor hanyag eleganciával fülig érő szájjal spirált rajzolt ujjával a kávé tetejére. A jelbeszéd mindenhol működött, és már nyomták is az extra habot a jól megérdemelt kapucsínókra.

Előkészületek - kiállítás, regisztráció, boat check, ismerkedés...

Vasárnap reggel 9 óra körül végre megérkeztünk a Madine-tó partjára, ahová éjjel-nappal folyamatosan érkeztek a csapatok. Többen mesélték, hogy a szombat esti lefekvéskor még csak itt-ott volt néhány sátor körülöttük az alaptáborban, majd másnap reggel csodálkozva másztak elő a hálózsákból, amikor hirtelen egy hatalmas sátorváros közepén találták magukat.   

Annak ellenére, hogy tavaly már részt vett a csapat ezen a versenyen, a szükséges előkészületeket az indulás előtt több héttel meg kellett kezdenünk. Segítőként (Team Runner) a közel 40 oldalas versenyszabályzatot még itthon többször átnyálazva összeírtam azokat a dolgokat, amelyeket mindenképpen vinnünk kell, hiszen a regisztrációnál szigorúan ellenőrzik. Ha egy csapat csónakot akar használni a verseny során (ez bizony létszükséglet egy ekkora vízen), akkor egy hosszú lista rendelkezik azokról az eszközökről, amelyek meglétét a verseny előtt az ún. boat-check-nél ellenőrzik. Az alaptartozékokon kívül (horgony, evező, kötél stb.) a vészjelzésre alkalmas síp vagy kürt megléte is kötelező, és komoly büntetés jár annak a csapatnak, amelynek bármelyik tagja mentőmellény nélkül száll a csónakba.

A sikeres vizsgáról szóló jelet a verseny alatt végig a hajón kell tartani

A megérkezést követően gyorsan összeszereltük a csónakunkat, és az előírásoknak megfelelően sikeresen vettük az első akadályt és levizsgáztattuk a hajót. A sok várakozó miatt úgy döntöttünk, hogy a kötelező regisztrációt a hétfői napra halasztjuk, így a délutáni órákban jutott idő egy kis pihenésre. Az esti órákban a verseny szektorszponzoraként meghívást kaptunk arra a VIP party-ra, ahol a jelenkori pontyhorgászat piacvezető képviselői és legjobb csapatai voltak jelen. Nagy örömmel beszélgettünk a pontyfogó világbajnokságokon legendásan teljesítő dél-afrikai csapat tagjaival, és több olyan elismert horgásszal, forgalmazóval sikerült megismerkednünk, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Sorsolási rendszer, sorsolás

A verseny előtti utolsó nap délutánján három óráig volt lehetőség a regisztrációra, ahol a gyors papírmunkát követően a 38-as számot húztuk, amely arra utalt, hogy hányadik csapatként sorsolhatjuk ki a végső horgászhelyet az esti megnyitó ünnepséget követően. Már kora délután egyre több csapat dugta össze a fejét, hogy vajon melyek azok a helyek, amelyek esélyesek lehetnek a végső győzelemre? A hatalmas tó körül több olyan szakasz is található, ahol az évszaktól és az időjárástól függően szinte esélytelen a halfogás. Ezt bizonyítja az eddigi versenyek eredménye is, amely szerint sokszor a mezőny közel fele maradt értékelhető fogás nélkül annak ellenére, hogy a világ talán legfelkészültebb csapatai vesznek rész a megmérettetésen.

A horgászhelyekről készült térkép

A World Carp Classic versenyeken bevezetett sorsolási rendszer megengedi, hogy az elsőként húzott helyet a csapatok maximum félpercnyi gondolkodás után elfogadják, esetleg visszaadják. Ha a csapat elveti az elsőként kapott helyet, akkor újra kell húznia, azonban az így sorsolt helyet már köteles elfogadnia. Ennek értelmében mindenképpen szükséges a szektorok eddigi eredményeinek ismerete, hiszen az elsőként kihúzott helyről másként csak a megérzések alapján lehet eldönteni, hogy ígéretes vagy épp teljesen reménytelen az adott szektor.

