Fazekas Zsolt

10

Alapvetően úgy gondolom, minden pontyhorgászban kétféle egyéniség, ha úgy tetszik, szellem lakozik. Egyfelől szeretjük a szép, rendezett környezetben elterülő, gazdagon telepített, horogcsapdáktól mentes vizet, ahova nagy reményekkel telve ülünk le horgászni, akár csak egy-egy napra is. Érthető, hiszen lényegesen nagyobb esélyekkel és egyszerűbb a halfogással kecsegtet, és elsőre talán mindenki erre gondol, amikor kikapcsolódásként a horgászat ötlete fogalmazódik meg benne.

Másfelől viszont, mindenkiben ott lapul az a bizonyos nyughatatlan ösztön, amely egyre-másra a nehéz terep, az új kihívások utáni szüntelen kutatásra sarkalja. Az ember természetéből fakadóan szívesebben választja a könnyebb utat, de ne felejtsük, egy nemes ellenfelet a saját, ősi territóriumában legyőzni az igazi dicsőség.

E gyors önvizsgálat után bátran ki merem jelenteni, hogy egyértelműen a vadvizek felé húz a szívem. Merem ezt kijelenteni nem csak azért, mert a lakóhelyemhez közel megannyi öreg tőzegbánya tó található, hanem azért is, mert a nehéz terepen mutatkozik meg igazán, hogy mennyire vagyunk elszántak, kitartóak.

Helytörténet

A fentiek fényében nem meglepő tehát, hogy horgászataink helyszíne többnyire a Zalaegerszegtől 25 km-re fekvő Zalaszentmihályi horgásztó, amely méltán híres fás, bokros, akadóktól hemzsegő, csodálatos vízéről, pompás halállományáról.

A Zalaszentmihályi tó – a naplementében egyedülálló látványt nyújt

A tó, a ’70-es években a tőzeg és mésziszap kitermelés befejezése után jött létre. Teljes területe megközelítőleg 106 hektár. Mivel a termelés anno vonóvedres kotrással történt, így a meder rendkívül egyenetlen, 3,5 métertől egészen 0,5 méterig váltakozik a vízmélység. Azokon a részeken, ahol nem történt kitermelés, mezőgazdasági területek elárasztásával alakult ki a tó jelenlegi képe. Ebből adódik tehát, hogy rengeteg bokor, fa, sok esetben villanypózna (!), illetve a termelésből visszamaradt sín és csille (!) is gazdagítja a már első ránézésre sem egyszerűnek tűnő vizet.

Halfaunája rendkívül változatos, megannyi rekordlistás példány él a tóban többek között pontyból, süllőből, csukából és harcsából egyaránt. A tőzegnek köszönhetően a halak természetes táplálékellátása biztosított, így gyorsan és nagyon nagyra nőnek.

Nem mindig kell bokorra vagy vízbe dőlt fára gondolni, mikor akadóról beszélünk

Bevetés

Bokros teendőink közepette elég sokára érkezett el a peca ideje, így aznap rendkívül izgatottan pakolásztunk a csónakba és vettük irányba a túlparton található horgászhelyünket. Evezni ugyan hasznos is, meg jó is, de ennél is jobb, ha van csónakmotor. Röpke utazásunk közepette ugyanis van egy kis idő elmerengeni tó szépségében és lelkiekben felkészülni a víz alatti dzsungel nyújtotta nehézségekre.

Ebből az erdőből Robin Hood sem találna ki egykönnyen

Táborhelyünket egy méretes stég és egy mindenféle fényűzést nélkülöző faház alkotja, mely minden oldalról el van szigetelve a civilizációtól, hol nádassal, bozóttal, illetve az előtte elterülő hatalmas vízterület által.