Hajrá magyarok!

A megnyitó ünnepségen a tavalyi év győztese a las vegasi nehézsúlyú bokszmeccsek hangulatát idézve lassan lépkedve vonult végig a csapatok között, a feje fölé tartva az első csapatnak járó kristály kupát. A nagy felhajtást követően a húzott sorszámok szerint érkeztek a csapatok a színpadra, majd a sorsolást követően örömteli, vagy éppen búskomor arccal vegyültek el a tömegben.

A tó dél-keleti tagolt részén kijelölt SBS szektort tartottuk a legjobb szakasznak, és álmainkban az szerepelt, hogy a magyar SBS csapat az SBS által szponzorált szektorban tud majd bizonyítani. Végre minket szólítottak a színpadra, Zoli és Bandi döntése szerint én voltam a „szerencsés” aki húzhatott. Félve néztem meg a papírt, majd a szektor térképet. Behúztam a nagy sziget közepére, ami az eddigi eredmények alapján egy közepes helynek mondható. Gyors fejvakarás és fél perc gondolkodás után arra jutottunk, hogy vállaljuk a kockázatot, új helyet húzunk, hátha sikerül megcsípni az SBS szektort. A második kört Zoli húzta, az eredmény: Ultima 03. Nem SBS, de megfogadtuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy legalább egy halat fogjunk…

Madártávlatból az Ultima 3-as hely (Forrás: Google Maps)

Kezdőőőőődik…

Szeptember 6-án, kedden 7 órakor elfoglalhattuk a kisorsolt horgászhelyet. Mivel a verseny csak 14:00 órakor kezdődött, bőven jutott idő arra, hogy gondosan mindent előkészítsünk.

Ez a mi helyünk!

Startra készen

A start után néhány perccel már vízen voltunk és elkezdtük feltérképezni az előttünk lévő területet. A tőlünk balra lévő móló vaslemezekből készült külső fala tele volt apró kagylókkal, ráadásul Zoli a csendes helykeresés közben egy 20 kg körüli pontyot látott fordulni a közelben, így egyértelművé vált, hogy az egyik szereléket itt helyeztük el. Az előttünk lévő első 100 méteren a gyakori és sűrű hínárfoltok lehetetlenné tették a horgászatot, ugyanakkor az ennél távolabbi részeken tiszta, akadóktól és vízi növényektől mentes szakaszt találtunk. Több bóját helyeztünk el a két különböző terep határára, bízva abban, hogy a pontyok a nyílt vízről érkezve gyakran látogatják a táplálékban gazdag hínármezőket. A verseny jó alkalmat adott a 20+ Premium széria bojlijainak utolsó tesztelési fázisához, hiszen ez a csali éppen az itt tapasztalt körülményekhez lett kifejlesztve. Mivel hatalmas dévérkeszegek lakják a tározót, a csalinak akár 1-2 napot is ki kell bírnia a vízben úgy, hogy ellenáll a fehér halak támadásának, ugyanakkor ennyi idő után is vonzó marad a nagy pontyok számára.

A versenyre a 20+ Premium széria, akkor még tesztelési fázisban lévő golyóival készültünk  

Türelemjáték

A tavon rendezett korábbi WCC versenyek statisztikája szerint az elsőszámú célunk az volt, hogy ne ússzuk meg értékelhető hal nélkül a megmérettetést. Alig hittünk a fülünknek, amikor a viharos széllel tarkított első éjszakán az egyik kapásjelző visítására ébredtünk fel! Bandi egyik hínármezőhöz közeli botja sült el, így a méteres hullámokon táncoló gumicsónakkal kellett üldözőbe venni a tettest. A mellettünk lévő angol csapat tagjai másnap reggel meg is jegyezték, hogy halálfélelmük volt az akció láttán. A közel fél órás fárasztás eredményeként egy 30 kg körüli harcsa csapkodott a csónak mellett, amely a merítést megelőző pillanatban búcsút intett és eltűnt a háborgó hullámokban.

A harcsás kaland tanulságaként arra a következtetésre jutottunk, hogy nagy valószínűséggel a hínármező határán több harcsa is folyamatosan lesben áll az arra tévedő dévérekre és pontyokra vadászva, így újabb helykeresési akciót indítottunk. A szabály szerinti behúzási limit (200 méter) közelében a parttal párhuzamosan futó törést találtunk, amely 4,5 méterről lankásan kb. 25-30 méter alatt 7,5 méterre tört le. A szembe fújó uralkodó szélirány miatt biztosak voltunk abban, hogy a távoli vizekről a partközeli sávba érő pontyokat ez a törés vezeti meg. A felfedezést követően két szerelék átkerült erre a területre.

A többnyire egyenletes terepen egy kincset érő radarkép

Az idegtépő várakozás egészen másnap reggelig tartott, amikor a reggeli kávé kortyolása közben Zoli balos botjának orsója visított fel. A vízbe gázolva ugrottam a csónakba, és maxigázra kapcsoltam a hiperhajtóművet.

Kávé, baguette, kapás!

Nagyon bíztunk ebben a helyben, hiszen Zoli az érkezés napján egy jókora pontyot látott fordulni a közelben. A fárasztás eredményeként hamarosan egy 13,50 kg-os tükrös pihegett a pontymatracon. Ekkor még nem is sejtettük, hogy nem ez volt az utolsó tükörponty ezen a túrán.

Megvan az első hal!

Jön még több is?

Határtalan volt az örömünk, hiszen ezen a vízen köztudottan nem egyszerű halat fogni. Még 3 nap volt hátra a verseny végéig, így abban bíztunk, hogy a folyamatosan etetett helyek lassan beérnek és sikerül még egy-egy nagyobb testű halat horogra keríteni. Csütörtök kora délután ismét megtört a csend és a semmiből jött eseményre reagálva a csónakban tértem magamhoz. Bandi a hajó orrában állva tekerte az orsó hajtókarját, amikor utolérve a halat karikába hajlott a bot. A tiszta vízben felvillant egy sárgás test, amely újra és újra a mélybe tört. Néhány perc múlva már a part felé hajóztunk vele és biztosak voltunk benne, hogy ez a hal már a 15+-os kategóriába tartozik. Ilyenkor azonnal értesíteni kell a bírókat, akik éjjel-nappal készen állnak a fogott hal mérlegelésére, hiszen a legfontosabb szempont a hal épsége. A mérés eredményeként 18,90 kg került rá a mérlegelési jegyzőkönyvre, így mesébe illő fogással vágunk neki a verseny hátralévő részének.

20 kg közeli délutáni látogató

18,90 kg

Még mindig nincs vége…

Idegőrlő napok és órák következtek, hiszen az eddig fogott két hallal a 130 csapatból már az első 30-ba tornáztuk fel magunkat. A verseny vasárnap reggel 7 óráig tartott, de a péntek délutáni fogás óta minden próbálkozásunk ellenére némán maradtak a jelzők. Felkészülvén az utolsó 24 órára új előkék, tűhegyes horgok kerültek a szerelékek végére, hiszen tudtuk, hogy akár egy testesebb hal megfogásával az első tízbe kerülhetünk. Az eddigi tapasztalatok alapján az egy 1 szem 24 mm-es 20+ Premium Ace Lobworm ízesítésű bojli, vagy a 20+ Premium M1, egy szem Fluro Pop Uppal kiegészítve bizonyult jó választásnak, így ezek a csali kombinációk kerültek az egyszerű szerelékek végére.

Egy szem 24 mm-es Ace Lobworm golyó, …

 … amelyet ugyanilyen ízű pasztával tettünk még vonzóbbá

A hóemberként felkínált csalizási technika is működött

Egyszerű, ám hatékony szerelék

Az utolsó éjszaka mindhárman éberen forgolódtunk a sátorban, bíztunk a helyekben, a csaliban és a szerencsében. A verseny reggel 7:00-ig tartott, 5:00 órakor már mindhárman fent voltunk és csak nyitott szemmel feküdtünk, vártunk, hátha történik valami. Negyed hatkor, másfél napos csendet követően kapááááááááás! Minden a jól megszokott menetrend szerint haladt: csónakba be, teljes gőzzel előre, fárasztás, majd néhány perccel később egy újabb bejegyzés a mérlegelő lapunkon: 10,50 kg!  