Ez kell nekünk! Egy hely közvetlen a pontyok birodalma közepén

Érkezés után jöhetnek a kötelező dolgok: terepszemle, kipakolás, birtokbavétel. Miután ezekkel megvoltunk és a bójákat is összeraktam, elindultam hát ígéretes helyek után kutatni. Mint említettem, nem ismeretlen a helyszín, szóval nagyjából képben voltam a mederfeneket és az akadókat illetően. Azonban nem árt minden egyes alkalommal, radarral és tapogatva is körbenézni a víz alatt, mert mint minden, idővel a tó is változik. Különösen aktuális ez ilyenkor, mikor a szokásosnál jó 50-60 cm-el magasabb a vízállás.

Helyválasztás, de csak óvatosan!

Megkapaszkodtam tehát a motor gázkarjában, másik kézben a bóják és feszülten meredtem a radar kijelzőjére.

Pár méterre az akadótól már jó esélyünk van

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy az akadók környékét kell elsősorban keresni. Igen ám, de csak vigyázva! Inkább próbáljuk meg kicsit messzebb elhelyezni a szereléket és etetéssel kicsalni a halat a biztonságot nyújtó rengetegből. Így lesz valamelyest kiegyenlített a küzdelem és így van esélyünk egyáltalán megfogni. Mivel sok a gödör, a plató, természetesen ezekkel is meg lehet, sőt ajánlott próbálkozni, de tapasztalataim szerint az akadók működnek leginkább.

Szerencsére nagy változások nem történtek a tél folyamán, így hamar megtaláltam a jónak számító helyeket. A lehullott nagy mennyiségű csapadék miatt viszont sok bokrot és fát már ellepett a víz, így az ember azt gondolja, hogy talán már ott sincsenek. Ez azonban ne tévesszen meg senkit! Ott vannak azok rendületlenül, és ha nem tudjuk, hogy pontosan merre, sajnos máris vesztésre állunk!

Etessünk, de mit és hogyan?!

Nos, a helyeket kijelöltem, így kezdődhetett az etetés. Ekkora vízterület esetén a halsűrűség nem hasonlítható a rendszeresen telepített magántavakéhoz, így semmi esetre se gondoljuk, hogy percenként akasztjuk majd a halat. Az ösztön azt súgja, hogy kezdésként nagyobb mennyiségű anyaggal próbálkozzunk, ám én nem vagyok ennek feltétlen híve. A relatíve kisebb területen elszórt, jó minőségű bojli, illetve pellet némi maggal, hamarabb vezethet eredményre. Fontos viszont felmérni, hogy milyen jellegű vízzel is van dolgunk.

A tó természetes jellegéből adódóan, az itteni pontyállomány jelentős hányada őshonos, többnyire nyurgafajta. Jellemzője, hogy táplálékának kb. 80%-át fehérje, 20%-át szénhidrát alkotja. A túl nagy mennyiségű szénhidrát megbetegítheti. Elgondolásom tehát az volt, hogy előzetesen egy nagyjából 20-25 négyzetméteres területet etetek meg minden bója körül, a következő módon: A bóják közvetlen környékét pár marék nagyobb szemű magkeverékkel (kukorica, tigrismogyoró, bab) szórtam meg, majd e köré kb. 50-60 szem bojlit dobtam. Ezt követően naponta háromszor etettem, de napközben csak bojlit, abból is csak 25-30 szemet. Persze kapás esetén 10-15 szem ugyancsak becsúzlizásra került.

Ha minőségi összetételű csalikat használunk, jelentősen redukálhatjuk a mennyiségeket

Erre a horgászatra három meghatározó ízt választottunk:

- SBS Premium Ready-Made Boilies– M1, 20 mm (főzött)
- SBS Eurostar Ready-Made Boilies – Frankfurter Sausage, 20 mm (főzött)
- SBS Eurostar Ready-Made Boilies – Squid Octopus & Strawbery Jam, 20 mm, (főzött)

Persze az ember nem indul el az elmaradhatatlan csalizóbojlik nélkül, így többféle Wafters és Fluro Pop Up is kiegészítette a választékot.

Szintén fontos megemlíteni, hogy a tóban jelentős a törpeharcsa állomány. Az egyetlen, eddig jól bevált taktikának kivédésükre a kiszárított, főzött bojlik alkalmazása bizonyult. Persze lehet próbálkozni harisnyával, zsugorfóliával is, ha valaki mindenképp meg szeretne maradni a puhább csaliváltozatoknál.