Vajon mit hoz az utolsó éjszaka?

Álmosan, de boldogan egy újabb 10+-ossal

Alig marad két óra a versenyből, és mint oly sokszor, utólag most is kiderült, hogy az élet a legjobb rendező. Igazán nem számítottunk további eseményre, hiszen a mezőny több mint fele fogás nélkül búslakodott, nekünk pedig már három 10+-os hal szerepelt a nevünk mellett. A 10,50-es tükrös a benti törés széléről jött, így nagy szerencsével további esélyt láttunk arra, hogy a közelben lévő bóják egyikén sikerül elcsípni egy "búcsú pontyot".

Szegény pára :)

Fél óra volt hátra a lefújásig, épp a ruháimat pakoltam, amikor egy árva csippanásra ugrott fel Bandi. Rögtön a bothoz guggolt és a spiccet figyelte. Lassan bólintott egyet a bot, majd még egy jelzésszerű rövid hang hagyta el a kapásjelző hangszóróját. Azonnali riadót fújtunk és 2 perc múlva már teljes menetfelszerelésben repesztettünk a hal után. Folyamatosan adagoltam a sebességet és közben figyeltem Bandi kezében a botot, hogy mikor éri utol a halat. Amikor karikába hajlott a bot azonnal leállítottam a motort és a fárasztás során csak néha fordítottam a csónak orrán, hogy megfelelő irányban álljon a hajó. Az első percekben a bot spicce többször is a vízbe ért, őserővel bíró lény küzdött a zsinór végén a mélyben. Minden perc  örökkévalóságnak tűnt, főleg úgy, hogy vészesen közelgett a verseny vége. Az órámra pillantottam, amely 6:36 percet mutatott, de a fék kattogása visszarántott a jelenbe. Tehetetlenül ültem a csónak hátsó ülésén, hiszen a szabályok szerint a merítésben sem segíthet a Team Runner, így a versenyzőnek kell megmeríteni a halat. A kristálytiszta vízben megláttam a hal hatalmas testét, és infarktus közeli állapotba kerültem, amikor végig kellett néznem, hogy a fejét lassan jobbra-balra dobálva jön fel a felszínre. Bandi tovább lazított a féken és ügyesen a csónak testével párhuzamos irányba kezdte húzni a nagy tükröst a bal kezében lévő merítő szája felé. Gyorsan ötösbe kapcsoltam a csónakmotort, így a hirtelen lendületnek köszönhetően a hálóban pihegett a hal. A nagy test láttán nem mertem megtippelni a súlyát, de biztos voltam benne, hogy ez a hal a legnagyobb az eddig fogott négy közül.

Nagy puszi az öregnek!

A pocakos francia súlya: 24,80 kg

Hajnali fürdőzés

Eredmények képekben

Az SBS által szponzorált szektorgyőzelemért járó díjat az Olaszorságból érkezett Daniele Colapicchioni és Riccardo Battisti nyerte el. A nagy értékű vásárlási utalványt Kovács Zoltán, az SBS Tactical Baits tulajdonosa adta át a versenyzőknek

A méltán híres angol pontyhorgász legenda, Tim Paisley 1998 óta látogatja rendszeresen a WCC versenyeit. A megmérettetés nehézségét igazolja, hogy a 2011-es évben tört meg a jég, ekkor sikerült a neves szakírónak az első pontyot szákba terelnie, egy 21,60 kg-os tükrös személyében.

A képen látható fogással elnyertük a szektor legnagyobb halának járó díjat, és …

… összetettben 130 csapatból a 7. helyen végeztünk!

Hivatalos végeredmény

Az SBS Tactical Baits az idei évben is szektorszponzorként vesz részt a WCC versenyen, amely Olaszországban, a Lago di Bolsena tavon kerül megrendezésre 2012. szeptember 2-8-ig. A szponzoráció mellett több SBS csapat is megméretteti magát, ráadásul idén a csapatversenyben is elindulunk!

Drukkoljatok idén is az SBS csapatoknak!

Írta: Novák Dániel