A felszerelés fontos…

Mindenkinek megvan a saját módszere, de úgy gondolom, nem árthat, ha megosztom saját tapasztalataimat is. Sokak véleményével ellenkezően én nem szeretem a kemény, túl gerinces botokat. Egy 2.75, maximum 3lbs-ás bot kitűnően felőrli a halak erejét, persze csak ha megfelelő összhangban van a felszerelés többi tagjával.

Orsónak érdemes vaskosabb, megbízható fém belsővel rendelkező darabokat választani. A nagy zsinórkapacitás most mellékes, nem fogunk száz métereket dobni.

Zsinórból számomra csak monofil kerülhet szóba, a főzsinór általában 0.40-es, mely mögé húsz méter 0.55-0.60mm-es előtétet szoktam kötni. Elsődlegesen erre lesz segítségünkre, amikor halunk a bokrok, ágak közé menekülve próbál a horogtól megszabadulni. Válasszunk kopásálló, megbízható típust. Valószínűleg gyakrabban kell majd cserélni.

Az előtét mögé mehet a méteres, 45lbs-ás Lead Core, ólom klipszes megoldással. Szóba jöhet az In-Line ólmos verzió is, de ezt csak a képzettebbeknek ajánlanám.

Én, személy szerint a bevonatos előkéket szeretem, ezekkel dobásnál kevesebb a hibalehetőség, illetve a bevonatuk okán plusz védelemmel is szolgálnak. Ebből szintén válasszunk az erősebb, akár 35lbs-ás változatokat.

A kulcskérdés a horog! Elsődlegesen a rövidszárú, vastaghúsú, erős anyagú horgokat favorizálom, általában 2-es méretben. Nem kell megijedni, ez a méret megfelelően beül a hal szájába és a keményebb fárasztások alkalmával is biztosan tart. Sokkal kevésbé sérül a hal szája, mintha egy kisebb, vékony, de annál erősebb horog végigszántaná azt.

Vihar előtti csend

Lassan tehát minden a helyére került, beleértve a szerelékeket is. Éppen csak végeztünk a pakolással, mire hirtelen erősen befelhősödött és záporszerűen esni kezdett az eső.

A felhők gyorsan gyülekeztek…

… és hamar eleredt az eső is

De csak a vihar elvonulása után láttuk meg milyen is az igaz Double Trick!

Amilyen hamar érkezett a csapadék, ugyanazzal a lendülettel el is vonult. Hiába, még mindig tavaszias az idő és ennek megfelelően elég kiszámíthatatlan. Estére azért elnyugodtak a kedélyek és izgatottan tekintettünk az éjszaka elé, mert az első általában elég eseménydús szokott lenni.

Csalogató hatás

Kezdésnek egy szem kikönnyített (Wafters), illetve hóember csalikombinációkkal próbálkoztunk. Ennek legfőbb oka, hogy a mederfeneket egy pár centiméteres tőzegréteg borítja, ami miatt sajnos a természetes pontyszaporulat is jelentéktelen mértékű. Ilyen talajon az ikrák ugyanis nem tudnak kifejlődni.

A hóember kombinációval, illetve lebegő bojlikkal elérhetjük, hogy ebből a tőzegrétegből a csalit kissé kiemeljük, és még feltűnőbbé tegyük a halak számára. Különösen hatékony ez a módszer, ha Fluro Pop Up-okat használunk.

Az ananász ízesítésű Fluro Pop Up-al kikönnyített csali verhetetlen volt

Az első halig egészen éjjel egy óráig kellett várni. A bokrok biztonságából kimerészkedve hamar a pontymatracon találta magát. Ugyan nem volt a legnagyobbak közül való, de azért mindenképpen bizakodásra adott okot.

Nem igazán lehet eldönteni melyikük álmosabb

Reggelig aztán nem volt mozgás, így újracsaliztuk botjainkat és megtörtént a reggeli etetés is – a halaknak is, meg nekünk is.
Az idő múlásával aztán kezdett „beérni” minden etetés. Sorra jelentkeztek a kisebb-nagyobb pontyok, de sajnos számos esetben mire a csónakba ugrottunk, már elvesztettük a halat. Hihetetlen gyorsasággal veszik irányba az akadók biztonságot nyújtó sűrűjét és képesek tíz méter zsinórt is az ágakra tekerni mire az ember kettőt pislantana. Már kezdett jócskán a halak javára billenni a mérleg, így nem volt a kedvem túlontúl felhőtlen. Mindegy, jönnek ők még erre, ez a peca ezzel jár, türelmesnek kell lenni.

Mikorra már a varázslatos környezet látványa kezdett nyugtatólag hatni megtépázott idegeimre, hirtelen újra ismerős csipogás törte meg a csendet. Úgy tűnt a horog ezúttal jól akadt és sikerül is kifordítani halamat az akadók rengetegéből. Ő sem volt túl súlyos példány, de rendkívül örültem, hogy végre javíthatok a nem túl katonás arányomon.

Ilyen vadregényes környezetben különösen fordítsunk nagy figyelmet a halak védelmére

Ilyen egy kagylóevésre „szakosodott” szájszerkezet

Ahogy telt-múlt az idő, a halak egyedsúlya is látványosan növekedett. Közben a női szekció is akcióba lendült és elismerésre méltó eredményeket produkált. Magam sem értettem egészen, de boszorkányos ügyességgel varázsolta ki a halakat a rengetegből, pedig majd mindegyik az akadókat vette célba.

A jogos büszkeség!

Árulkodó jelek, hogy nem mindennapi környezetben horgászunk

Az elmaradhatatlan búcsú

Éppen kigyönyörködtük magunkat e gyönyörű hal visszaengedése kapcsán, amikor az egyik botomon eszeveszett kapást produkálva jelentkezett egy újabb harcos. A botot megemelve éreztem, hogy itt ugyan baj lesz. Elementáris erővel tépte a zsinórt az orsóról az akkor még kevésbé látható ellenfelem. Szinte vetődtem a csónakba és teljes gázzal vettem üldözőbe a halat. Ekkor már túl volt egy bokron, egy csomó nádon és bevette magát az akadók sűrűjébe. Kétségbeesetten szabadítgattam a zsinórt először a bokor ágairól, majd a nádról, mire végre elég közel kerültem a halhoz. Csodával határos módon hirtelen a nyílt víz felé vette az irányt, így reménykedni kezdtem, hogy komoly gond talán már nem adódik. Közel tíz perces fárasztás után remegő lábakkal estem a csónakdeszkára és vettem partnak az irányt, most már a hallal a merítőben.

Egy remek hal - egy nagyszerű küzdelem eredménye!

Nemes búcsú egy nem mindennapi ellenféltől

Lassan aztán elérkezett a horgászat vége, de bennünk még tisztán cikáztak az elmúlt napok eseményei. Kedvünk immár felhőtlen volt, hisz e gyönyörű és titokzatos tó ismételten megmutatta, hogy miért is szeretjük annyira. Remek halakat foghattunk és izgalmas kalandokat élhettünk át. Bár halaink közül igazán egy sem volt rekordlistás, mégis az adott környezet nyújtotta nehézségek nagymértékben felértékeltek minden egyes kifogott és ki nem fogott példányt.

E csodás tavon minden horgászattal eltöltött perc megtanít minket az eddigieknél is jobban tisztelni uszonyos ellenfeleinket, türelemre és alázatra sarkall.

Talán egyik kedves horgásztársam szavai illenek ide a legjobban:
„Nem kell, hogy mindig a horgász győzzön!”

Bizony nem kell. Valójában, ettől szép és lenyűgöző ez a fajta peca. Itt a halnak legalább akkora esélye van, mint a rá leselkedő horgásznak. Sőt, általában nagyobb.

Eredményekben gazdag horgászatot kívánok!

Üdvözlettel:

Fazekas Zsolt

írta: Fazekas Zsolt

Fényképezte: Horváth Márta, Fazekas Zsolt